Schäffer Erzsébet írása a Nők Lapja 2021/26. számából.

Engedd el a mohóságot. Tégy különbséget szükségletek és vágyak között.

Mire ezt olvasod, már nem tudsz bodzavirágot szedni. Rejtélyes, fűszeres illatát magukba szívták a formálódó kis bogyók. Megszedtem az első adagot. Késő délután volt. Beletemettem az arcom a hótiszta szűz virághalomba. Menyasszonyi pompa. Égi. Fejlámpával szedtem az utolsó, előírás szerinti huszonöt tenyérnyi virágot. A sárga porzók illata betakart az éjszakában, hajam tele lett hulló fehér hópehellyel. Öt liter vízbe, huszonöt csodaernyő. Sokáig néztem, mint úsznak az ötszirmú parányi virágok a befőttesüveg vizén. Mint tündérek szoknyájának elhullajtott díszei. Odébb kell tennem az ötliteres üvegeket meg a két fazekat. Mit mondott Beáta? „Összeszorítani a feneked, hasizmokat behúzni, magadhoz szorítod, ne a derekat terheld.” Sikerül. Fönt a Sarkcsillag és a Göncöl, lent harmatosodik a fű. Beleroskadok az ágyba. Nyitva hagyom az ajtót. A szúnyoghálón át dől, csak dől az álomtalan zuhanó alvásba a bodzaillat.

Tovább olvasnál?
Ha érdekel a cikk folytatása, fizess elő csak 500 forintért, vagy regisztrálj, és 5 előfizetői tartalmat megnyitunk neked!
Próbáld ki most kedvezményesen!