Negyvenévesen száznyolcvan fokos fordulatot vettél, kiköltöztél Toszkánába, és elindítottad az Éljenek a 40 feletti nők! mozgalmat. Mi volt a motivációd?
A férjem. Miután kiköltöztem, fogalmam sem volt, mit fogok ott csinálni, olasztudás nélkül esélyem sem volt munkát találni. Már kezdtem kétségbeesni, amikor megkérdezte: „Miért nem írsz az életedről? Arról, hogy negyvenéves elmúltál, új országba költöztél, keresed a helyed, lelki és fizikai kihívásokkal küzdesz?”
Akkoriban még senki nem írt arról, milyen negyven feletti nőnek lenni, megélni az öregedést, és hogy miért nem tud mit kezdeni a társadalom a középkorú nőkkel, hogy kvázi levegőnek nézik őket. Az meg, hogy valaki kitegye az életkorát az ablakba, fel sem merült. Utána jött csak be az életembe a menopauza. Emlékszem, amikor először írtam róla, néhány nap alatt több száz nő csatlakozott hozzám, tudni akarták, mi történik velük ebben az életszakaszban.
Valamire rátapintottam. Ma már tudjuk, hogy a menopauza nemcsak egy hormonális folyamat, hanem egy komplex neuroendokrinológiai jelenség, ami szinte mindenre kihatással van, az anyagcserénktől kezdve a testsúlyunkon át a mentális jóllétünkig.
Miért érdekelt ennyire a menopauza? Hiszen még fiatal voltál hozzá.
Átestem egy nőgyógyászati műtéten, és előtte megkérdezték tőlem, menopauzában vagyok-e. Fogalmam sem volt, hiszen az csak ötven körül jön, gondoltam. A műtét után azonban mindent elolvastam a témáról a neten, ami nem volt sok, de elindított az úton. A küldetésemmé vált. Ma már tudom, hogy a menopauzával már a harmincas éveink közepe táján el kellene kezdenünk foglalkozni.
A menupauza mint új korszak
Szerinted hogyan kellene felkészülnünk erre az életszakaszra?
Az elméleti ismereteken kívül? Ma már tudományosan bizonyított, hogy ha valaki nincs jó kondícióban, amikor belép a perimenopauzába – én például el voltam hízva, és dohányoztam is –, akkor a tünetek sokkal erősebbek lesznek. Amint azonban foglalkozni kezd magával az ember agyban és fizikailag, azonnal tapasztalni fogja, hogy enyhülni kezdenek a tünetek.
Ez is érdekelhet: Menopauza és hajhullás – Mit tehetsz ellene?
Persze nem mindenki szenved menopauzás tünetektől, ez elsősorban genetika, de függhet az életmódbeli tényezőktől is. Van, amit tudunk befolyásolni, és van, amit nem. A korai menopauza például örökletes is lehet, ezért kulcsfontosságú, hogy beszélgessünk róla édesanyánkkal és nőrokonainkkal.
Ma már cirka negyvenezer követőd van. Mi okozza a legtöbb problémát a változókorú nőknek?
Vannak berögzülések. Legtöbben például csak a hőhullámokról meg a hangulatingadozásról tudnak, holott a perimenopauza szorongással, alvászavarral, lehangoltsággal, ingerlékenységgel kezdődik, a hőhullám csak későbbi tünet, és sajnos akad, akinél még a posztmenopauzára is kihat. Furcsa, hogy ezt sok negyvenes nő nem rakja össze, inkább a munkahelyi vagy a párkapcsolatban elszenvedett stresszre gondolnak, és évekig tologatják a segítségkérést.
Közben meg egyre jobban szenvednek, mert a nők nálunk úgy szocializálódnak, hogy ők terminátorok, mindent ki kell bírniuk. Holott nem tudnak aludni, ettől fáradékonyak, ingerlékenyek lesznek, elkezdenek hízni, elveszítik az önbizalmukat, jön a „nem tudok koncentrálni”-érzés, állandóan idegesek, és különben is hagyják őket békén, nem mennek el konditerembe, és a többi. És létrejön az ördögi kör.
Aztán amikor már minden gyógynövénykészítményt kipróbáltak, és nem bírják tovább, elérkezik az a pont, hogy most már valamit csinálni kell, csak hormont ne! Ilyenkor elmesélem nekik, hogy érdemes lenne megfontolniuk a modern, bioazonoshormon-terápiát, ami egészséges nők esetében nagyon alacsony rizikóval jár, amennyiben a menopauza kezdetétől számított tíz éven belül kezdik el.
Annak sokkal nagyobb a rizikója, ha nem alszanak, dohányoznak, meghíznak, inzulinrezisztenciájuk lesz, megnő a vérnyomásuk, vagy csontritkulásuk lesz. A menopauza természetes folyamat, de nem kötelező tőle szenvedni! Ezt manapság a legtöbb nőnek még sajnos el kell magyarázni.
Ez is érdekelhet: Iványi Orsolyával készült korábbi interjúnkat itt olvashatod
Iványi Orsolya menopauzaaktivista
Több toleranciát a munkahelyeken!
Egy riasztó felmérés szerint a munkahelyeken egyre több nő mond fel a változókori tünetei miatt.
Így van, tízből egy nő felmond, márpedig az ötvenes nőket a felhalmozott tudásuk, tapasztalatuk, lojalitásuk és megbízhatóságuk miatt nehéz pótolni. A felmérések szerint hetven százalékuk tapasztal olyan tüneteket, mint például az alvászavar, az „agyi köd” vagy a koncentrációs problémák, amelyek befolyásolják a munkájuk színvonalát.
Támogató intézkedések hiányában súlyos bevételkieséssel lesznek kénytelenek számolni azok a cégek, amelyek nem veszik figyelembe a változókort. Ezzel szoktam meggyőzni igazgatókat, miért van szükségük a munkahelyi menopauzaprogramra. 2020-ban kezdődött, egy nagy élelmiszerlánccal, amelynek kommunikációs igazgatójával korábban együtt dolgoztam.
Amikor ő maga is változókorba ért, felkeresett, hogy foglalkozna a témával, mert látja, hogy őt is akadályozza a munkavégzésben az állapota, és a cégükben nagyon magas a negyven feletti női munkaerő aránya. Ma már havonta két-három céghez megyek előadást tartani, és megkeresett egy olyan vállalat is, ahol az igazgató szeretné megtartani és támogatni az ötvenes nőket, ezért belevágnak a Menopauzabarát Munkahely minősítési programomba. Nagyon örültem!
Közben megjelent a harmadik könyved. A címe: Előttünk az élet.
Mielőtt ötvenéves lettem, elkezdtem „hogyan lettünk ötvenévesek” címmel posztolgatni, és a kiadóm arra gondolt, lehetne belőle egy könyv is. Úgy döntöttem, ne csak rólam szóljon, legyen inkább ismeretterjesztő. Azt próbálom benne fejtegetni, miért érdemes ezt az életszakaszt újrakeretezni.
Kövesd a NőkLapja.hu-t a Google hírekben!