Kevés betegség van, amitől annyira félünk, mint a Lyme-kórtól, ráadásul ennek oka nem is elsősorban a fertőzés veszélyessége, hanem a vele kapcsolatos tévhitek – amelyek magát a diagnózist is ellehetetlenítik. Miért okoz annyi gondot ez a kórkép, és mikor kell erre gyanakodni?

Szorgosan használjuk a riasztószereket, kirándulások, kerti munkák után átvizsgáljuk a bőrt, mégis előfordul, hogy a ruha alá férkőző kullancs megelőz bennünket. Persze kiszedjük hegyes csipesszel, vagy ha már jól megszívta magát, akkor kullancskanállal, ám ha ezt követően piros folt jelenik meg körülötte, garantált a pánik, rohanunk a háziorvoshoz. Ott pedig esély van arra, hogy a doktor szimpla jó szándékból fölír antibiotikumot, mondván, nehogy baj legyen. A történet sokaknak ismerős, gyakran születik Lyme-diagnózis ilyen előzménnyel. Ugyanakkor az elsietett kezelés épp a betegség biztos felismerését lehetetleníti el.

– A Lyme-kórnak többféle tünete lehet, de a legelső és legismertebb szimptómája a Lyme-folt, ami nem keverendő össze azzal a pirosas bőrreakcióval, ami a kullancs eltávolítása után esetleg keletkezik. A betegégre jellemző folt kritériuma ugyanis az, hogy a felismert kullancscsípés után legalább öt centiméter átmérőjű legyen, és miután ezt a méretet elérte, még legalább három napig tovább növekedjen. Ilyenkor a betegség diagnózisa biztosra vehető szerológiai vizsgálat nélkül is. Ha nincs ismert kullancscsípés, csak gyanús folt, akkor annak nyolc centisnek kell lennie, és azt követően még legalább öt napig kell nőnie. Ha a növekedés bármelyik esetben elmarad, nem lehet szó Lyme-kórról, csak egyéb betegségről – mondja dr. Lakos András infektológus, az MTA doktora.