Morvaország Közép-Európa egyik történelmi régiója, amely ma Csehország keleti részét alkotja. Bár önálló államként soha nem létezett, saját történelemmel, kultúrával és identitással rendelkezik. Ami különösen szép benne, hogy Brno, Morvaország fővárosa, a második legnagyobb cseh város, Budapesttől autóval – ha nincs dugó, és jól tudunk haladni – háromórányira fekszik. Ha nincs autónk, az sem baj: vonatok is kétóránként járnak oda Budapestről.
Hatalmas kávéfőző
Brno esetében nem egy kisvárosról beszélünk: majdnem négyszázezren lakják, az agglomerációval pedig a duplájára nő a szám. A látványosságok sem koncentrálódnak egy központi helyre, ám mi is – mint minden rendes turista – a főtéren kezdtük. „Hol találkozzunk?” – kérdeztük brnói barátainkat. „Az asztronómiai óránál!” – válaszolták.
Kerestük-kerestük, de csak nem találtuk. Mert míg a prágai asztronómiai óra, a híres Orloj, igazi középkori látványosság aranyozott számlapjával és a kinyíló ablakban megjelenő figurákkal – ez egészen máshogyan néz ki. A hat méter magas gránitoszlopon nincs számlap, nincs mutató, és az idő leolvasása még a helyieknek sem egyszerű. A formája… hmm… Lehet töltény, lövedék, kávéfőző. A helyiek egyéb neveken is említik – ebbe most ne is menjünk bele…
Az alkotók – Oldřich Rujbr és Petr Kameník – szerint „ez nem óra, hanem gondolkodásra hívás”.
A szerkezetet 2010-ben emelték, és naponta kienged magából egy nagyobb üveggolyót, amely a belső mechanizmuson át egy kis nyíláson keresztül a földre gurul. Aki éppen ott áll, megfoghatja és elteheti. Mi is beálltunk, de nem voltunk szerencsések: az óra másik oldalán egy portugál kislánynak jutott a meglepetés.
Brnóban az a jó, hogy ízig-vérig cseh város, tele történelmi emlékekkel. Viszont nem árasztják el a turisták. Lehet andalogni, együtt élni a helyiekkel, és élvezni a különös humort – amely nemcsak a Námĕstí Svobody (Szabadság tér) asztronómiai órájára jellemző, de a csodás, történelmi városházára is. Ennek bejárata felett a kis dísztornyok ferdék – a legenda szerint a város nem fizette ki az építészt, ezért direkt lett ilyen a díszítés.
Kapcsolódó: 4 európai város, ami ősszel még szebb arcát mutatja
A brnói „sárkány” és a nevezetes fakerék
Ez is Brno jelképe, és ehhez is van sztori: negyven kilométerre készítette egy bognármester. Fogadásból tizenkét óra alatt vágta ki a fát, rakta össze a kereket és hajtotta a városba. Az emberek azonban azt gondolták, ez lehetetlenség, és a bognár az ördöggel kötött alkut. Így aztán kirekesztve, elszegényedve halt meg. Van egy másik verzió is, eszerint a helyiek egyenesen meglincselték. Hát ilyen volt Közép-Európa a középkorban…
Múmiák, atombunker és csodavilla
A Szabadság tértől egy ugrás a Káposzta tér (Zelný trh), amely szabályosabb, és kicsit talán „középkoribb”. Piacán zöldségesek árulnak elképesztően jó minőségű portékát. Északi csücskében a teret borító bazaltkockák koncentrikus köröket alkotnak: idegenvezetőm és barátom szerint ezzel jelzik, hogy ez Európa mértani közepe.
A tér felett magasodik a Szent Péter és Pál-székesegyház (Katedrála sv. Petra a Pavla), Brno jelképe: két karcsú tornyával minden képeslapon ott van. A katedrális harangjai délelőtt tizenegy órakor szólalnak meg dél helyett – egy újabb régi legenda szerint így sikerült egyszer túljárni az ostromló svédek eszén, akik a déli harangszóra ígérték a visszavonulást.
Bár a város tele van élettel, azért a halálra is emlékeztet néhány bizarr látványossága.
Ilyen a brnói osszárium: a Szent Jakab-templom alatti csontkápolna. Ez Európa második legnagyobb csonttárolója, több mint ötvenezer ember maradványával: a barokk kripták falait koponyák és csontok díszítik.
A másik hely pedig a kapucinusok kriptája. 1651-től 1780-ig temetkeztek ide, és százötvenhárom emberi múmiát találtak végül itt. Ugyanaz történt, mint Palermóban vagy Vácon: a száraz levegő és a hőmérséklet ideális körülményeket teremtett a holtak mumifikálódásához.
Izgalmas, de azért bizarr dolog holttesteket nézegetni – mindig kicsit kényelmetlenül érzem magam ilyen helyeken. Szerencsére a látogatás végén magyarul is ki van írva a búcsú, a következőképp: „Köszönjük látogatásukat… és kívánjuk, hogy soha ne halogassák a jó és fontos dolgokat!”
Nem csak történelemrajongóknak kötelező a város feletti dombra felsétálni, és megtekinteni Špilberk várát. Ez egykor a Habsburg-birodalom egyik leghírhedtebb börtöne volt: itt raboskodtak a 19. századi forradalmárok és politikai foglyok, köztük magyarok is az 1848–49-es szabadságharc után.
Ma gyönyörű park övezi, a várban várostörténeti múzeum, kilátó, és nyaranta szabadtéri koncertek, opera-előadások várják a látogatókat. Ráadásul gyönyörű a panoráma a városra. Špilberk alatt egy másik történelmi hely tekinthető meg, de a föld alatt: ez a 10-Z bunker, amely nukleáris bombázás ellen védte volna a város lakosságát.
A világhírű Tugendhat-villa
Miután ez elmaradt, be lehet bolyongani az ötvenes-hatvanas években berendezett, és ebben az állapotukban konzervált helyeket. A be- és kijáratnál megint a fanyar cseh humor győzedelmeskedik: „Atomtámadás esetén a belépés ingyenes!” – olvasható.
Ha Brnóban járunk, ne hagyjuk ki a híres Tugendhat-villa meglátogatását! (Ide is jó előre foglaljunk helyet az interneten, különben nem jutunk be!) Az 1930-as évekbeli villa a modernizmus egyik legfontosabb épülete, Ludwig Mies van der Rohe alkotása. Az utca felől keveset mutat, de ha belépünk, a szép kert irányából megcsodálhatjuk a tiszta vonalakat, a légies, tágas építkezést, az üvegfalakat, a természetes anyagokat.
A villát a Tugendhat iparoscsalád építtette, amelyet a második világháború előtt elűztek Csehországból. Az épület története magán hordozza Kelet-Közép-Európa újkori hajtűkanyarjait: a háború alatt a Gestapo irodája volt, később lovarda, majd gyermekrehabilitációs intézmény lett.
1992. augusztus 26-án itt írták alá Csehszlovákia békés szétválásának dokumentumait, aminek eredményeként létrejött Csehország és Szlovákia. Ma már az UNESCO-világörökség része a renovált épület – és Brno egyik ikonikus jelképe.
