Manuálterapeuta, gyógytornász, csontkovács, vagy éppen mozgásterapeuta? Nagyjából mindenki tudja, vagy minimum sejti, hogy mit jelenthetnek ezek a kifejezések, de hogy egészen pontosan mit takarnak, az nem igazán van benne a köztudatban. Pedig jó lenne, ha ez változna, mert míg ezen szakmáknak egy része komoly végzettséget követel, addig a másik része nem.
Emiatt sem mindegy, hogy mennyire választjuk meg körültekintően, hogy kihez fordulunk a mozgásszervi problémákkal. Nemcsak az okozhat gondot, ha a megfelelő tudás hiánya miatt valaki nemhogy nem segít, de bajt is okoz a terápiával, hanem az is, ha nem ismeri fel azt a problémát, ami a panaszok hátterében áll.
Kapcsolódó: Ülni muszáj – De mit tehetünk, hogy ne ártson?
– A mozgásszervi tüneteknek lehetnek egészen komoly okai is, olyanok, amelyeket egy egészségügyi szakember felismer, de más nem biztos. Ilyenek a csont- és lágyrésztumorok, amelyek a térd- vagy vállfájdalom, de akár a derékfájás hátterében is meghúzódhatnak. Ezeket orvosok diagnosztizálják, de az egyetemeken más egészségügyi szakembereket is képeznek arra, hogy milyen esetekben kell valakit orvoshoz irányítaniuk.
Vannak szisztémás, gyulladásos betegségek, amelyek okozhatnak mozgásszervi panaszokat, és azokat is fontos időben észrevenni, megfelelően kezeltetni. Ezek jeleit sem tudja akárki beazonosítani. A trauma után kialakuló fájdalmak is külön figyelmet igényelnek, ott sem mindegy, hogy valaki gondol-e arra, hogy a panasz mögött meghúzódhat-e valamilyen törés vagy egyéb probléma – mondja Várnagy Anna, a Semmelweis Egyetem Ortopédiai Klinika gyógytornász-fizioterapeutája, a Magyar Gyógytornász-Fizioterapeuták Társaságának ortopéd-traumatológiai munkacsoport-vezetője.
Sokéves felkészülés
A mozgásszervekkel, és az azokat is érintő sérülésekkel foglalkozó egészségügyi szakemberek közül a legismertebbek talán a gyógytornászok, akik az orvosi egyetemek egészségtudományi karain szerzik diplomájukat.
– A mi alapképzésünk négyéves, és arra jöhet rá egy kétéves mesterképzés, ami már egyetemi diplomát ad. A gyógytornászok sokszor szakosodnak is egy-egy területre. Például van, aki gerincproblémákkal foglalkozik, míg más kézrehabilitációval, kardiológiai és pulmonológiai rehabilitációval.
A gyógytornászoknak fontos szerepük lehet a neurológiában, vagy éppen a nőgyógyászatban is.
Az egyes szakemberek jellemzően tovább is irányítják a pácienseket a megfelelő kollégához olyan problémák esetén, amelyekben kevésbé jártasak. Ez teljesen normális, mert ma már annyira sok az információ, és olyan szerteágazók az egyes tünetegyüttesek, hogy nem érthet mindenki mindenhez. Általános kérdésekben persze bármelyik szakértő segíthet, például amikor valaki hosszabb idő után újra szeretne elkezdeni sportolni, vagy egyszerűen csak kíváncsi arra, hogy számára milyen mozgásforma lehet ideális – emeli ki szakértőnk.
Bárkihez fordulunk, előtte szerezzünk szakorvosi véleményt (Fotó: Getty Images)
A gyógytornászok és az orvosok végezhetnek manuálterápiás kezelést is, de csak akkor, ha teljesítették az ahhoz szükséges négy féléves képzést. Maga a manuálterápia első ránézésre hasonlatos a masszázshoz, de nagyban különbözik attól. Itt a szakemberek terápiás terv alapján dolgoznak, és a masszőrökkel ellentétben az ízületeket is kezelhetik, nem csak a lágyrészeket.
Ezek a terápiák a legkülönfélébb mozgásszervi problémáknál, még porckorongsérvnél is szóba jöhetnek. Létezik állkapocs-manuálterápia is, ilyenkor a manuálterapeuta fogszakorvossal működik együtt.
Több mint mozgás
A gyógytornászokhoz hasonlóan a konduktorok is négy évet tanulnak felsőoktatási intézményben: ők a Semmelweis Egyetem Pető András Karán szerzik diplomájukat, és a közhiedelemmel ellentétben nemcsak gyerekekkel foglalkoznak, hanem akár felnőttekkel is. Elsősorban központi idegrendszeri sérüléseknél nyújtanak segítséget komplex módon, egyrészt az ízületek és izmok mozgatásával és tornáztatásával, másrészt széles körű gyógypedagógiai eszköztárukkal.
Kapcsolódó: Íme a menopauza legfájdalmasabb része: mindent a befagyott váll szindrómáról
Komoly tudással rendelkeznek a komplex rehabilitációs szakemberek is: ilyen diplomát egy kétéves MSc képzés után szerezhetnek azok, akiknek már megvan az ahhoz szükséges alapvégzettségük (például gyógytornászok, védőnők, orvosok, egészségügyi szervezők, gyógypedagógusok, konduktorok, szociális munkások, vagy éppen pszichológusok). Tehát itt sem arról van szó, hogy valaki egy tanfolyam után kinevezi magát rehabilitációs szakértőnek. Akik tényleg komplex rehabilitációs szakemberek, azok multidiszciplináris megközelítéssel segítik a testi, lelki és szociális rehabilitációt.
Nyitott szemmel
A kiropraktőr végzettség szürke zónás: vannak országok, ahol létezik ilyen képzés, és az valamilyen szinten összefonódik a gyógytornászokéval, de nincs garancia arra, hogy egy magát kiropraktőrnek nevező személy ilyen képzést végzett el. Emiatt szakorvosi vélemény kikérése előtt semmilyen problémával nem célszerű kiropraktőrt felkeresni.
A csontkovács kifejezés jelentéstartalma sem védett: bárki mondhatja magát annak, aki elvégez egy hosszabb-rövidebb tanfolyamot.
Komoly gond, hogy nincs olyan egységes kritériumrendszer, ami garantálná a tényleges tudást, hozzáértést. Ami persze nem jelenti azt, hogy valaki ne lehetne felkészült és megbízható, de azért szükséges egyfajta körültekintés azt megelőzően, hogy bejelentkezünk egy ilyen szakemberhez.
Például érdemes megnézni, hogy az érintettnek van-e valamilyen egészségügyi alapdiplomája, és azt követően elvégzett-e egy kiegészítő képzést. Ha nem, akkor a gyors, hirtelen mozdulatok miatt komoly kockázatot is hordozhat egy-egy kezelés, ropogtatás. Árulkodó az is, ha valaki mozgásterapeutának nevezi magát, illetve ehhez hasonló titulusokat visel egészségügyi alapképzettség nélkül – ilyenkor sincs garancia arra, hogy a kezelés nem árt többet, mint amennyit használ.
Érdemes tudni, hogy míg szakmai hiba esetén a megfelelő diplomával rendelkező szakemberek felelősségre vonhatók, addig az önjelölt szakértőknél ez nem alapvetés.
Illusztráció: Getty Images
Kövesd a NőkLapja.hu-t a Google hírekben!