Két hónap után már mérhető az eredmény, és nem csak kilókban, centiméterekben látszik a különbség, de mások is észreveszik, hogy valami megváltozott. Versenyzőinket arra kértük, meséljenek arról, hogy érzik magukat a bőrükben, és hogyan sikerült beépíteniük a sportot a sűrű hétköznapokba.

Hrivnák Orsolya

A Gyerünk, anyukám! tornái teljesen természetesen épültek be az életembe, töltöttek be ott egy évek óta nyiladozó űrt, hozták vissza az örömöt, büszkeséget. Nagyon szerettem régen is azt az érzést, mikor egy torna után úgy éreztem, megint picit átléptem az árnyékomat, büszke lehettem magamra, tettem magamért valami fontosat. Anno a gyerektelen életemben jártam mindenféle aerobik edzésre, később rendszeresen túráztam, gyalogoltam. Aztán gyerek jött, mozgás ment, és eddig kb. el sem tudtam képzelni, hova tudnám bepasszírozni a napirendbe, de persze hiányzott hozzá az akarat is.

És tényleg nem egyszerű megoldani, nem is sikerül minden nap, de heti 5-6 torna fixen pipa. Általában az esti meseolvasás után leteszem a gyereket, és ha csendesebb a torna, akkor már a kölyök ágya mellett elkezdem a bemelegítést, olykor a tornát magát is telefonról, fülhallgatóval. Ha helyzetváltoztatósabb, ugrálósabb, akkor meg kell várni, míg elalszik, és a nappaliban tolni le a napi penzumot.

Egyszer-kétszer sikerült nap közben, de azért a koncentráció nem százas, ha közben egy unatkozó hétéves akadálypályát épít az ember lánya körül a nappali bútoraiból és a tornaszőnyegből, aztán végigkommandózik rajta negyvenszer közben hangosan közvetítve is az egészet. Néha rettenetesen sajnálom magam este, hogy még öltözhetek edzőcuccba, pedig már csak arra vágyom, hogy pizsamába bújhassak vagy befekhessek a fürdőkádba egy krimivel. Aztán nagy levegő, elkezdek tornázni, és az behúz, kikapcsol, feltölt.

Közben kezd látszani már az eredmény is picit, és hol rákérdeznek, hol közlik velem ismerősök, hogy fogytam. Nekem meg hízik a májam, gömbölyödik a képem a dicsérettől, és az is jó érzés, hogy simán férek bele olyan cuccaimba, amik nemrég még meglehetősen előnytelenül feszültek rajtam.

Maráz Kornélia

Jelenleg arról tudok beszámolni, hogy mivel közeledik a tanév vége, pedagógusként egy végsőkig kifacsart citromhoz hasonlítok, totálisan ki vagyok fáradva. Ebből néhanapján kimozdít egy-egy unokázás, koncert, kirándulás vagy egy jó könyv, de egyébként rendkívül túlterhelt vagyok. A programban jól haladok, nem eszem édességet, sem nasikat, több folyadékot fogyasztok, vettem kollagént magamnak, amit előtte még soha. Nagyon várom a nyarat, hogy egy kicsit jobb legyen.

Néha felülök a szobabiciklire és arról nézek egy-egy koncertet végig, így ritmusra hajtok. Az igazi tekergés még várat magára, a májusi katasztrófa-időjárás nem kedvezett a biciklizésnek.

Eddig 5 kg mínusznál tartok, az étkezésre nagyon figyelek, a kalóriabázison számolom az elfogyasztott ételek energiaértékét. Igyekszem sok salátát, friss zöldséget enni, szorgalmasan használom az air fryer sütőt. Kipróbálok új, egészséges ételeket, szerencsére a gyerekeim is vevők erre. Egy szó mint száz, nagyon várom a nyári szünetet, ami épp egy hónap múlva kezdődik.

Rittling Adél

Alapvetően jól érzem magam a bőrömben, de ahogy telik az idő, látom, hogy mi okoz több nehézséget. Az egyik ilyen terület a rendszeres főzés. A program elején lelkesen gyűjtöttem a recepteket, addig viszont már nehezebben jutok el, hogy meg is főzzem azokat. Ennek egyik legfőbb oka az életritmusom, mivel esténként későn érek haza. Ezzel függ össze az is, hogy nehezebb tartani az időszakos böjtöt is, mert elég hektikusak a napjaim. Ezekben a pontokban szeretnék fejlődni és szervezettebbé válni.

Amire büszke vagyok, az a mozgás. Az elmúlt 6 évben a rendszeres mozgás teljesen kikerült az életemből. A Gyerünk, anyukám! tornáit viszont igyekszem minden héten becsülettel megcsinálni, eddig csak néhány alkalom maradt ki. Emellett még nagyobb hangsúlyt fektetek a napi sétámra, ezért letöltöttem egy lépésszámláló alkalmazást is, hogy erre jobban rálássak.

Arra büszke vagyok, hogy különösebb nehézség nélkül majdnem mindig megvan a 9-10000 lépés. Ez motivál is, hogy amit csak tudok, a városban gyalog intézzek. A rendszeres tornát is nagyon élvezem, mert változatos és sokkal jobban érzem magam utána. Júniustól szeretnék még beépíteni a rutinomba egy másik mozgásformát is, amit szívesen csinálok, például az úszást.

Eddz velünk és a Gyerünk, anyukámmal!

Faragóné Pál Magdolna

Eljött a második beszámoló ideje is, megint rácsodálkozom, hogy milyen gyorsan telik az idő. A sportra is könnyebb rávenni magunkat nyáron, legalábbis én úgy érzem! A Mozdulj, Debrecen! órák nagyon változatosak és biciklivel könnyen megközelíthető helyen, a közeli művelődési házban, vagy iskolában van tartva, kb. 5-10 percre az házunktól, kivételesen szerencsés helyzetben vagyok a sportolási lehetőségeket illetően.

A héten hétfőn, szerdán és pénteken voltam alakformáló tornán, kedden és csütörtökön gerinctornán fél négytől, 5-től pedig jógán. Elmondhatom, hogy mindegyik tornát nagyon szeretem! Az egyiken remek a zene, a másikon nagyon jó a társaság és mindenhol kiválóak az edzők. A gerinctornát azért szeretem, mert gyógytornász nagyon alapos, átmozgató órákat szokott összeállítani, az izomerősítés és a mobilitás megőrzése érdekében. Minden órán csinálunk planket és a 75-80 évesek is tudják tartani minimum fél percet, az ügyesebbek pedig 45 másodpercet.

Néha nehéz választani, mert otthon is szeretnék többet lenni munka után a férjemmel, de olyan jó, hogy végig tudom csinálni az edzéseket és egyre erősebbek, feszesebbek az izmaim. Sok órán vettem részt és remek érzés, hogy már tudok egész órán ugrálni, már tudom jóga órán a deszkapózból a lefele néző kutya pózt kivitelezni többször is egymás után, sőt tudok egylábas lefelé néző kutya pózt is.

Könnyen megy a guggolás is, gyertya pózt is meg tudom csinálni, sőt pillangó pózban teljesen előre tudok hajolni. Ezek olyan jó dolgok, hogy büszke is vagyok rá. Nem érzem úgy, hogy leépülnek az izmaim, hogy öregszem és sok dologra már képtelen vagyok.

Az előző hetekben azért nem mentem ennyit sportolni, esténként többször programunk volt a családdal vagy a férjemmel mentünk el sétálni. Ilyenkor jókat lehet beszélgetni, sokkal jobbakat, mintha a tévé előtt ülnénk. Hétvégeken is próbálunk sportos programokat szervezni. Májusban körbebicikliztük a Tisza-tavat, de többször voltunk már Debrecen környékén is kerekezni, kb. 20-25 km-es köröket szoktunk megtenni.

Vigh Eleonóra

A fizikai körülményeim nagyon nagy terhet róttak rám az elmúlt hetekben. Ennél már csak jobb lehet. Az étkezésnél kipróbáltam az 5:2-es böjtöt. Ez azt jelenti, hogy hetente két napban csak 500 kcal-t veszek magamhoz, a többi napon bármit a normál kereteken belül. Lehet, hogy ez jó lesz nekem. Hál’ istennek velem van a mozgás, ami kikapcsol, felszabadít, újratölt.

A sport mindig is az életem része volt. Az edzőtermi mozgás nem volt számomra opció, de így, hogy a csökkenő izmaimat erősíteni kell, jó szolgálatot fog tenni.

A rendszeres séta a nordic walking edzéseimet is jól kiegészíti, így legalább életem párjával tudok gyalogolni és jókat beszélgetni. Összességében jól érzem magam, a mélypontokon meg majd csak felül kerekedem. Persze az édesség utáni sóvárgás valahogy nem akar elhagyni.

Vasné Pál Katalin

A mozgással nagyon jól haladok; sikerült eljutnom arra a szintre, hogy minden nap várom az edzéseket. Úgy érzem, hogy most nem szabad egy alkalomnak sem kimaradnia, mert nagyon nehéz lenne az újrakezdés. Beállt egy rendszer az életemben: hétfőn, szerdán súlyzós edzésre járok (alkalmanként másfél óra) személyi edzővel. Az edzés alatt majd megszakadok, néha arra gondolok, hogy ezt miért csinálom?! Edzés végére megkapom a választ is: Mert ez jó!

Kedden és csütörtökön biciklivel megyek munkába. Reggel 6:15-kor indulok és 25 kilométert tekerek az iskoláig, nagyon szeretem így kezdeni a a napot. Négy órakor indulok haza. Pénteken általában ping-pongozunk az unokatestvéremékkel.

Szombaton vagy vasárnap kirándulunk a kutyákkal, legtöbbször a Spartacus ösvényre (11 km) megyünk jó korán, hogy a délutánunk még szabad legyen. A biciklizést élvezem a legjobban, mert hihetetlen szabadságot ad. Tekerés közben érzem a súlyzós edzés jótékony hatását, mert nem fáj a hátam, sokkal jobban tartom magam menet közben. Tudom, hogy ezek még kis lépések, de szeretnék tovább fejlődni. Mióta beruháztam egy Garmin órára, jobban nyomom tudom követni az edzéseim. A heti két súlyzós edzést addig szeretném csinálni, ameddig bírom. Jó lenne, ha a bringázás is maradna még a hideg időben is, és egész éves, rendszeres tevékenységgé alakulna.

Rosner Anna

Ebben a hónapban egyszer sem vettem csokit sem a kávészünetben, sem délután hazafelé menet, és erre nagyon büszke vagyok. Próbálkozom a rendszeresen reggelizéssel, de még mindig ott tartok, hogy már az is klassz, ha beérek pontosan 8 órára a munkahelyemre. Kiiktattam viszont a lakásból a kevésbé egészséges ételeket, és törekszem arra, hogy mindig legyen otthon valamilyen egészséges nasi. A hónapban elkezdődött a Gyerünk, anyukám!-os közös tornázás, és talán az életmódváltásnak ezt a részét vártam a leginkább, mert a covid járvány alatt sok edzéstervet megcsináltam velük, aztán egy sérülés közbe szólt, és több mint két évet kihagytam.

Nagyon szeretem a Nóriék által összerakott mozgásanyagokat, mert szerintem mindenki meg tudja találni azt a lehetőséget, ami az edzettségi szintjének, idejének és kedvének leginkább megfelel. Az elmúlt évek alatt már több barátnőmet és anyukámat is bevontam a Gyerünk, anyukám! bűvkörébe, utóbbi azóta már legalább 10-15 kihívást végigcsinált és sokkal energikusabbnak érzi magát. Szeretem, hogy itt különböző edzők és óratípusok közül lehet választani, és van egy lelkes, támogató közösség is.

Most elsőre egy közepes erősségű tréninget választottam – amiben szerencsére több kedvenc edzőm is tart órákat –, hogy a gyógytorna mellett, figyeljem magamat, hogy mennyire bírom a terhelést. Szerencsére jól bírom, és még a zűrös mindennapok mellett is csak két órát mulasztottam. Azt tervezem, hogy a Gyerünk, anyukám! mozgásprogramja mellett eljárok futni az egyik barátnőmmel, a másik barátnőmmel pedig bokszolásban gondolkodunk. Remélem ezek a tervek megvalósulnak, és a nyár további részében sokat tudok pingpongozni is. Ma játszottam először idén a Balatonon, és nagyon hiányzott már.

Kapcsolódó: Így meséltek életmódváltóink a kezdeti napok küzdelmeiről

Góber Gabriella

Számomra továbbra is kihívás a kalóriaszámlálás, főleg a készételeknél jelent ez problémát. Igyekszem nagyon odafigyelni a szénhidrát–zsír–fehérje összetételre. A főzés terén mutatok már némi fejlődést és összeszedettséget, de továbbra sem érkezett meg az a lelkesedés e konyhai tevékenység iránt, amit annyira várok.

A mozgás – bár ezt a testalkatomból nem úgy tűnik – már jó pár éve az életem része, a Covid időszakot leszámítva mindig volt személyi edzőm. Számomra fontos, hogy legyen egy személy, aki megfelelő módon irányít, változatos edzéseket vezényel le, meg természetesen motivál, dicsér és látja bennem a fejlődést.

Mindezek mellé érkezett meg a Gyerünk, anyukám! platform, online otthoni edzéseket kínálva. Ez egy szuperül összeállított program, többféle mozgásformát kínál, az általam eddig megismert edzőik mind profik, maximálisan elmagyaráznak mindent, és nagy gondot fordítanak a gyakorlatok helyes kivitelezésére. Az általam választott programban több féle mozgásforma van, így pilates, gerinctorna és erősítő-cardio. Nagy előny, hogy akkor állhatok neki az otthonom kényelmében, amikor nekem jó. Mindig előre felhívják a figyelmet, hogy szükség lesz-e esetleg valamilyen eszközre, de ha éppen az nincs, akkor azt is elmondják, mivel lehet helyettesíteni. Összességében elmondhatom, hogy belelendültem az otthoni edzésbe, sikerként tudom elkönyvelni az eddigi teljesítményem: lement néhány kiló és néhány centi a körfogatomból.

Eddz velünk és a Gyerünk, anyukámmal!

Komantinger Zsuzsanna

Elrepült egy újabb hónap, szinte észrevétlenül. Egyre jobban érzem magam a bőrömben, és ez másoknak is feltűnik. Főleg a ruháimon veszem észre a változást, lecsúszik a nadrág, bővebb lett a fehérnemű, a régi hímzett farmernadrágomat be kellett szűkíttetni.

Felfedeztem a Gyerünk, anyukám! oldalon a heti menüket is, ebből nagyon sok ötletet merítettem az étkezéshez. Eddig még sosem mertem kipróbálni a szárzellert, gondolván, hasonló intenzív íze van, mint a gumónak. Hát tévedtem, kellemesen csalódtam, és már többször is ettem belőle salátát, különböző öntettel, nagyon ízlett!

A mozgás: régebben csak a kerti munka és a heti két táncóra volt, mára ez bővült a gyalogos közlekedéssel és a tornával. A Gyerünk, anyukám! változatos mozgást biztosít: Pilates, gerinctorna, formatorna, nyújtás, total body ad lehetőséget az átmozgatásra, erősítésre. Ezeket iktatom be heti 2-3x, már izomlázam sincs, és centiméterekben is mérhető a változás. Van azért, hogy nehezebben megy, várom a 45 perces edzés végét, de olyankor összeszorítom a fogam, és csinálom tovább. Valamikor meg kifejezetten jólesik: tegnap is Edóval tornáztam délelőtt, este pedig mentem táncolni, mivel jövő hét szombaton fellépünk a sződligeti Idősek Otthonában, illetve július végén Lajosmizsén.

Balázs Nikolett

Sajnos nem vagyok túl jól! A meglévő egészségügyi problémák mellé újabb jött, így meglehetősen nehéz a feladatokra koncentrálni. Az étkezésre most nehezebb odafigyelnem, de azért próbálok kisebb adagokat, könnyebb ételeket fogyasztani. A kalóriaszámlálást újra megpróbáltam, de ez továbbra is egy mumus, úgyhogy letettem róla, hogy ezt a lehetőséget használjam. Ami továbbra is nehézséget okoz az, az öndicséret. Valószínűleg ez az önbizalomhiányomból fakad. Számomra talán ez a legnehezebb feladat, hogy ebben fejlődjek.

A mozgás sem egyszerű. Kislány koromban állandóan mozgásban voltam, vagy a játszón kúsztam-másztam, vagy a lakásban tartottam gimnasztikai bemutatót a családnak. Aztán később voltak különböző próbálkozások, több dolgot is kipróbáltam, de valahogy egyik sem fogott meg igazán. A program során elkezdtem a Gyerünk, anyukám! tornát, de sajnos akármennyire is szerettem volna csinálni, a mellkasfájdalmam miatt abba kellett hagynom. Úgyhogy továbbra is maradt a hosszabb-rövidebb séta a kutyusommal. Illetve hétvégenként kirándulni is szoktunk a közeli erdőkben.