Papírrózsa, feliratos kavics, lufi, ceruza, övtáska, karóra, ragtapasz, kulacs, napszemüveg. Van, ami ezek közül minden nyáron jön velem, mikor táboroztatni megyek, és van, amit egy cipősdobozban őrizgetek. Például a leveleket és lapokat, amelyeket egymás hátára ragasztva körmöltünk tele szívmelengető üzenetekkel egy-egy tábor végén: „Mosolygós, kedves cimbilány! Élveztem az íjászkodást! Jó volt a tegnap esti beszélgetés!” […]
Vállára omló, ősz hajkorona, gyönyörű, finoman metszett arc, fehér zakó, égszínkék ing, fehér nadrág és cipő. Egy fi karcnyi tökéletesség, fény, fikarcnyi örökkévalóság ebben a kusza, zagyva, töketlen világban. Ahogyan a taxival begördül a Dorottya utcába, ahogyan halvány mosollyal kiinteget az ablakon, amilyen gyengéd mozdulattal segíti ki a mellette ülő Gittát..! Mintha üzenet volna valami […]
