Tudják, milyen nehéz öt kiló parajdi só? Nehezebb, mint öt kiló kenyér. Nehezebb, mint öt kiló föld. Öt kiló víznél is nehezebb. Annyira nehéz, hogy nem tudta egy egész repülőgép se elhozni. Ott maradt Sepsiszentgyörgyön. Az volt utunk utolsó állomása. Pedig vittük magunkkal Parajdról Nyárádszentlászlóra. Onnan cipeltük Szentegyházasfaluba. Onnan tovább Csíkszeredába. Ahonnan aztán Sepsiszentgyörgyre került velünk együtt. De nincs baj. Most írtak: megvan a só, s könnyebbedik. Micsoda…?!

Pont egy héttel ezelőtt meséltem, hogy Székelyföldnek indulunk, s bizonyosan elmegyünk a híres sóbányába, Parajdra is. Nem mentünk el. Ott voltunk pedig. Sétáltunk az üres utcán. Ki-kibújt a nap, de nem tudta átmelegíteni a hideg májusi széllel birkózó világot. Az üzletsoron csak az eladók szomszédolnak, egymást szomorítják. Nincs vevő, a bánya küzd a vízzel, nem jönnek a turisták, üresek a panziók, konganak az éttermek. Egyedül a kürtőskalács forog a nyárson, illata betölti az utcát. 

Napokkal előbb ülök Csíkszereda harsogóan zöld parkjában egy padon, nézem az aszfaltdombokon bravúrosan bringázó gyerekeket. Mellettem két öregúr beszélget. „Betört a víz a bányába… Minden odavan… Mi lesz most ott, mit ad szegényeknek a Fennvaló…?”

Akkor hallottam először, hogy nagy baj van ­Parajdon. 

Voltam én már sok évvel ezelőtt arrafelé. Nyár volt akkor. Az út szélén kokojszát áruló kis cigánylánnyal megalkudtunk, megvesszük az egész vödör áfonyáját. Ő vitt föl minket a külszíni sósziklákhoz. Úgy szökellt meredélyről meredélyre, mint egy gazella. Még kristályt is keresett nekünk. 

Mint annyiszor, Orbán Balázshoz fordulok. A Székelyföld legendás krónikása az 1868–73 közötti években bejárva szülőföldjét, rajongva ír a Sóvidékről. „Sóvidéknek nevezik a Korond-vize és a Kis-Küküllő völgyét is le Szovátáig, azon több négyszög mértföldnyi sófekvet, mely itt nemcsak a föld keblében rejtőzködik, hanem a föld felületére kitörve egész sóbérczeket alkot. Ily roppant tömegben a természetnek ezen nélkülözhetetlen adománya sehol se mutatkozik. Annyi itt a használatlanul heverő kincs, hogy egész Európa szükségleteit lehetne sóval fedezni, mint annyi kincsét ezen isten által dúsan megáldott hazának. Nemcsak az egész Székelyföld, hanem a Szászföld nagy része s a Maros felvidéke is innen hordja sóját…” 

Orbán Balázs óta Parajd lassan várossá nőtte ki magát. A sóbánya évtizedek óta vonzza a látogatókat, gyógyító termei vannak, kalandparkja, ezer csodája, ha maga a többemeletnyi föld alatti sóvilág látványa nem lenne elég.