– Persze nem úgy kell elképzelni, mint a Csengetett, Mylord? sorozatban, de azért volt egy hasonló eset – kezd mesélni Pajtók Péter, és ha autentikusak akarnánk lenni, tejjel innánk a teát, miközben hallgatjuk a kávéfőzőnél serénykedő tulajdonos angliai élményeit. – A főnökeimet Bettynek és Paddynek hívták. Egyébként Betty kedvenc virága volt a liliom, ezért is látható itt fent a címerben. Hozzájuk mentem át egyszer talpig beöltözve, frakkban, csokornyakkendőben, ahogy kell. Paddy imádta. Úgy érzem, átragadt rám ott egy másfajta életszemlélet, amivel aztán meg tudtam teremteni ennek a helynek a hangulatát, de az igazi energiát otthonról hoztam.
Az angol kapcsolat
A fotelba süppedve megtudjuk, az idén tízéves Kis sziget kávézó megálmodóját a 2008-as válság terelte Nyugatra, a szigetország felé, ahol egy ismerőse révén egy csapásra arisztokrata családok birtokain találta magát. Elmondása szerint máshogy nem is igazán lehet bejutni ezekbe a körökbe, kapcsolatok nélkül nehéz elhelyezkedni a vidéki Angliában. Péter akkor már évek óta a vendéglátásban dolgozott, végül mégis a kertművelés irányába mozdult el, de ez sem állt távol otthonról hozott örökségétől. Édesanyja ugyanis szakács, édesapja mezőgazdász volt, és ahogy ő fogalmaz, végső soron az dolgozik bennünk a legjobban, ami a szülői házból jön.
– Nálunk volt még hagyományos vasárnapi ebéd, édesanyám főzte, és amikor elmentem a vendéglátásba dolgozni, úgy éreztem, ebben a fajta gondoskodásban szeretném részesíteni a vendégeket. Nézz meg egy magyar vagy olasz vendéglátó családot, amely évtizedek óta dolgozik a szakmában. Nemcsak pénzt keresnek, hanem szeretnének valami jót adni az embereknek, valami valóban értékeset. Ott, az első munkahelyemen született meg bennem egy ilyen helynek a gondolata, de a megvalósítás még hosszú évekig váratott magára.
Mestersége címere: mindenes
Péter nagy lendülettel vágott bele a külföldi munkába, a kertészkedésen túl házfestést, felszolgálást, állatőrzést is vállalt. Dolgozott az évek során egy brit üzletembernek, egy professzornak, egy legendás labdarúgó özvegyének.
Az ajtó csilingelése szakítja félbe beszélgetésünket, épp akkor, amikor a néhai királynő kapcsán kérdezném – egy korábbi alkalommal már szóba került II. Erzsébet a kávézóasztal fölött. A rendelést azonban fel kell venni, a lengyel turisták napok óta visszajárnak. Keksz, szirup, gesztenye, színes formacukrok váltják egymást Péter keze alatt, a nagy sürgés-forgás közepette göngyölítem fel a királyi család doktorával kötött ismeretségét.
Dr. Timothy Evans 2004-ben lett a királynő orvosa, egy évtizeden át látta el ezt a tisztséget. Emellett orvosigazgatóként dolgozott a Royal Brompton kórházban, ott, ahol a királyi család tagjain túl a brit elit számos képviselőjét is napi szinten kezelték. Péter nagyon jó embernek ismerte meg, nehéz időszakban, épp akkor került hozzá, amikor a feleségét gyászolta, idézi fel emlékeit, és mire visszaér a vendégektől, már első, legkedvesebb angliai munkahelyéről faggatom.
Az öreg hölgy angolkertje
Violet Crawley, Mrs. Phelps, Mrs. Medlock, Miss Marple – a brit kultúra megannyi tiszteletre méltó nagymamakaraktert adott a világnak, és Péter első munkahelye is egy ilyen ízig-vérig angol hölgy otthona lett. Mint mondja, talán Susie Williamsszel ápolta a legközelebbi viszonyt, miután rengeteg időt töltöttek együtt a kertben. Péter mintegy háromszáz négyzetméternyi területet gondozott, miközben magába szívta munkaadója bölcs tanításait.
– Gyakorlatilag ő tanított meg mindenre. Megszerettük egymást, amíg hozzá jártam, két éven át heti négy napot. Utána pedig, amikor bejelentettem, hogy máshová szegődnék, megölelt, majd a híres angol hűvösséggel rám csukta az ajtót.
Péter Angliában úgy érezte, valóban értékelik a munkáját, és igyekszik erre következetesen figyelni a kávézóban dolgozó kollégái esetében is. Persze egészen más, ha az ember lordok és ladyk között éli át először a megbecsültség érzését, pláne olyan bizalmi pozíciókban, amelyekben akkoriban dolgozott. Munkaadói még hajnali háromkor is számíthattak a segítségére.
– A lényeg, hogy te mindig ott vagy, ha csinálni kell valamit, de ez engem nem zavart, mert tiszteletteljes kapcsolatot ápoltam mindenkivel. És ha jól dolgozol, ajánlások útján a középosztályéból a felső osztály szolgálatába léphetsz.
Régi kontra modern arisztokrácia
Szavai hallatán lelki szemeink előtt megjelenik a Downton Abbey kastélyának csipkézett homlokzata. Mire feleszmélünk a képzelgésből, és Péter mintha csak a fejünkbe látna, hozzáteszi, a Highclere-kastélyban is járt, ahol a világhírű sorozatot forgatták, bár ott csak mint látogató fordult meg.
– A Carnarvon család pénzügyi nehézségekkel küzdött, ezért nyitották meg a kastélyt a látogatók előtt. Kissé már korszerűtlen mai szemmel, igazi múlt századi hangulat fogad, nem úgy, mint napjaink arisztokratáinak otthonaiban. Azok már valóban modern házak, és már a nemesekre sem szabad úgy gondolnunk, hogy ne lenne tudás a vagyonuk mögött.
Péter óva int tőle, hogy bedőljünk a sztereotípiáknak: a mai brit arisztokrata családok sarjai már nem várnak ölbe tett kézzel az örökölt vagyonra, mi több, aktívan alakítják a szigetország gazdaságát. Képzettek, intelligensek, többdiplomás szakemberekként banki vagy befektetői körökben dolgoznak, és történelmi múltjuk mellett a jövőt is szem előtt tartják.
Új család
De vendéglátónk történeteiből azért mégis felsejlik pár apró részlet, ami megelégedésünkre beleillik a kosztümös tévésorozatok idilli világába. A háztartást teljes munkaidőben vezető feleségek több ezer négyzetméteres kúriákat igazgatnak, kézben tartják a házat, a személyzetet, a bevásárlást, és a vacsorapartikat és az egyéb társasági eseményeket is ők szervezik.
– Ezek a nemesi birtokok több tízezer hektárt ölelnek fel, így mi is ott éltünk a párommal az aktuális családnál, csak természetesen egy kisebb házban. Akadt is bőven munka, egy szint, két szint, három szint, vacsoraest, főzés, kertépítés; sokan tíz-tizenöt évet is egy helyen dolgoztak így. Munkaadóink is úgy gondolták, ha minden jól megy, egy életet élünk le velük, ami valahol érthető is. Látod, ahogy felnőnek a gyerekeik, megosztják veled az első szerelmi titkaikat, a gondolataikat, tehát komoly érzelmi kapocs is fűz hozzájuk, ez új családot kovácsol körénk. Nekünk például volt olyan munkaadónk, akitől firenzei utazást kaptunk ajándékba az ottani nyaralójába.
Jobb, mint otthon?
Aki külföldön él és dolgozik, az tudja, mennyire felértékelődik az idő múlása. Péter a nagypapáját veszítette el időközben, a húga észrevétlenül felnőtt, miközben ő úgy érezte, a saját élete mintha megállt volna. Elhatározta, hogy végre megvalósítja éveken át dédelgett álmát, és a gondoskodó családi szeretetet vegyíti egy kis vendégmarasztaló angliai életérzéssel.
