Abszurd kezdetek

Harmadikos gimnazista voltam, amikor Galla Miklós hívására bekerültem a L’art pour l’art Társulatba, aztán egy évvel később a Holló Színházba. Alig voltam tizennyolc éves, de nem ódzkodtam semmilyen extravagáns színpadi megnyilvánulástól, sőt inspirált, hogy olyan merész szövegeket adhattam elő, és olyan témájú dalokat énekelhettem, amiket akkoriban, a rendszerváltás környékén nem volt szokás. Nagyon megható ma is, amikor az emberek megköszönik, hogy mennyi örömöt és nevetést vittünk az életükbe.

Majdnem tanár

A két társulattal futó turnék mellett párhuzamosan német nyelvtanári szakra jártam az ELTE-re. Állati jó tanáraim voltak, szerettem a német irodalmat és a nyelvészetet. Terveztem azt is, hogy ha majd nyelvtanár leszek, becsempészem a tanításba a szójátékos humort, de végül az egyetem utolsó évét már nem végeztem el, túl sok volt a társulatok mellett.

A német nyelvi humor tavaly nyáron tért vissza az életembe. Hat hét alatt lefordítottam németre az első mesekönyvem, A Nap születésnapját. Jobban mondva megírtam németül is, mivel a szójátékokat, amikkel teletűzdeltem az eredeti mesémet, nem lehet más nyelvre lefordítani.

Csinibaba

1996-ban forgattuk a Csinibabát Tímár Péter rendezésében. Nagyon örültem, hogy vele dolgozhatok, mert közel állt hozzám a világa és filmjeinek a szellemisége. Péter lelkes volt, örült, hogy hosszú szünet után végre forgathatott. Mindig nagyon figyelt ránk, bízott bennünk, és szabad kezet adott nekünk. Végtelen szeretettel és empátiával bánt mindenkivel.

Németh Kristóffal a Csinibaba című filmben

Néhányszor bementem hozzá a vágószobába – akkor a vágás még nem digitálisan zajlott, hanem szó szerint a filmtekercsből vágtak ki darabokat. Néhány darabkát, ami a szemeteskosárban landolt volna, eltettem emlékbe. ­Őrzök Pétertől egy kézzel írott levelet is, amit a forgatás végén adott oda. Ez egy kis útravaló tőle magamhoz és az élethez. A film óriási sikere mindenkit meglepett, Pétertől idegen is volt a nagy felhajtás.

„A siker hiú zaj” – mondogatta. A mai napig hálás vagyok neki.

Szólóban

Miután eljöttem a L’art pour l’art Társulatból, önálló esttel kezdtem járni az országot, amelyben a két lemezemről, a Zsákbamacska minden nőről és a Legyél állatról énekeltem dalokat. Mindig csodáltam apukámat (Nagy Bandó András – a szerk.), aki rendkívül szuggesztív és közvetlen tudott lenni egy szál magában a közönség előtt, de én valójában mindig is tudtam,