A legtöbben hallottunk már a klinikai depresszióról, és bár laikusként címkézni sosem szerencsés, tény, hogy vannak olyan jelek, amik a hétköznapi emberben is gyanút keltenek. A depressziós betegek ugyanis gyakran egészen látványos tüneteket produkálnak: levertség, motiválatlanság, visszahúzódás, teljesítménycsökkenés jelentkezik náluk.

Van viszont olyan eset is, amikor a depressziós betegen (legalábbis látszólag) nyoma sincs ezeknek a szimptómáknak.

A magasan funkcionáló depresszió vagy funkcionális depresszió egy elsősorban a köznyelvben megjelenő kifejezés, ami nagyon is valós jelenséget takar. Legtöbbször a perzisztens depresszív zavart (PDD) értik alatta, amely legalább két éve fennálló, krónikus, de „csendesebb” hangulatzavarral jár.

Magasan funkcionáló depresszió

A magasan funkcionáló depresszió vagy funkcionális depresszió egyik legnagyobb veszélye épp az, hogy láthatatlan maradhat a külvilág, sőt gyakran az érintett számára is. A funkcionális depresszióval küzdő emberek nem gyakran felelnek meg a depresszióval kapcsolatos klasszikus elképzeléseknek.

Nem vonulnak ugyanis vissza a világtól, nem maradnak ágyban napokig, és nem is roppannak össze nyilvánosan. Épp ellenkezőleg: maximális fordulatszámon működnek, túlteljesítenek, mindenhol ott vannak, és emiatt senkinek nem jut eszébe, hogy valami baj lehet.

A környezet gyakran nem érti a helyzetet, hiszen a felszínen minden rendben van, és sokszor a beteg maga sem akar szembenézni azzal, ami belül történik: „Másoknak sokkal rosszabb, nekem nincs okom panaszkodni” – mondja. Ez a fajta tagadás és bagatellizálás aztán csak tovább mélyíti a problémát. 

A funkcionális depresszió kialakulása

Az, hogy kinél milyen formában jelentkezik a depresszió, azt a személyiség, az élettapasztalatok és a megküzdési minták is befolyásolják. A magasan funkcionáló depresszió gyakran olyan embereknél alakul ki, akik hozzászoktak a teljesítményorientált, elvárásokkal teli környezethez – legyen az a család, az iskola, a munkahelyi vagy a társadalmi normák világa.

Kapcsolódó: Ezek az ételek növelhetik a depresszió kockázatát

Ezek az emberek többnyire gyerekkoruktól kezdve megtanulták, hogy akkor „jók”, ha hasznosak, ha erősek, és ha nem panaszkodnak. Így amikor megjelenik náluk a belső szenvedés, nem engedik meg maguknak, hogy „gyengének” tűnjenek. Ehelyett inkább eltemetik az érzéseiket, és működnek tovább az egyre növekvő belső nyomás alatt is.

Jelek, amik arra utalnak, hogy funkcionáló depresszióval küzdesz

A perfekcionizmus, a megfelelési kényszer, az önmaguk iránti túlzott elvárások gyakran mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a depresszió nem bénítja meg őket teljesen. Inkább csendben, lassan emészti fel őket. Fontos, hogy az érintettek és a környezetük is minél hamarabb felismerjék, mivel állnak szemben, hiszen így kezdődhet meg a segítségnyújtás. 

1. Nem tudod kipihenni magad

Folyamatosan halálosan fáradt vagy, pedig nem arról van szó, hogy ne aludnál eleget, vagy túl sokat dolgoznál. A fáradtságod ilyenkor inkább arra utal, hogy mentálisan és érzelmileg vagy teljesen kimerült. Még ha egész hétvégén pihensz is, hétfőn úgy ébredsz, mintha semmit nem nyertél volna vissza abból az energiából, amit elveszítettél? Ez a magasan funkcionáló depresszió egyik jele lehet. 

2. Mindent kézben tartasz 

Te vagy az, aki mindig, mindenhol kézben tartja a dolgokat? A munkahelyeden is mindig számítani lehet rád, de a családban is te tartod kézben a hétköznapokat, sőt a barátaid is gyakran tőled kérnek segítséget? Kívülről úgy tűnik, neked mindez könnyen megy, de belül majd összeroppansz? Elképzelhető, hogy ezt a rengeteg pörgést nem valódi lelkesedésből csinálod, hanem félelemből. Attól tartasz ugyanis, hogy ha nem teljesítesz, haszontalanná válsz és elveszíted mások szeretetét. Ez intő jel.

Túl sok? (Fotó: Getty Images)

3. Nehezen hozol döntéseket

Már az is nehéz, hogy eldöntsd, mit rendelj ebédre, vagy hogy visszahívj-e valakit? A legegyszerűbb dolgokon is órákig tudsz rágódni, fejben újra és újra lejátszod, hogy mi lett volna, ha mást mondasz vagy csinálsz? Ha pedig végre döntesz, akkor is bűntudatod van? Ennek az is oka lehet, hogy a benned élő kritikus hang nem hagy nyugodni. 

4. Boldognak tetteted magad

A külvilág felé vicces, kedves, figyelmes vagy, jól működsz társaságban, tudod, hogyan kell jelen lenni? De amint egyedül maradsz, rád tör az üresség, a szorongás vagy a kilátástalanság érzése? A mosolyod ebben az esetben csak védekezés – egy álarc, amit rutinszerűen viselsz. Annyira jól csinálod, hogy már senki sem kérdezi, hogy minden rendben van-e?

5. Csak egy kis bor…

Csak egy pohár bor, csak egyetlen szem altató este, csak egy kis végtelenített sorozatnézés, hogy kikapcsolj? Ha őszinte vagy magaddal, lehet, hogy ezek a kikapcsolódási módok már nem egyszerűen a lazításról szólnak, hanem arról, hogy elviselhetőbbé tedd a nap végén azt, ami benned van. A probléma nem feltétlenül az, hogy mennyit használsz ezekből – hanem az, hogy miért van szükséged rájuk.

Mit tehetsz?

Ha egyre többször érzed, valami nem stimmel benned, soha ne bagatellizáld el a dolgot. Amit átélsz, valós, és bizonyos szempontból természetes következménye is annak, hogy túlvállaltad magad. Még ha nehéz is, próbálj meg segítséget kérni szakembertől. Fontos, hogy tudd, nem kell egyedül végig menned ezen az úton. Fogadd el a szeretteid támogatását is. Még akkor is, ha nem tudják pontosan, min mész keresztül, szeretetük és odafordulásuk enyhíthet a terheiden.

Emellett pedig alakíts ki egy biztonságot adó rutint a mindennapjaidban: a megfelelő alvás, az egészséges táplálkozás, a mozgás és a pihenés mind kulcsfontosságú ahhoz, hogy funkcionális depressziósként elkezdd magad jobban érezni. 

Kapcsolódó: Tudtad, hogy ha így használod a telefonodat, az depresszióra is utalhat? 

Kiemelt kép: Getty Images