Időjárás tekintetében Cornwall a legkellemesebb hely az Egyesült Királyságban – már aki szereti a ködös, nyirkos, szeles brit időt. Mindez ugyanis Cornwallra is jellemző, csak lényegesen enyhébb, helyenként kifejezetten szubtrópusi kiadásban. A tengerparti pálmafasorok még a legtapasztaltabb utazót is arra csábíthatják, hogy melegebbnek gondolja az Atlanti-tenger vizét – ahogy ebbe a csapdába jelen sorok írója is belesétált –, ami azonban még a legnagyobb kánikulában sem emelkedik 18 fok fölé. Brrrr.
Cserébe viszont sosem megy 8 fok alá sem. Bizonyára ez a kiegyensúlyozottság is vonzó volt őseink számára, akik bőven pattintottak itt követ, továbbá olyan hatalmas megalitikus építményeket hagytak hátra, amelyek köré az évszázadok során bizarr legendák szövődtek.
A St Buryan közelében található Merry Maidens kőkörök például a Brit-szigetek egyik leglátványosabb, történelem előtti helyszíne. Tizenkilenc gránittömb emlékeztet azokra a lányokra, akik szombat este túl ledéren táncoltak, és ezért utolérte őket a felsőbb hatalmak haragja. Hasonlóan misztikusak a Bodmin Moor – egy ködös, szeles, mocsaras fennsík – szívében található Hurlers kőkörök.
A hagyomány szerint ezek az állókövek pedig egykor férfiak voltak, akiket büntetésből dermesztettek kővé, mert vasárnap – a kötelező pihenőnapon – a hurling nevű hagyományos sportot űzték. Ez egyébként egy fantasztikus játék, igazán meglepő, hogy a futball terjedt el világszerte, és nem ez. Maga a játék meglehetősen egyszerű. A vidékiek küzdenek a városiak ellen, és a feladat az, hogy egy, a Harry Potterből ismert cikeszszerű ezüstgolyót ki-, illetve bejuttassanak a városba. Ennyi.
Ha most a kedves olvasó lelki szemei előtt tumultuózus jelenetek elevenednek meg, hát nem téved, az egyetlen szabály, hogy nem szabad egymásnak „túl nagy” sérülést okozni.
Bányaélet régen és ma
Cornwall bányászati öröksége – a kelta gyökerek mellett – a cornwalli büszkeség alapja. A megye gazdag ón- és rézleletei már a bronzkorban vonzották a kereskedőket, a 18. és 19. században pedig Cornwall egyenesen a világ bányászati központjává vált, annak minden következményével együtt. A tájat ma is meghatározzák a bányagépházak ikonikus romjai, amelyek az UNESCO Világörökség címet elnyert Cornwall és Nyugat-Devon bányavidéke (Cornwall and West Devon Mining Landscape) részét képezik.
A bányászat okozta sebek gyógyítására jött létre Cornwall két legfelkapottabb modern látványossága. Az Éden projekt egy egykori agyagbányában valósult meg St Austell közelében. Ez a futurisztikus komplexum hatalmas, buborékszerű „biomokból” áll, amelyek a világ különböző éghajlati zónáit – esőerdőt és mediterrán környezetet – modellezik.
Az építészetileg egyedülálló „buborékok” olyan könnyűek, hogy az egész szerkezetet talajhornyokkal kell rögzíteni, nehogy elrepüljön. A Heligan-birtok története pedig igazán megható. A viktoriánus korban virágzó kert az első világháború után vált elhagyatottá, amikor a kertészcsapat tagjai bevonultak katonának, és nagy részük soha nem tért vissza.
A kertet, amely hetvenöt éven át Csipkerózsika-álmát aludta, 1990-ben fedezte fel újra Tim Smit, aki machetével vágott utat a dzsungellé vált bozótban. Ma a látogatók kétszáz holdon barangolhatnak a helyreállított veteményesek, egzotikus növények és a híres „sárleány” (Mud Maid) szobor között, amely egy földből készült fekvő nőalak, évszakonként változó „ruhában”.
Artúr király és a „sötét turizmus”
Cornwall turizmus szempontjából talán legfontosabb helye Tintagel vára, amely elválaszthatatlanul összefonódott Artúr király legendájával. Tintagel az 5. és 7. század között lényeges fejedelmi székhely volt. Ma látványos gyaloghíd köti össze a szárazföldet a félszigettel, ahol a Gallos nevű bronzszobor állít emléket az Artúr-mondakörnek, amely azonban nem ér véget Tintagelnél, Cornwall-szerte számos helyszín kapcsolódik a lovagi történetekhez.
Dozmary Poolt tartják az Excalibur, Artúr kardja végső nyughelyének. A legenda szerint a király halála után Bedivere lovag itt dobta a vízbe a kardot, amelyet a Tó Hölgye ragadott el. A kardot még ma is sokan keresik. Slaughterbridge Camelford közelében található, ahol a hagyomány szerint Artúr utolsó, végzetes csatáját vívta Mordred ellen.
Artúr király szülőhelyéhez pazar függőhíd vezet
Egy 6. századból származó feliratos kő emlékeztet a véres összecsapásra. Roche Rock pedig egy gránitsziklán magányosan álló kápolna romja, ahol a történet szerint a remete Ogrin adott menedéket a tragikus sorsú szerelmespárnak, Trisztánnak és Izoldának.
Cornwall vadregényes partvonala nemcsak a kereskedelemnek, hanem a csempészetnek is kedvezett, amely a 16. és 18. század között népszerű „népi sporttá” vált. A „szabadkereskedők” teát, pálinkát és dohányt hoztak be az eldugott öblökön keresztül, elkerülve a magas vámokat. Ennek az időszaknak a leghíresebb emléke a Jamaica Inn, amely 1750-ben épült fogadóként a Bodmin Moor közepén.
Ez is érdekelhet – Idegenvezető: Jane Austen – Bath leghíresebb lakója
Ez a helyszín szolgált bázisul a csempészeknek, akik az elhagyatott lápvidéken biztonságban tárolhatták illegális áruikat. Daphne du Maurier 1936-os regénye, a Jamaica Inn tovább erősítette a hely baljós és izgalmas hírnevét. A fogadóban ma működő csempészmúzeum Nagy-Britannia egyik legjelentősebb gyűjteményét őrzi, ahol a látogatók megismerhetik a tengerparti hajócsalogatók történeteit is, akik állítólag szándékosan irányították zátonyra a hajókat a fényeikkel, hogy kifosszák őket.
A Jamaica Inn már csaknem háromszáz éve várja kedves csempész vendégeit
A szokatlan élményeket keresők, a „sötét turizmus” iránt vonzódók számára Boscastle halászfaluja tartogatja a legmeglepőbb látnivalót, mégpedig a boszorkányság és mágia múzeumát (Museum of Witchcraft and Magic). Az 1951-ben alapított múzeum a világ egyik legnagyobb ilyen tematikájú gyűjteményét tartalmazza.
A kiállítási tárgyak között
