Nem véletlenül az Ultrabalaton az egyik legkedveltebb hazai futóverseny, hiszen páratlan helyszínen zajlik, lehet indulni egyéniben és csapatban is, és mindenki a maga szintjének megfelelően veheti ki a részét a megmérettetésből. Mórocza Andrea nevét egy csapásra megismerte mindenki, aki kicsit is érdeklődik a futás iránt, hiszen Lubics Szilvia után ő a második magyar nő, aki a teljes mezőnyt maga mögé tudta utasítani, és mindezt olyan idővel tette, amelyen ő maga is meglepődött.

Családi összefogással a célba

– Tudtam, hogy jó formában vagyok, hiszen a verseny előtt hat héttel zajlott a négynapos Balaton Szupermaraton, ahol sikerült nyernem, és a pályacsúcsot is megdöntöttem 47 perccel – meséli. – Benne volt a pakliban, hogy a nők között első leszek idén az Ultrabalatonon, és arra is készültem, hogy nagyjából egy órával megjavítom a pályacsúcsot, de végül 1 óra 45 perccel hamarabb értem a célba. Nagyon boldog vagyok, és büszke az eredményemre.

Andrea edzője az ultrafutó Maráz Zsuzsanna, aki percre pontosan megjósolta, hogy ez lesz az időeredmény, Andrea azonban nem hitt ennyire magában, ő 19 óra 4 perccel kalkulált. Itt érdemes hangsúlyozni, hogy az Ultrabalaton távja kétszáztizenegy kilométer, és aki szokott futni, annak talán az is sokat mond, hogy Andrea ezt a távot úgy tette meg, hogy átlagosan 5 perc 15 másodperc alatt tudott le egy kilométert, és egyszer sem állt meg pihenni.

– Amikor célba értem, megkérdezte valaki, ilyen időt szerettem volna-e futni. Ránéztem az órámra, és akkor tudatosodott bennem, hogy 18 és fél óra alatt teljesítettem, és csak ekkor ugrott be Maráz Zsuzsi jóslata is. Nem vitás: ő jobban bízott bennem, mint én magamban – idézi fel nevetve.

Andreát édesanyja és férje kísérte biciklivel, akik kiválóan összedolgoztak, gondoskodtak mindenről, amire szüksége volt, neki „csak” haladnia kellett. Anyukája a kezdetekkor ugyan aggódott lányáért, de hamar kiderült, milyen sikeres a futásban, és az aggodalmat felváltotta a büszkeség.

– Nagyon élvezi, és ügyes kísérőm – mondja Andrea. – Ha olyan verseny van, hogy nem lehet biciklivel tekerni a futók mellett, akkor képes 4:30-as iramtempóban végig futni velem a frissítőállomáson, hogy ne kelljen megállnom, az Ultrabalatonon pedig nyolcvanöt-kilencven kilométert biciklizett mellettem szünet nélkül. Azért is jó, hogy a hozzám legközelebb állók segítenek a versenyeken, mert előttük nem vagyok szégyenlős, akkor sem, ha gyomorproblémáim adódnak, ami sajnos nem ritka.

Andi egy futóversenyen találkozott későbbi férjével, így az nem is kérdés, hogy támogatják egymást a sportban. Férje is ultratávokat fut, bár neki inkább a terep az erőssége, az Ultrabalatonhoz azonban romantikus szálak is fűzik, hiszen 2021-ben egyéniben teljesítette, és a célba érés után kérte meg Andrea kezét.

Adottság? Inkább edzés

Korábban az ultrafutás elsősorban nem a fiatalok sportja volt, ez azonban mára megváltozott. Andrea is huszonévesen kezdte, és azt mondja, fiatalként még rengeteg az energiája, jó a tempója, és viszi előre a sikerélmény is. Meglátása szerint ez általában így van a húszas-harmincasokkal, és sokakat behúz ez az élmény. Arra, vajon hogyan tud ennyire gyorsan ilyen sokat futni, nincs titkos receptje.

– Nem tartom magam különlegesnek, maximum gyorsnak. Lehet mondani, hogy ez adottság, de rengeteget edzek is. Aki rászánja az időt, az fejlődni fog, a sok munka eredményt hoz, ebben biztos vagyok – mondja, és azt is hozzáteszi, nála egyszerű időtöltésnek indult a futás, eleinte csak néhány kilométert tett meg, és szinte véletlenül csöppent bele ebbe az egészbe. Még maratoni távot sem futott, amikor kipróbálta magát egy hetven kilométeres versenyen. Csak ez után teljesítette élete első maratonját.

– Talán nem ez volt a legtudományosabb módja a kezdésnek, de így alakult. Mély vízbe ugrottam, ám rögtön látszott, hogy sok energiám és erőm van. Nagyon jó érzés volt, hogy sikereket értem el. Sokszor olyan versenyeken is a dobogón végeztem, amelyeken csak az örömfutásért indultam. Ez hatalmas motivációt adott. Aztán ez a kíváncsiság alábbhagyott, kiszemeltem néhány versenyt minden évre, és egyre tudatosabban kezdtem készülni. Ma is inkább négy-öt megmérettetésen indulok évente, de azokra komolyan készülök.