Nagy megnyugvás volt számomra, amikor megtudtam, hogy nem csak néhány korosodó felnőtt – köztük jómagam – károgása az, hogy a mai fiatalok túl sokat kütyüznek. Maguk a Z generáció tagjai, vagyis az 1997 után születettek is aggódnak emiatt.­

Az amerikai Harris Poll közvélemény-kutató által 2023-ban készített felmérés szerint a Z generáció tagjainak nyolcvan százaléka tart attól, hogy nemzedékük túlságosan függ a technológiá­tól. Kétharmaduk aggódik a közösségi média fiatalokra gyakorolt mentális hatásai miatt, és ötvennyolc százalékuk úgy gondolja, hogy az új technológiák inkább eltávolítják egymástól az embereket, mintsem közelebb hozzák őket.

A fia­talok tehát nemcsak használják, hanem egyre nagyobb gyanakvással figyelik is az őket körülvevő digitális világot. A felmérés legmeglepőbb eredménye talán mégis az, hogy a Z generációs fiatalok hatvan százaléka nosztalgiával gondol és szívesen visszatérne a digitalizáció előtti időkbe – amikor még jobbára nem is éltek.

Pozitív és negatív nosztalgia

Érdekes dolog a nosztalgia. Magát a kifejezést legelőször egy svájci orvos, bizonyos Johannes Hofer használta 1688-ban az orvosi disszertációjában, és azt a honvágyat értette alatta, amit a messzi külhonban harcoló zsoldosok éreztek, amikor a hazájukra gondoltak. (A görög „nostos” jelentése az, hogy hazatérés, az „algos”-é pedig fájdalom.)

Mai fejjel azt gondoljuk – legalábbis én azt gondoltam – hogy a nosztalgia alapvetően nem jó dolog, mert elvon minket az itt és mosttól, ahol jelen kellene lennünk, és a múlthoz láncol. De nem volt igazam.

– A nosztalgiázás akkor válik kórossá, amikor elkerülő tendenciát takar, vagyis amikor az ember azzal foglalkozik, hogy ne kelljen szembenéznie a jelennel és a környezetével.

Ugyanakkor a nosztalgia értékes is lehet, mert visszatükrözi az identitásunkat. Ahogyan a barátok segítenek visszaemlékezni és rávilágítani arra, kik vagyunk, úgy a nosztalgikus visszaemlékezés is tükrözheti, mi tartozik hozzánk, mit éltünk át, mit alkottunk, vagy minek voltunk a részei.

Ez a visszatekintés képes megmutatni, mi az, ami a lényünk legmélyén meghatároz minket. Ez a fajta nosztalgia nem menekülés, hanem erőforrás, amely támogat a fejlődésben és a jelen megélésében. A nosztalgia az élet értelmességére irányuló visszagondolás is lehet. Ilyenkor a nosztalgia értékes, mert segíti az embert abban, hogy kapcsolatba kerüljön saját értékeivel és tapasztalataival – mondja Jung Csilla klinikai szakpszichológus, logoterapeuta.

Ugyanígy gondolja Clay Routledge szociálpszichológus, a téma amerikai szakértője. „A nosztalgiának rossz a PR-ja. Gyakran jellemzik egy idealizált múlthoz való improduktív ragaszkodásként, amely megakadályozza, hogy a jelenben éljünk és a jövőt tervezzük. A valóságban azonban a nosztalgia segít az embereknek boldogulni a jelenben, és egy jobb jövőt építeni – írja Routledge a The New York Timesban.

Újrafelfedezett értékek

A nosztalgia tehát egyáltalán nem a múltba révedő köldöknézés, aminek gondolnánk. Amit pedig a Z generációs fiatalok átélnek, azt a tudományos irodalom egyre inkább „történelmi nosztalgiának” nevezi. Ez az az érzés, amikor valaki olyan korszakokba vágyakozik vissza, amikor nem is élt.

Van rá egy másik elnevezés is, az anemoia, amit John Koenig amerikai író és nyelvújító talált ki, és szerepel is az általa elindított Meghatározatlan nyűgök szótára (Dictionary of Obscure Sorrows) című online kezdeményezésben, ahová bárki beküldhet egy saját gyártmányú új kifejezést egy olyan érzelem megnevezésére, amire eddig nem volt szó.

Zseniális ötlet. A tudományos világ még elzárkózik tőle, de a média már kezdi használatba venni az anemoiát, ami szintén görög szavak mesterséges összeolvasztásából született (viharos szembeszél és elme). Az anemoia tehát különbözik a mezei nosztalgiától, ami, mint láttuk, eredendően identitást megerősítő, pozitív érzés.

De mi van akkor, ha nem a saját, hanem valaki más múltja után vágyakozunk?

– Úgy gondolom, a Z generáció tagjai olyan értékeket keresnek a múltban, amelyek a jelenből hiányoznak nekik. Az egyszerűség, a közösség, a spontaneitás, a szabadság, és ezzel együtt a belső stabilitás és biztonság érzése – ezek mind olyan dolgok, amelyek ma már ritkábbak. Talán nem tudatosan, de a fiatalok ösztönösen érzik, hogy ezekben a régi értékekben volt valami vonzó, és hiányzik nekik valami hasonló – mondja Jung Csilla.

Régen jobb volt fiatalnak lenni

A mai fül számára szörnyen hangzik majd, amit most leírok, de az internet előtti világban tényleg jobb volt fiatalnak lenni. Régen, ha kirándulni mentünk, nem volt GPS, sokszor papír térkép sem. Bíztunk abban, hogy megtaláljuk az utat. Ma, ha lemerül a telefon, eluralkodik a pánik. A biztonságérzet már nem belülről fakad, hanem eszközökhöz kötjük. A mi generációnkban még volt egyfajta bizalom a világgal szemben – talán nem is tudatosan, de hittük, hogy a világ alapvetően jó, és valahogy majd minden rendben lesz.

– Ez a belső bizalom, amit Elisabeth Lukas osztrák pszichiáter „ősbizalomnak” nevez, mára megrendült.

A folyamatos információáradat, a közösségi médián keresztül érkező tragédiák tömege rárakódik az ember lelkére, és elnyomja az érzést, hogy a világ jó – fogalmaz a pszichológus.

Az emberek ma már inkább meglepődnek, ha valaki segít nekik egy hétköznapi helyzetben – a buszon vagy az utcán. Megköszönik, mert nem számítottak rá. Átalakult a világképük, nem feltételezik, hogy a világ alapvetően jó, hogy a másik ember segítőkész.

– Ez a bizalomvesztés generációs tragédia is egyben. A fiatalok már egy olyan világban nőnek fel, ahol a biztonság, a jóság és a közösségi összetartozás nem természetes adottság, hanem kivétel. Talán épp ezért vonzó számukra a múlt, mert ott megsejtenek valamit abból a hitből és bizalomból, amely bennünk még magától értetődően megvolt – mondja Jung Csilla.

Enyhíti a szorongást a múltba révedés

A már idézett Clay Routledge és kollégái egy reprezentatív felmérést is készítettek több mint kétezer amerikai felnőtt részvételével, amelyben a Z generációnak a digitális világ előtti kultúrához, médiához, hobbikhoz és hagyományokhoz való viszonyát vizsgálták. Az eredmények alapján a fiatal felnőttek hatvannyolc százaléka érez nosztalgiát az internet előtti kor iránt.

Hetvenhárom százalékukat vonzzák a régi korok filmjei, stílusai, hobbijai vagy szokásai, míg hetvennyolc százalékuk szerint az új technológiáknak és termékeknek érdemes lenne átemelniük ötleteket és dizájnelemeket ezekből az időszakokból. Emellett a megkérdezettek mintegy kétharmada úgy vélte, hogy a múlt korszakaiban való elmélyülés segít nekik, amikor túlterheltnek érzik magukat a modern életben, vagy szoronganak a jövő miatt.

Az elemzés eredménye szerint a fiatalok egyre inkább a múltból merítenek inspirációt, hogy gazdagítsák jelenüket, különösen az offline életforma újrafelfedezése révén.

Retró és vintage

Nem is kerülte ez el a cégek és márkák figyelmét, amelyek egyre tudatosabban használják fel a Z generáció nosztalgikus érzelmeit marketingstraté­giáikban.