A gyógynövények már gyerekkorában érdekelték Ágnest, gyűjtötte és szárította őket, készített belőlük herbáriumot is. Viszont kezdetben a kémiával nem volt jó barátságban, ami azt követően változott, hogy lett egy mentora, aki megszerettette vele a tárgyat. Onnantól kezdve kifejezetten arra készült, hogy ezzel a tudománnyal foglalkozzon.
– A gyógyszerészet azért került a képbe, mert az is a kémiára épül, és igen sokoldalú tudomány. El lehet vele helyezkedni kutatóintézetben és gyógyszergyárban, lehet dolgozni patikában. Az egyetemet nagyon szerettem, harmadéves koromban bekerültem a Gyógynövény- és Drogismereti Intézetbe (ma Farmakognóziai Intézet) is tudományos diákkörösként. Indultam így egyetemi és országos konferenciákon, tanulmányi versenyeken és rektori pályázatokon.
A diplomámat 1977-ben szereztem meg, ezt követően lehetőségem nyílt arra, hogy tudományos ösztöndíjjal az MTA Botanikai Kutatóintézetébe kerüljek. Ott hat évig voltam a gyógynövénykutató csoport tudományos munkatársa – mondja dr. Vadász Ágnes.
Fókuszban a gyógynövények
Az MTA kutatóintézetében potenciális gyógynövényeket vizsgáltak, azok hatóanyagaival foglalkoztak. Egyebek mellett azt tanulmányozták, hogy az egyes termőhelyek hogyan változtatják meg ezeket a biológiailag aktív anyagokat. Kapcsolatban álltak több hazai és külföldi egyetemmel és gyógyszergyárral, részt vettek tudományos konferenciákon is. Ebben az időszakban Ágnes doktori fokozatot is szerzett, témája a galagonyához kapcsolódott: annak hatóanyagait tudta kivonni egy egyedülálló extrakciós technikával, amit ő dolgozott ki. Ez a gyógynövény nagyon értékes, azóta már számos szívgyógyszer is készül belőle.