Az alábbi kis írás elkészülte után felkiáltottam, jesszusom, azt fogják hinni, ez egy nekrológ! Jaj, ne tessék azt hinni! Szereplője jó egészségnek örvend. Mégis nehezen fogok hozzá.
Négy évig szerkesztettem a Családban marad című rovatot, melyben szakértőnk, dr. Donauer Nándor klinikai szakpszichológus adott tanácsot, felvilágosítást gyereket nevelő szülőknek, családoknak. Hogy mi mindenről, azt lehetetlen itt felsorolni.
Írt a részképesség- és figyelemzavaros gyerekekről, azokról, akik a nagy- és finommozgásban elmaradtak, az írással, a számolási és olvasási nehézséggel bajlódókról. A viselkedés- és magatartás-problémával küzdő gyerekekről, a tanulási és emlékezeti problémáktól szenvedőkről, akik esetében legtöbbször ott húzódik a számítógép-függőség. Ennek veszélyére nem szűnt meg figyelmeztetni, s tanácsot adni, hogyan lehet a gyereket „leszedni a gépről”.
Az idei évtől más szakértők lépnek a Tanár úr helyébe. Amikor erről beszéltünk, csak ennyit mondott: „Valahogy illene elköszönni. Az ember a bizalmukkal megajándékozó levélírók, az olvasók elől nem tűnhet el úgy, mint szürke szamár a ködben!”
Úgy gondoltam, legyen így az elköszönés. A Tanár úr egyik nekem címzett levelével. Mert ez is jellemző rá – tanít, informál, példákat citál még egy magánlevélben is. Egyszer azt kérdeztem tőle, hová lett a kézírásunk? Így válaszolt:
A kézírás segíti az agy fejlődését (Illusztráció: Getty Images)
„Drága Erzsi! Ez az egész kézírásos ügy a civilizációs hatásokkal áll kapcsolatban. Nézd meg egy első világháborús baka levelét. Hogy ott, a harcmezőn, félig a térdén írva milyen kalligrafikus betűkkel ír azzal a négy vagy hat elemivel.
Ez is érdekelhet: Schäffer Erzsébet többi írása itt olvasható
Igen, hiányzik a kényelmes városi életünkből például a gyomlálás, a kézzel mosás a teknőben, a kenyér dagasztása tekenőben, a kézzel mosogatás, a hímzés. Lehet folytatni a férfimunkákkal is. A fúrás, faragás, gyermekkorban a csúzlicsinálás, bodzasíp- meg íjkészítés, sárkányfabrikálás.
