A 20. század elején csigalassúsággal nyert elfogadást a tény, miszerint a nők ugyanúgy képesek az alkotótevékenységre, mint a férfiak. Tehát tudnak verset és regényt írni, rajzolni, festeni, fotózni. „Elismerem, hogy ügyesek a nők, megvan az érzékük sokféle finomsághoz, de hiányzik a hím ős karaktere: az alkotó, a teremtő, nagy teljes erő, amivel egyedül lehet csak abszolutbecsü művet alkotni” – mondta meg a „tutit” Szinyei Merse Pál 1913-ban. Innen szép nyerni – gondolhatta Erdős Renée (1878–1956), aki az első nő a magyar irodalomban, aki meg tudott élni kizárólag az írásból.
„Zseniális poétalány”
Ady nevezte így Erdős Renée-t, aki először szenvedélyes verseivel keltett feltűnést a hazai irodalmi életben. Az Ehrental Regina néven született, csallóközi ortodox zsidó lány még húszéves sem volt, amikor saját neve alatt megjelentek első költeményei – akkoriban nagy bátorságnak számított, hogy
nem álnév mögé bújva írt vágyról, később pedig egyenesen erotikáról és szexualitásról.
A hosszú, fekete hajával és fekete szemével feltűnő szépségnek számító Renée eredetileg színésznőnek készült, ám a versíráshoz nagyobb tehetsége mutatkozott, mint a színpadhoz. Leányálmok című, első verseskötete 1899-ben jelent meg („nő létére milyen ügyesen ír” – szólt a kritika), merész hangvétele megosztotta a közönséget, de ezután nem volt megállás.
Versei és tárcái sorra jelentek meg különböző lapokban, jól keresett, és gyakran vetette bele magát a pesti éjszakába. Közeli barátja volt az akkor még szintén pályakezdő Molnár Ferenc, valamint Szabó Ervin és Jászi Oszkár is. Második verseskötete tovább borzolta a kedélyeket, a testi örömök és a férfi mint a női vágy tárgya olyan témák voltak, amelyek a hajadonokat mágnesként vonzották (még ha titokban is), szüleiket viszont megbotránkoztatták.
Kapcsolódó: Alkotó nők: szörnyetegek, akik átírták a szabályokat
És hogy mi táplálta Renée művészetét? Egy valós élmény. Menthetetlenül egymásba szerettek Bródy Sándorral, a kor ünnepelt drámaírójával, aki ekkor már családos ember volt, de emellett nagy bohém és sármőr. Élete címszavakban: ital, kártya, lóverseny, nők. És Renée. Éveken át tartó, szenvedélyes szerelmüket nem is titkolták.
Bródy egyengette szeretője írói pályáját, később épp ellenkezőleg: a szakításukat követően, kapcsolatai révén megpróbálta ellehetetleníteni a karrierjét. Bár az írónő szakmailag még állta a sarat, Bródy öngyilkossági kísérlete végleg megpecsételte a sorsát, a közvélemény ugyanis őt tette meg bűnbaknak, és az irodalmi élet szereplői is elfordultak tőle.
Renée összeroppant, egy olasz kolostorban keresett nyugalmat, majd áttért a katolikus hitre, innentől datálható írásaiban a vallási miszticizmus. Évekig Rómában élt, itthon közben elindult a legendás Nyugat folyóirat, Renée pedig kimaradt belőle.
Az írónő kislányaival 1919-ben
Imidzsépítés mesterfokon
Fülep Lajos művészettörténésszel kötött házassága hamar zátonyra futott, viszont megajándékozta két kislánnyal. Épphogy megszületett Kornélia, majd Veronika, amikor anyjuk regényírói pályája berobbant. Az élet királynője című könyv, amelyben a Bródy-viszonyt dolgozta fel, elképesztő siker lett, az anekdoták szerint a lányok titokban, a paplan alatt olvasták.
Az addig is termékeny írónő még magasabb fokozatra kapcsolt, és ontotta magából az erotikus bestsellereket. (Ötvenegy megjelent művéből mintegy negyven regény.) Az 1923-as A nagy sikoly már címében is botrányos, a tartalmáról nem is beszélve: a kötelező házastársi szextől a nők gyönyörhöz való jogának kérdéséig sok tabutémát feszeget. A legnagyobb sikert a több tízezer eladott példánnyal büszkélkedő Santerra bíboros hozta, amelynek középpontjában egy, a cölibátus kötöttségeivel vívódó pápajelölt áll.
Kapcsolódó: A könyv, amiről mindenki beszél… De ki ez a titokzatos író, Rebecca Yarros?
De hogy látta el emellett az otthoni teendőket és a két kislányt? Nehezen. Renée megoldása erre az élethelyzetre az volt, hogy feleségül ment jóval fiatalabb titkárához, aki rendben tartotta az írónő által időközben vásárolt hatalmas rákoshegyi villát és az óriási kertet, megregulázta a személyzetet, és még a lányok nevelését is a szívén viselte.
Az, hogy időnként görbe utakon járt, Renée-t nem érdekelte. Beletörődött, hogy a szerelem és a szenvedély már nem része úgy az életének, mint korábban. Csak az alkotás érdekelte, és a lányai.
Egy mai PR-ügynökség is megsüvegelné, amit Renée ezen a téren egy évszázaddal ezelőtt véghez vitt. Hihetetlen érzéke volt hozzá, hogyan kezelje rajongóit, illetve miképpen üzleteljen az írásaival. Minden könyvét dedikálta, ezzel még szorosabbra fűzve az olvasóival való, egyébként is bensőséges viszonyát. Sok fiatal lány és idősebb nő bombázta levelekkel, amelyekben legféltettebb titkaikat árulták el neki, szövegei alapján úgy érezték, olvas a legbensőbb gondolataikban. Ha ma élne, biztosan hatalmas követőtábora lenne a közösségi médiában.
Sötét befejezés
De mindennek megvan a maga árnyoldala. Renée rengeteg pénzt keresett, ugyanakkor a „komoly” irodalom képviselői sosem fogadták be maguk közé. Hiába volt az 1920-as évek egyik legnépszerűbb magyar írója, akinek verseit és drámáit több nyelvre is lefordították (még Karinthy Frigyes is megénekelte az Így írtok ti-ben: „Erdős Renée – A viharos”), mégis berakták a ponyvaíró skatulyába.
Kövesd a NőkLapja.hu-t a Google hírekben!