Novai Gábor Óbudán, egy Laktanya utcai sváb házban nőtt fel. Az ötvenes évek szürkeségét a kapun belüli közösség ellensúlyozta: mindenki ismert mindenkit, a lakók nyitott ajtónál beszélgettek, megkérdezték egymástól, mi fő aznap, és ha az édesanyjának dolga volt, ő a szomszédban ebédelt. Ebben a világban készült el az első „hangszere” is.
– Feri bácsi szólt, hogy a lányának szalagavatója lesz, én pedig legyek a bőgős. Kifúrta a háromajtós szekrényünket, a lyukba csomózott madzagot tett, azt egy léccel megfeszítette, és azt mondta: „Na látod, ez a bőgő.” Hangja valóban volt, csak éppen hangmagassága nem, ezért hallás után kellett kísérnem. Egy osztályteremben játszottunk, Feri bácsi gitározott, én pedig húzogattam a madzagot. Jó hangulat lett, a végén a lányok is körém gyűltek. Ebből aztán rögtön megértettem, milyen nagyszerű dolog zenésznek lenni.
A Vadócok nevű iskolai együttesben már rendes gitáron játszottak Shadows-számokat. Novai előbb szólógitáros volt, majd átvette a basszusgitárt. Tizennégy évesen aztán, egy nyitott ablakon át meghallotta a Twist and Shoutot a Beatlestől, és a gitárhang végleg elkapta. A Beatles számukra a szabad világ jelképe volt. Az elektromos gitár azonban elérhetetlen luxusnak számított: egy csehszlovák hangszer körülbelül ezerkétszáz forintba került, miközben az édesapja nyolcszázat keresett.
Ez is érdekelhet: 11 retró sláger – Felismered dalcímek alapján az előadókat?
– Egy használt basszusgitárt vettem, a pénzhez pedig úgy jutottam, hogy eladtam a ruháim egy részét. Anyám csak akkor szembesült vele, amikor benézett a kiürült szekrénybe. A szüleim nem értették, hogyan lehetne a zenéből megélni, azt tanácsolták, hagyjam abba a zenebonát, legyek inkább kertész; a családban működő kertészet biztos kenyeret jelentett volna. Olasz származású anyám azért valamivel lazább volt, és beíratott zeneiskolába.
A Generál hozta meg az áttörést Novai Gábornak
A Novairól nemrég megjelent Mi ez a tánc, fiatalok? című könyv hosszan ír az indulásról: a hobbizenekarból Soltész Rezső hívta a Corvina együttesbe. Már itt is sikeresek voltak, de a nagy áttörés a Generállal jött: 1972-ben megnyerték a Ki mit tud?-ot, és egyik napról a másikra kinyílt előttük az ország. Reggel, délben és este játszottak. Miután Révész Sándor énekes kivált a zenekarból, jött Horváth Charlie. Ennek a bandának akadt olyan napja, amikor tíz órakor kezdtek, aztán fél egykor, fél négykor, fél nyolckor és fél tizenegykor is színpadra álltak.
1976-ban a Generál tagjaként, balján az akkori énekesük, Horváth Charlie (Forrás: Fortepan / Urbán Tamás)
– Charlie a végén már alig tudott beszélni, de énekelni még mindig tudott. A hetvenes években a keleti blokk kulturális cserekereskedelme óriási piacot nyitott előttünk. Az NDK-tól a Szovjetunióig turnézhattunk, így egy tízmilliós ország helyett százmilliós nagyságrendű közönség előtt játszottunk. A gázsik ugyan elmaradtak a nyugatiaktól, de olyan gyakorlatot szereztünk, amilyet próbateremben nem lehet.
A siker kiszámíthatatlanságát is hamar megtanulta. A Lehajtott fejjel című dalát – amelyet a közönség inkább a Valamit el kell mondanom soráról ismert – a Ki mit tud? előtt nem találta elég invenciózusnak a Sanzonbizottság. A televíziós siker után ugyanaz a szerzemény hirtelen mégis „jelentős” és „invenciózus” lett.
A Generálnak több korszaka is volt. Révész távozása után Charlie, Tátrai Tibor és két dobos érkezett, a zenekar keményebb, funky-rockos irányba fordult. Zeneileg világszínvonalú csapat lett, a régi közönség mégsem tudott mit kezdeni vele.
– Ekkor fogalmazódott meg bennem, hogy a zene talán húsz százaléka a sikernek. A többi az előadó személyisége, a megjelenés, a történet, a reklám, a kapcsolatok és a megfelelő pillanat.
Így lett Novai Gábor a Hungária tagja
Amikor Szikora Róbert áthívta a Hungáriába, az együttes éppen mélyponton volt. Novai felesége meg a fejét fogta: valóban ehhez a furcsa, színes harisnyás társasághoz akar csatlakozni? Ő viszont meglátott bennük valamit, amit talán még maguk sem láttak. Nyugaton akkoriban új hullámos formában tért vissza az ötvenes évek rock and rollja: egyszerre volt retró, punkos, abszurd és friss. Úgy érezte, ez a hat kreatív, energikus ember képes lehet felépíteni belőle egy teljes világot.
– Eleinte Nyugat-Berlinben akartuk bemutatni a műsort, de az Interkoncert nem engedett ki bennünket. Kénytelen-kelletlen itthon próbálkoztunk. A Generálból megmaradt kapcsolataim segítségével fellépést szereztem a Műegyetem E épületébe. Volt már zakónk, hátrafésült, cukros vízzel belőtt sérónk, és megtanultunk vagy százhúsz rock and roll számot. Fenyő Miklós azt mondta, ne mosolyogjunk, ne kacsintsunk ki a jelmezből: a közönségnek el kell hinnie, hogy mi valóban ebben a világban élünk.
A Hungária együttes tagjaival 1995-ben, a Népstadionba tervezett koncert beharangozóján
Az első percekben a közönség mosolygott. Azt hitték, farsangi tréfát látnak: talán egy külföldi zenekart, hiszen a fiúk angolul énekeltek. A korábbi, hosszú hajuk nélkül pedig senki sem ismerte fel őket. Tizenegy perc után azonban kitört a vastaps. Novai látta, ahogy a mosoly ráfagy az arcokra: a nézők rájöttek, hogy a zenészek komolyan gondolják, amit csinálnak. Ekkor hangzott el a legendás mondat: „Fenyőkém, ezt megcsíptük.”
Ezután villámgyorsan történt minden. Megszületett egy új ország, Rockandrollia, amelyben a zene, a ruhák, a frizurák, a szövegek és a humor ugyanannak a sosemvolt világnak és sztorinak a részei voltak.
Így születtek meg négy nap alatt a Hungária legnagyobb slágerei
– Erdős Péter popcézár nem szerette Fenyőt, nem akart nekünk lemezt csinálni. De amikor a főnök elutazott, beszéltem Wilpert Imrével, a helyettesével. Azt kamuztam, vannak saját dalaink. Egy hét múlva meg kellett mutatnunk őket. Ilyenkor két lehetőség van: az ember megrémül, vagy összekapja magát. Úgy éreztük, az életünkért játszunk. Hétfőtől csütörtökig megszületett öt szám: A Dzsungel rock, a Meghalok, hogyha rám nézel, a Casino Twist, a Neonparádé, a Micsoda buli… A legjobb számok. Teher alatt nő a pálma: nem volt idő mellébeszélni.
Így ért véget Fenyő Miklós és Novai Gábor közös Hungária-korszaka
A Hungária három éve volt Novai pályájának legnagyobb és legintenzívebb robbanása. Kívülről úgy látszott, Fenyővel elválaszthatatlan barátok, és valóban sokat jártak együtt a rádióba, a televízióba, a lemezgyárba és a koncertirodákba. Novai tőle tanulta meg, hogy a barátságot és az üzletet külön is lehet választani. A zenekar végén Fenyő már önálló produkcióban gondolkodott, így egy mondvacsinált ok miatt ajánlott levélben kapták meg tőle a felmondást. Tizenegy év telt el a következő közös munka előtt.
– Nem dőltünk a kardunkba – mondja Novai. – Összenéztünk a többiekkel:
Kövesd a NőkLapja.hu-t a Google hírekben!