Hallgatom Klárát egy csöndes zuglói kávézóban, közben hálát adok magamban az égieknek az átlagos lányos anyák nevében, hogy „csak” értelmes, kedves, szép csajokat neveltünk fel, nem harcosokat. Persze újságíró tapasztalataimból meg a tanulmányaimból tudom, hogy a rivalizálás olyan méreg, amely amazonná edzi az érzékeny virágszálakat is, és gyakran komoly megrázkódtatás kell ahhoz, hogy diadalmaskodjon a szeretet, azaz a „csata” résztvevői letegyék a páncéljaikat.
Kihűlt házasság, izzó szerelem
Kevés nő várta boldogabban az ezredfordulót, mint Klára, akinek az előző század végén kulturáltan sikerült lezárni az elkapkodott első házasságát, és átadhatta magát egy új szerelemnek. A nyolcéves ikerfiai vele maradtak a nagymamája tágas családi házában, az édesapjukkal megegyezett, bármikor jöhet az ikrekhez, ezért tudtak a fiúk békésen beilleszkedni az édesanyjuk új életébe.
Utóbbinak fontos összetevője volt egy intenzív német nyelvtanfolyam, aminek lelkesen vágott neki, mert tudta, hogy a jól képzett magyar gyógytornászok remekül kereshetnek Németországban, ha biztos a nyelvtudásuk. Csakhogy ez a tanfolyam többről szólt, mint Goethe nyelvéről…! Iván, a szintén elvált, komoly és jóképű tanár már az első órákon felfedezte, okos és szép a gesztenyebarna gyógytornásznő az ablak mellett, a harmadik padban.
Ez is érdekelhet: Anyasebek – Lányok a narcisztikus anyák árnyékában
Mire Klára letette a középfokú nyelvvizsgát, izzott a szerelem, ráadásul az ikrek is megkedvelték Ivánt. Megtanította őket síelni, sakkozni, együtt nyaraltak Olaszországban, így nem lepődtek meg, amikor a férfi hozzájuk költözött, majd részesei lettek egy szerény esküvőnek. Ebben az idillben robbant a bomba: nem tervezték, de Klára várandós!
Kedves, bájos, kegyelemmel teli
– Isten bocsásson meg, nem örültem! Ezért kellett vezekelnem? Lehet. De az út elején csak arra gondoltam, mennyit robotoltam, amikor az ikrek kicsik voltak! És most minden kezdődik újra? Álmatlan éjszakák, betegségek, aggodalmak? Ám amikor elmondtam a férjemnek, várandós vagyok, ő boldogságos könnyekkel reagált.
Győzött a szerelem, beadtam a derekamat, és harminckilenc évesen ismét növesztettem a pocakomat. Problémamentes terhesség, mondogatta a szülészorvosom és a védőnő, nem vették észre, szüntelenül aggódom. Leszek újra karcsú, vonzó nő? Nem vagyok túl öreg? Egészséges a baba? Aztán dús, göndör szőke fürtökkel megszületett a makkegészséges kislányom. És azonnal az édesapja hercegnője lett!
Ez is érdekelhet: Reese Witherspoon sorozata az anyaság nagy kérdéseit feszegeti
A kicsi lány imádta az apját, Klárával morcosabb volt. Ha Iván vitte bölcsődébe, óvodába, belibbent a csoportba. Ha az anyja, akkor üvöltött, és földhöz vágta magát – ha Klára mosta a haját, visított, ha Iván ügyetlenkedett a fésüléssel, csöndesen tűrte. És ha megbetegedett, az apja adhatta be a gyógyszereit, ha nyaralni mentek, csak Iván mellett aludt el.
Klára hitt a nevek bűvös erejében, ezért választotta a kedves, bájos, kegyelemmel teli jelentésű Annaborit, csakhogy a lánya elfelejtette, hogy kedves, ha vele érintkezett… Iván büszke volt Annabori ragaszkodására, de rajongott a feleségéért is, tehát sokat foglalkozott a gyerekkel. Ennek ellenére még tizenhárom sem volt a lányuk, amikor megkövülve hallották, miként nyugtatja a barátnőjét telefonon: „Lesz pénzünk a táborban, meg tudom fejni anyámat!”
Ennek ellentéteként a kilenc évvel idősebb ikrek szerették, becsülték az édesanyjukat, büszkék voltak a szakmai sikereire, közben rátaláltak a saját útjukra. Együtt végeztek egy műszaki főiskolán, és együtt lettek egy színvonalas nemzetközi cég munkatársai. De a húgukat nem tudták megszelídíteni, aki „béna jófiúnak” tartotta ő
ket.
Ez is érdekelhet: V. Kulcsár Ildikó korábbi cikkei itt olvashatók
