„Már a nagyanyádéknál is így működött” – sokszor hangzik el ez a mondat családi beszélgetéseknél, amikor arra vagyunk kíváncsiak, hogy miért ismétlődnek bizonyos dolgok a családban. Nem kell feltétlenül abuzív kapcsolatra vagy alkoholizmusra gondolnunk, hogy csak kettőt említsünk a hosszú listáról.

Generációkon keresztül hordozhatunk magunkban például egy rossz szülői mintát, ami alapjául szolgál a későbbi párválasztásainknak vagy gyereknevelési elveinknek, és végül önkéntelenül is tovább adjuk ezeket. Számos esetben pedig még csak nem is tudatosul bennünk, hogy egy régen berögzült családi mintát követünk.

Ezek a negatív élmények, tapasztalatok mély gyökereket eresztenek a családi dinamikákban, és nem csupán a jelenlegi, hanem a majdani családtagok életét is nagymértékben befolyásolhatják.

A felismerés fél siker

Rendkívül fontos, hogy felismerjük ezeknek a generációs mintáknak a hatását, mert hosszú távon komoly problémákat okozhatnak a családi kapcsolatokban, társas interakciókban és egyéni fejlődésben. A rossz dinamikát megszüntetni elképesztő bátorságot és elkötelezettséget igényel. Ha sikerül megváltoztatni egy mintát, az viszont

az egyéni gyógyulás mellett az egész család számára is pozitív változásokat hozhat.

A feladat nem túl hálás: menet közben sokszor érezhetjük magunkat kirekesztettnek vagy magányosnak, akit nem ért a családja vagy képtelen elfogadni. 

A rossz családi minták egész generációkat tehetnek tönkre (Fotó: Getty Images)

5 jel, hogy képesek vagyunk átírni a családi dinamikát

A rossz családi minta felismerése önmagában is óriási lépés, de honnan tudhatjuk, hogy képesek vagyunk változást elérni? Az alábbi öt jel pontosan azt igazolja, hogy látjuk a káros családi dinamikát, és szeretnénk azt megváltoztatni.

1. Ki a fekete bárány?

A rossz ízű kifejezést általában akkor alkalmazzuk, amikor valaki nem hajlandó elfogadni a családi normákat, értékrendszereket. Pedig ha minket neveznek „túl érzékenynek”, „túl drámainak” vagy „nehézkesnek”, valójában arról van szó, hogy nem szeretnénk magunkra húzni a súlyosan diszfunkcionális családi dinamikát. Épp azáltal lógunk ki a többiek közül, hogy meg akarjuk törni a mintát, és megkérdőjelezzük az addig ismert viselkedéseket, hitrendszereket.

2. Fontos a saját gyógyulás

A terápia hatékony eszköz lehet a generációs traumák feldolgozásában, mivel segít az érzelmi fájdalom és a családi minták feltárásában. Ha mi vagyunk az egyetlenek a családban, aki aktívan keresi a gyógyulás lehetőségeit, és terápia segítségével dolgozik a belső problémáin, akkor már meg is tettük az első lépést a ciklus megszakítása felé.

Kapcsolódó: 8 szülői minta, ami megnyomoríthatja a gyerek életét

Manapság egyre többen felismerik, hogy a magunkkal hurcolt érzelmi terhek egy része a gyerekkorból származik, és amit akkor nem tudtunk megoldani, felnőttként feldolgozhatjuk magunkban. A terápia persze nem általános érvényű, hiszen valakinek elegendő egy témába vágó, kiváló szakkönyv vagy az is, ha időt szán az önreflexióra.

A legideálisabb, ha sikerül közösen feltárni a családi traumákat (Fotó: Getty Images)

3. Állandó bűntudat

A generációs traumák hatására sokan egészségtelen bűntudatot érezhetnek, még akkor is, ha nincs semmi, amit rosszul tettek volna. Gyermekként sok helyen azt tanultuk, hogy a családi békét meg kell őrizni. Ezért olyan viselkedéseket kellett elsajátítanunk, amelyek később káros minták kialakulását eredményezték.

Kapcsolódó: Ezt a két regényt érdemes elolvasni a generációs traumákról

Ahogy felnövünk, ez a bűntudat és felelősségérzet hátráltathat minket abban, hogy egészséges határokat állítsunk fel, és végre megtanuljunk elengedni a múlt terheit. A bűntudat érzése azonban arra is utalhat, hogy törődünk másokkal, és fontos számunkra a család jóléte – de kulcsfontosságú annak felismerése, amikor ez a bűntudat már nem hasznos számunkra.

4. Hajlandóság a változásra

Számos diszfunkcionális családban a hiba beismerése a gyengeség egyik jele. Ezért fontos, hogy felvállaljuk a saját hibáinkat, hogy bizonyítsuk az érzelmi érettséget, amit lehet, hogy gyerekként nem kaptunk meg. A hibából való tanulás és az egyéni fejlődés melletti elkötelezettség sokkoló hatással lehet a többiekre. Ám a felocsúdás után esély nyílik arra, hogy – ha nem is mindenkinél – átértékelődjenek a káros családi minták.

5. Folyamatos aggodalom az ismétlés miatt

Ha állandóan azon aggódunk, hogy ugyanazokat a hibákat követjük el, mint a szüleink, hogy átörökítjük az egészségtelen családi mintákat a következő generációra, akkor nagy valószínűséggel megállíthatjuk a ciklust. Csak az képes ugyanis ilyen típusú önreflexióra, aki elvégzi a komoly belső munkát. Ha őszintén válaszolunk saját magunknak, képesek vagyunk tudatosan formálni a saját és akár a család jövőjét.

Természetesen nem mindig járunk sikerrel, hiszen vannak családok, ahol túl mélyen és túl régóta gyökereznek a káros családi minták. Ahol kevés egy ember fellépése, és lehet, hogy magunkra maradunk a küzdelemben. A saját mentális egészségünk érdekében azonban sokkal jobb beleállni ebbe a konfliktusba, és újraírni a dinamikát, mint hagyni, hogy mi is elsüllyedjünk benne.

Kiemelt kép: Getty Images