Hogyan lesz egy magyartanárból mozgásterapeuta, rehabilitációs szakember és életmódszakértő? Nem szokványos az életutad.
Azért választottam a magyar szakot, mert mindig is könyvmoly voltam, ám végül nem tanítottam. Hosszú éveken át kommunikációs szakemberként dolgoztam nagyvállalatoknál, majd nyitottam egy bioboltot, és hogy valamennyire értsek is hozzá, elvégeztem egy természetgyógyász-képzést. Mozgás- és masszázsterápiára szakosodtam, a mozgás ugyanis mindig az életem szerves része volt. Egy perc alatt beleszerettem az új hivatásomba.
A Debreceni Egyetemen elvégeztem a komplex rehabilitáció mesterképzést, és megnyitottam a Feövenyessy Gerinc- és Sportrehabilitációs Központot. Később életmódszakértő-képzésen is részt vettem, és azóta integratív szemléletben dolgozom, ami azt jelenti, hogy a mozgásszervi rehabilitációt az életmódorvoslás és az anyagcsere-folyamatok ismeretével ötvözöm. A gyógyítás mellett megalapítottam a Feövenyessy Medical Fitness Akadémiát is, ahol szakembereknek tartunk szakmai továbbképzéseket.
Nem unatkozol. Elárulod, hogyan függ össze, mondjuk, egy ízületi probléma az anyagcserénkkel?
Hiszek abban, hogy minden esetben a szervezet egészét kell vizsgálni és gyógyítani, az emberi test ugyanis nem alkatrészek összessége, hanem egy folyamatosan változó, dinamikusan alkalmazkodó rendszer, amelyben minden „elem” millió szállal kapcsolódik egymáshoz. A krónikus betegségek esetében nem létezik olyan, hogy csak a váll, a derék vagy a gyomor érintett, a probléma jellemzően a teljes szervezetet érinti, és a leggyengébb láncszem elve határozza meg a kitörési pontot.
Kapcsolódó: Zsír helyett izom? A szakértő szerint csupán 3 dolgot kell betartani
Ha csak lokálisan gyógyítunk, ám az összterhelés továbbra is meghaladja a szervezet tűrőképességét, a feszültség újabb és újabb kitörési pontokat keres. Ezt nevezzük vándorló fájdalomnak. Mi okozza a „túlnyomást”? Az, hogy az összterhelés meghaladja a rendszer aktuális tűrőképességét. Mindannyiunknak van egy saját „stresszputtonya”, amely
a mozgáshiány, az ismétlődő terhelések, a pszichés stressz, az étrendi hibák és az alvásproblémák keverékéből áll.
A szervezet ezeket a stresszorokat nem külön-külön kezeli, hanem egymásra pakolja, és rendszerszinten reagál. Épp ezért a gyógyítás során sem lehet csak a vállat, a derekat vagy a gyomrot kezelni. A stresszorok össz-szintjét kell csökkenteni.
Meghallgattam egy podcastodat, és meglepődtem, mert te sokakkal ellentétben nem feltétlenül a menopauzát okolod az egészségügyi problémákért, amelyek negyven felett ütik fel a fejüket.
Pontosabban nem elsősorban a menopauzát okolom! A panaszok nagy része sokkal inkább az említett „puttony” telítődésével függ össze. Mire a változókorba érünk, már annyi stressz érte a szervezetünket, hogy valójában rég nem tekinthető egészségesnek. A hormontermelés csökkenése csupán az utolsó csepp a pohárban. Az a csepp, amelytől túlcsordul a víz, azaz megjelennek és állandósulnak a komolyabb tünetek.
A hormonok védőhatása sokáig segít a szervezetnek elfedni az életmódhibák következményeit, ám amint csökken a hormontermelés, és megszűnik ez a védőháló, hirtelen látványossá válnak a gondok.
Kapcsolódó: Mozgás 50 felett – A szakértő szerint ezek a legnagyobb tévhitek
Ha minden problémát ráfogunk a menopauzára, hajlamossá válunk széttárni a kezünket, és belenyugodni a megváltoztathatatlanba. Ez azonban hatalmas vétek saját magunkkal szemben, mert elveszítjük az esélyt, hogy örömteli, egészséges, aktív életet éljünk idősebb korunkban is.
Abban is különutas vagy, hogy azt állítod: nem az izomerősítés ment meg az izom leépülésétől, végső soron a csontritkulástól.
Árnyalnám a kérdést. Egészséges izmokra természetesen szükségünk van, de nem attól leszünk egészségesebbek, hogy egyre nagyobbra duzzasztjuk a bicepszünket. Kevés olyan terület van, ahol annyi elavult, félrevezető információ halmozódott fel, mint a mozgás és edzés világában: ha egészséges akarsz maradni, mozogj többet, eddz keményebben, és építs minél nagyobb izmot!
A tudomány azonban ennél ezerszer árnyaltabb képet fest az egészséges mozgásról. Szó sincs arról, hogy minél többet mozogsz, annál tovább élsz. A mozgás és a halálozás közötti kapcsolat valójában egy U alakú görbét formál, a kevés mozgás magas kockázattal jár, a mérsékelt mennyiségű testmozgás pedig jelentősen csökkenti a korai halálozás kockázatát. Az extrém terhelés azonban már nem ad további előnyt, sőt, jellemzően a kockázat ismét emelkedni kezd.
A heti körülbelül 2,5-4,5 óra szabadidős mozgás tűnik optimális tartománynak, az élsport és a mindennapos, extrém intenzív edzés nem az egészségről szól.
Kifejezetten káros az a közösségi médiában terjedő kép, hogy minél többet és minél intenzívebben edzel, annál egészségesebb leszel.
Mi több, az egészségmegőrzés szempontjából az sem számít, hogy a mozgás egyetlen hosszabb blokkban vagy több rövidebb szakaszban történik.
Mindegy, hogy egy 60 perces edzésről vagy több, rövidebb aktivitásról van szó, a lényeg az összesített mozgásmennyiség. Ez remek hír azoknak, akik könnyebben beillesztenek a napjaikba két-három 5-10 perces mozgást, mint egy 60 perces edzést.
Azt mondod, téves alapokon nyugszik az izomtömegkultusz?
Kövesd a NőkLapja.hu-t a Google hírekben!