Ha a megszokott őszi programok helyett valami kellemesen borzongatót keresünk, merüljünk el az európai legendák sötét bugyraiban. Omladozó kastélyok, hideg kőfolyosók, nyikorgó falépcsők és megmagyarázhatatlan neszek várnak azokon a helyeken, ahol a történelem és a másvilág határai elmosódnak.
A predjamai várkastély – Szlovénia
Szlovénia erdeinek mélyén, Postojna közelében emelkedik Európa egyik legkülönlegesebb vára: a predjamai kastély, amely nem csupán látványában, de rémtörténeteit tekintve is egyedülálló.
A vár szó szerint a sziklafalba épült, a 13. században emelték a természetes barlangüregbe, és későbbi átépítései ellenére is megőrizte bevehetetlen jellegét. A mögötte kanyargó titkos alagutak és cseppköves járatok egykoron kijáratot biztosítottak a hegy túloldalára, amit élelemszerzésre, menekülésre és az ellenség kijátszására használtak az itt élők.
A várkastély leghíresebb lakója a 15. századi Erasmus Lueger volt, akit a nép csak szlovén Robin Hoodként emleget. A gazdagokat fosztogatta, a szegényeket segítette, s mikor összeütközésbe került a Habsburgokkal, Predjamába menekült.
A legenda szerint hosszú hónapokon át sem ostrom, sem éhínség nem törte meg, mivel az avatatlan szemek elől elrejtett járatokon keresztül folyamatos utánpótlást kapott.
Végül egy szolgája árulta el, ő súgta meg a Habsburgoknak, hogy Erasmus mindennap ugyanabban az időben, ugyanazon a helyen, a várfal szélén elhelyezett árnyékszéken ül.
Az illemhely, egy, a sziklafalba vájt lyuk, lett a vár tragikus gyenge pontja, egyetlen ágyúlövés kellett, és a lovag alatt szó szerint beszakadt a trón. A történet groteszk, de annál emlékezetesebb, nem csoda, hogy sokan hiszik, Erasmus lelke soha nem lelt nyugalomra, és éjjelente visszatér.
Az épület mögötti barlangrendszer ma is látogatható, és a kastéllyal együtt több paranormális témájú műsorban is szerepelt, például a Ghost Hunters International epizódjaiban is felbukkant.
Moosham-kastély – Ausztria
Az osztrák Alpok szélén, egy ködbe burkolózó völgy csendjében áll az a zordon épület, amelyről azt tartják, hogy kőfalai velőtrázó sikolyokra emlékeznek.
A Moosham-kastély, más néven boszorkánykastély, nem egyszerűen középkori erődítmény, hanem az európai történelem sötét fejezeteinek egyik szimbóluma, ahol a hatalom, a félelem és a babona emberek sorsát pecsételte meg évszázadokon keresztül. A 13. században erődítménynek használták a régió nemesi és egyházi vezetőinek védelmére, majd a középkorban fokozatosan bővítették, és az 1500-as évekre már teljes értékű kastély lett belőle, több épületszárnnyal, börtöncellákkal és bírói ítélőteremmel.
Hátborzongató hírnevét a 17. században szerezte, amikor Salzburg tartományban tömeges boszorkányüldözések zajlottak. Csak az 1675 és 1690 közötti időszakban több mint száz embert vádoltak meg boszorkánysággal a kastélyban. A kínvallatás nemcsak elterjedt, hanem rendszeres eszköz volt az ítélethozatalban, a „beismerést” sokszor izzó vassal, feszítőeszközökkel vagy vízpróbával kényszerítették ki. A legtöbb áldozat a nők, a gyerekek és a társadalom peremére szorult ártatlanok közül került ki, és akit ide bezártak, az ritkán távozott élve.
Hátborzongató hírnevét a 17. században szerezte
A 18. század végén újabb rémülethullám söpört végig a vidéken. Pásztorfiúk és parasztemberek tűntek el rejtélyes körülmények között. A falusiak egyre inkább vámpírokról suttogtak, és félelmükben több elhunyt holttestét kiásták, karóval szúrták át, hogy megszabadítsák a vidéket az átoktól. Moosham ettől kezdve már nemcsak a boszorkányüldözések, hanem a vámpírhiedelmek egyik központja is lett.
A kastély ma múzeumként is látogatható, de aki végigsétál a régi börtöncellákon, vagy belép az egykori ítélőterembe, az gyakran hideglelős huzatot érez, kopogásokat és lánccsörgést hall.
Château de Brissac – Franciaország
A Loire-völgy zöld lankáin, a szőlőtőkék és várak között áll a Château de Brissac, Franciaország lenyűgöző kastélya, amely hét emeletével és több mint kétszáz szobájával messziről is pompás látvány.
A 11. században építették az Anjouk, ám négyszáz évvel később VII. Károly francia király hűséges hadvezérének, Pierre de Brézének adományozta, aki grandiózus, gótikus-reneszánsz épületté alakította át. A fáma szerint Pierre fia, Jacques feleségül vette Charlotte de Valois-t, a király törvénytelen lányát, ám a frigy nem volt boldog: a fiatalasszony egy másik férfit szeretett, és titkos viszonyt folytatott a nemessel.
Amikor Jacques leleplezte a szerelmeseket a hálószobában, dühében mindkettejüket leszúrta, majd a kastély mélyén, a pincében rejtette el a holttestüket. A helyiek úgy mondják, Charlotte szemét a férje még halála előtt kivájta, így vált üres szemgödreiről felismerhetővé a szellemalak.
A Loire-völgy legmagasabban fekvő kastélya
A meggyilkolt asszony szelleme, ahogyan ma emlegetik, a „zöld hölgy” állítólag gyakran tűnik fel a kápolna vagy a torony környékén.
Selymes zöld ruhája lebeg a folyosókon, miközben a látogatók női suttogásokat, sírást vagy ajtónyikorgást hallanak, különösen éjszaka.
Vannak, akik hálószobájukban éreztek hirtelen jéghideg leheletet, mások árnyalakot láttak elsuhanni a falon, ott, ahol egykor Charlotte élt. A kastély a 16. század óta a Cossé-Brissac család birtokában van, a família egy része ott lakik az egyik szárnyban, míg a másikat megnyitották a látogatók előtt.
Az itt megtett túra nemcsak a csillogó mennyezetekről, a barokk bútorokról és a borkóstolásról szól, hanem egy tragikus szerelemről, ami szó szerint, a 21. században is kísért.
