A herendi porcelán pompázatos. És nemcsak gazdag múltjából él, de még nekem, a posztmodern művészeti értelmetlenségekért rajongó figurának is képes mondani és adni valamit. Persze ehhez el kellett mennem egyenesen Herendre.

Jobb időpontban nem is érkezhettünk volna: cserélik az oroszlánt. A Herendi Porcelánmanufaktúra tulajdonképpen város a városban, egy nagy teret ölelnek körbe a régi és új épületek. Az északi részt a régi manufaktúra épülete – ez ma Porcelánművészeti Múzeum – és az új üzem uralja. Utóbbiba mi sem léphetünk be, a szabályok ránk is vonatkoznak.

Ellenben bemehetünk a Minimanufaktúrába, amely éppen aznap nyílik, és itt megtekinthetjük a porcelán útját a massza megformálásától a valóban pompázatos műalkotásokig. De vissza az oroszlánhoz! A tér közepén áll ez a porcelánszobor, és külleme minden évben megújul.

A tavalyi mintázatot idén is új követi, a „régi” oroszlán megy a műhelybe, hogy új festést kapjon, az új pedig percek múlva elfoglalja a helyét, hogy háromszázhatvanöt napon át fogadja a látogatókat. Az új oroszlánt most a manufaktúra két évszázad alatt használt márkajelzései borítják, a kezdetektől egészen napjainkig. 

Kizárólag kézi munka

A Herendi Porcelánmanufaktúra látogatóközpontjában nemcsak megtekinthetjük a világhírű porcelánokat, hanem, ahogy említettem, bepillantást nyerhetünk a készítésük folyamatába is, miután afféle felvezetésként a bemutatótérben háromdimenziós moziélményben részesültünk.

A porcelánkészítés egyik alapja a formázás, amelyet itt két fő technikán keresztül mutatnak be. Az egyik eljárás során folyékony porcelánmasszát öntenek gipszformába. Körülbelül húsz perc után a megszilárdult darab már leválasztható, és kirajzolódik a készülő tárgy – legyen szó csészéről, bögréről vagy más használati eszközről.

A másik technikát inkább étkészletek szerviz­elemei – például tányérok – megalkotásához használják. Ilyenkor egy előre elkészített porcelánlapot simítanak rá a gipszformára, majd kézzel, acélkések segítségével alakítják ki a végleges formát. A díszítés már ebben a fázisban elkezdődik: a gipszformák gyakran tartalmaznak negatív mintákat, amelyek a porcelán felületén domború motívumként – reliefként – ­jelennek meg.

A Minimanufaktúrában végigvezetnek a gyártási folyamaton

A porcelánfigurák nem egyetlen darabból készülnek. A mesterek az egymáshoz illesztendő felületeket finoman felkarcolják, majd vízzel pépesítik, így hozva létre egyfajta „ragasztó” réteget. A különálló elemeket ezután pontos mozdulatokkal, megfelelő irányba forgatva illesztik össze. Egy összetettebb figura akár tizennyolc külön darabból is állhat, összeállítása pedig több órát is igénybe vehet.

A folyamat fontos eleme az apró, gombostűfejnyi nyílás, amely minden figura alján megtalálható. Az első égetés során – 950 Celsius-fokon­­ – a masszában maradó nedvesség ezen keresztül távozik. Így a porcelán a kemencében nem fog megrepedni vagy felrobbanni.

Lenolaj és finom szirmok

Az egyik leglátványosabb munkafolyamat a porcelánvirágok készítése. Ezeket a virágokat elsősorban kiegészítő elemként használják étkészleteken és dísztárgyakon. A készítő lenolajjal kezeli az asztalfelületet és a kezét, hogy megakadályozza a finom porcelánszirmok letapadását.

A virág formájának kialakítása tudatosan történik: például a klasszikus rózsa esetében mindig páratlan számú szirmot használnak, mert ez biztosítja a harmonikus, kerek formát. A virágkészítés különösen finom kézügyességet igényel, ezért hagyományosan inkább női mesterekhez kötődik.

A műhelyben dolgozó mesterfestő csaknem két évtizeden át foglalkozott keleti ornamentikával. Ennek jegyében született például egy arabos motívummal díszített óriási váza, amely kifejezetten az ománi piacra készült. Az ilyen kiemelt darabok gyakran hatalmas méretűek és rendkívül időigényesek: egy akár több mint két méter magas, több elemből álló váza elkészítése legalább ezer munkaórát igényel.

Páratlan szirmok

Az arany díszítésekhez valódi aranyat használnak. Az ezüstös hatás elérésére nem ezüstöt, hanem platinát alkalmaznak, mivel ez tartósabb, és hosszú távon is megőrzi fényét. Egy ilyen hatalmas, egyedi porcelán akár nyolcvanmillió forintba is kerülhet.

A herendi 850 árnyalata

– A Herendi Porcelánmanufaktúra­ vezetése egyszerre megtiszteltetés és komoly felelősség, hiszen hatszázötven munkavállaló és családtagjaik­ megélhetése múlik rajta – mondja dr. Simon Attila vezérigazgató. Egy emeleti bemutatótérben ülünk, és körbevesznek bennünket az idei év újdonságai.

– Ma ez a világ legnagyobb porcelánmanufaktúrája, és fontos hangsúlyozni: nem gyárként, hanem kézműves hagyományokra épülő alkotó közösségként működik – folytatja a vezérigazgató. – Ráadásul nyereségesen, állami támogatás nélkül. Jelenleg a világ hatvan országában lehet herendi porcelánt vásárolni, nincs olyan lakott kontinens, ahol ne lenne jelen. 

A kétméteres váza festése is kézzel készül – hónapokon át

Herend szerepét amúgy jól jelképezi az aulában látható „utcanévtábla”: az egyik szám az alapítás éve, 1826, a másik a végtelen. A kettő közötti nyíl azt üzeni, hogy a jelen generáció feladata a hagyomány továbbadása és gyarapítása. A vezérigazgató sorolja a számokat: bár a manufaktúra mintegy 16 ezer formával és 4000 festett mintával dolgozik – ami elméletben 64 millió variációt jelent –, évente mégis 300-400 új termék készül.

Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy minden munkanap születik egy új herendi alkotás. Herend sikerének egyik meghatározó eleme a gazdag színvilág. Míg a hétköznapokban néhány tucat színt tudunk megkülönböztetni, Herenden több mint 850 árnyalatot használnak. Ezek nem tiszta színek, hanem összetett, gyakran hét-nyolc komponensből álló keverékek, amelyek titkos receptúrák alapján készülnek.

Ma már nem elegendő csak a tradíció, fontos a folyamatos megújulási képesség, a termékfejlesztési innováció, amelyben Herend a versenytársai előtt jár – vallja a vezérigazgató. Nincs olyan korosztály és lakásbelső, amelyhez ne tudnának illő herendi porcelánt kínálni.

Királyi készletek

Államfők, művészek és sportolók egyaránt a herendi porcelán rajongói. A visszatérő vásárlók között találjuk Arnold Schwarzeneggert is, aki budapesti látogatásai során rendszeresen húsvéti porcelánfigurákat vásárol. Dr. Simon Attila­ elmeséli: a brit királyi családdal való kapcsolat egészen a 19. századig nyúlik vissza: Viktória királynő az 1851-es londoni világkiállításon rendelt herendi készletet a Windsorkastély számára.

Az ő tiszteletére született meg a máig ismert Viktória-minta, amelynek modern újragondolása, a Royal Garden kollekció Vilmos herceg és Katalin hercegné esküvőjén szolgált hivatalos nászajándékként. A diplomáciában ma is fontos szerepet tölt be a manufaktúra: nemrég például Donald Trump is kapott egy herendi porcelán dísztálat a magyar delegációtól.

Tovább olvasnál?
Ha érdekel a cikk folytatása, fizess elő mindössze havonta 1490 forintért.
Próbáld ki most!
Az előfizetésed egy regisztrációval egybekötött bankkártyás fizetés után azonnal elindul.
Mindössze pár kattintás, és hozzáférhetsz ehhez a tartalomhoz. Ha van már előfizetésed, lépj be .
Ajánlott videó