meghívom egy kávéra
V. Kulcsár Ildikó: El a kezekkel a szerelemtől!
Ritkán fordul elő, hogy a beszélgetőpartnerem a találkozásunk első percében közli, mi legyen a róla szóló cikk címe, tehát meglepődöm, majd nevetni kell, hiszen ezúttal egy férfi olvasónk keresett meg, és lám, az erősebb (vagy sokkal gyengébb?) nem általában szeret irányítani. Aztán magam is javaslok öt-hat címet, mire Zoltán rám bízza a döntést, és bevallja, […]
Meghívom egy kávéra – A születési dátumommal hódítok?
Finoman ellenőrzi a hibátlan sminkjét, megdicséri a frizurámat, aztán a Pezsgőáriát dúdolgatva érdeklődik a pincértől, korai-e délelőtt tizenegykor egy pohárka „buborékos nedű”. Koccintás, kortyintás, majd elkomolyodva említi, annyit hibázott, szenvedett élete hatvanhét esztendeje alatt, hogy kötelessége megosztani másokkal az útközben szerzett „tudományát”: nem kell megfelelni, csak élvezni a létezés minden percét! Töredékek 1957 – rettegés. […]
Meghívom egy kávéra – Mondd, te kit választanál?
– Nincs mentsége a nővéremnek – jelenti ki dühösen a harmincöt éves Imola, akit szép, szolid diáklánynak gondolnék, ha nem olvastam volna indulattól sercegő e-mailjét, és nem látnék a szája sarkában egy szenvedésről árulkodó, lefelé görbülő ráncot, amelynek csak tíz-húsz év múlva illene előbukkannia. – Képes volt úgy viselkedni, hogy a férjem ne családtagot lásson […]
A francia tévéstúdiótól a kutyaketrecig
Szerényen üldögél egy női klub rendezvényén, csöndesen figyeli a beszélgetőket, s én nehezen hiszem el a barátaimnak, hogy e harmóniát sugárzó, csinos nő megjárta a börtönt, pedig „papírja” van a bűntelenségéről. Néhány héttel később a napfényes családi háza teraszán kevergetjük a kávénkat, ahol különös tisztelet váltja fel a sajnálatomat. Miért? Mert képes volt túlélni, és […]
Pénzzel bélelt pokol – Meghívom egy kávéra
– Nem azért mesélem el a történetemet, hogy ország-világ előtt lejárassam a volt kedvesemet, tehát csak azt árulom el, ő egyike hazánk gazdagjainak, aki biztos abban, neki mindent szabad. De nekünk, nőknek nem szabad(na) bedőlnünk a hozzá hasonló, nagy életet ígérő pénzeszsákoknak, mert könnyen válhatunk akarattalan rongybábává mellettük – mondja komolyan a feltűnően szép arcú, […]
Meghívom egy kávéra – „A halált választottam, de az élet engem akart!”
– Zuhanás, a tested rongybaba, ájulásközeli állapot, csattanás. Én akartam, én terveltem ki, mégis iszonyat volt huszonegy évesen földet érni a harmadik emelet magasából – mondja csöndesen Edit, a nyugdíjas sebész. – Nemigen mondhattam el senkinek a történetemet, de most elmondom általad mindenkinek, hogy visszatartsam mindazokat, akiknek megfordul a fejében a tébolyult gondolat, hogy eldobják […]
Meghívom egy kávéra – A hazugság békés pocsolyája
– Nem kellene a gyerekeket becsapni! Pedig minden anya és apa részese annak az álszent játszmának, amelynek során elhitetik a lányaikkal, fiaikkal, hogy a hazugság bűn, és boldogabbak az őszinte kapcsolatok – mondja indulatosan a harminchárom éves Csenge, én pedig úgy ülök a kávézó kényelmetlen székén, mint a vádlottak padján – az összes szülő képviseletében. […]
Meghívom egy kávéra – Fiús anyák, vigyázzatok!
Szeretem az anyósomat – jelenti ki határozottan a harmincnyolc éves Rita, amikor mellém telepszik a kicsi, barátságos kávézóban, ám a következő mondatai már nem határozottak, inkább tétovák és szomorúak. Mert a boldogan induló házassága öt éve alatt azt tapasztalta, hogy az anyósa egyetlen gyermekében, az ő szerelmetes férjében egy gramm felelősségérzet sincs. Kimaradt? Elpárolgott? Mintha […]
Meghívom egy kávéra – Ellenségem: a férjem karrierje
Fegyelmezett, komoly, nehezen enged fel. Megdicsérem szélfútta frizuráját és a szeme színéhez illő, szürke-rózsaszín pulóverét, mire hálásan elmosolyodik, mégis az előre eltervezett mondataival kezdi a beszélgetésünket. – Nem szeretném, ha ráismernének a volt férjemre! A válásunk óta megnyugodtam, sajnálom őt, nem akarok neki ártani. De mostanában oly sokan építik önmagukat feladva a karrierjüket, hogy figyelmeztetni […]