A cég sajtóközleménye arra hivatkozik, amire ilyenkor szoktak: „a megváltozott fogyasztói szokásokra”. Mit jelent ez? Hogy egyre kevesebbszer használunk szappant – jön fel a tusfürdő és a dezodor. A híres szappan az 1950-es évek óta volt fontos szereplője az európai fürdőszobáknak, és a hetvenes évektől Magyarországra is jutott belőle. 

A Fa szappan egy darabka illatos történelem. Megidéz korszakokat és életszakaszokat is. Bizony, ahogy elolvastam a hírt, az orromban máris ott volt a „fantomillat”, és vele visszajött az esti tisztálkodások hangulata, az olajbojler halk dübörgése.

A Fa szappan több volt, mint egy használati tárgy.

(Fotó: Getty Images)

A formája, a színei és az illata is más volt – menőbb. Nem véletlen, hogy sokan a szekrénybe is elrejtettek belőle egyet-egyet, hogy az illata átjárja a ruhákat. Azokban az időkben minden Nyugatról érkezett használati tárgy azt sugallta, hogy vannak helyek, ahol az élet nem szürke és feszült, hanem színesebb és lazább. Sok olyan helyen is jártam, ahol a Fa szappan mellett ott volt egy másik, olcsóbb: inkább azt használták, és azt gyúrták össze szivárványszínűre a többi szappannal, amikor már apróra olvadtak a kezekben.

Nemcsak a zöldalma, az óceán vagy a tuttifrutti illatát árasztotta magából, hanem egy olyan világét, ahol a rendszereknek magasabb volt a szabadságfoka – és ettől hatékonyabbak és boldogabbak voltak a benne élők.

A Fa szappanból a szabadság maga párolgott a fürdőszoba légterébe.

Hogy a használati szokások megváltoztak, azt magam is tanúsíthatom: harminc éve nem láttam Fa szappant, de ha még lehet kapni, biztosan beszerzek egyet valahol, hogy mélyet szippantva az illatából, átteleportáljon néha a gyerekkoromba. Hetven év bizony sok idő – vannak termékek, amelyek elvéreznek a csatában. Szerencsére az éppen most hetvenhat éves Nők Lapja büszkén emeli fel a fejét, és kezd bele sokadvirágzásába. Tartsanak velünk – mi maradunk! 

Kapcsolódó: Illatnosztalgia – A 90-es évek ikonikus parfümjei

Fotó: Getty Images