- Az éjszakai evés szindróma (Night Eating Syndrome, NES) elismert táplálkozási zavar.
- Biológiai, pszichológiai és életmódbeli tényezők egyaránt szerepet játszhatnak a kialakulásában.
- Kiket érint, milyen tünetekkel jár, és van-e belőle kiút?
Az éjszakai evés szindróma korántsem új keletű zavar, már az ’50-es években felfigyelt rá Albert J. Stunkard amerikai pszichiáter, aki munkatársaival 1955-ben publikált először a jelenségről. A kutatók korán észrevették, hogy nem egyszerű nassolási vágyról van szó. A kezelt páciensek étkezési ritmusa teljesen felborult; reggel étvágytalanok voltak, napközben keveset ettek, este viszont megjött az étvágyuk, amiért sokan éjszaka is felébredtek.
Több mint hetven évvel az első tudományos leírás után a jelenség máig sok félreértésre ad okot. Külső szemlélőként könnyű azt mondani, hogy rossz beidegződésről vagy akaratgyengeségről van szó, holott a kórkép ma már a DSM-5 diagnosztikai rendszerében is szerepel az egyéb meghatározott táplálkozási zavarok között.
Mi áll az éjszakai evés szindróma hátterében?
Az éjszakai evés szindrómában (NES) szenvedők jellemzően a napi energiabevitelük legalább negyedét a késő esti órákban fogyasztják el. Fontos különbség az alváshoz kötődő evészavarokhoz (SRED) képest, hogy az érintettek tudatában vannak annak, hogy esznek, és később is emlékeznek rá.
Tévhit, hogy az éjszakai evés szindróma kizárólag túlsúlyos embereknél fordul elő. (Forrás: Getty Images)
A szindróma klasszikus jellegzetessége, hogy reggel alig van étvágya az érintetteknek, a napközbeni étkezések pedig rendszertelenek, így az elmaradt kalóriák egy része a késő esti órákban pótlódik. Nem ritka, hogy valaki éjszaka farkaséhesen ébred, és csak akkor tud visszaaludni, ha evett.
Kapcsolódó: Így hat a késő esti étkezés az anyagcserére
Stunkard korában a jelenséget elsősorban az elhízás egyik sajátos velejárójának tartották. Ma már tudjuk, hogy ennél többről van szó. Az éjszakai evés szindróma önálló táplálkozási zavar, úgynevezett multifaktoriális eredetű kórkép, vagyis kialakulásában a hormonális szabályozás, az alvás-ébrenlét ciklus, a mentális egészség és az étkezési szokások egyaránt szerepet játszhatnak.
Egyes érintettek szervezetében például alacsonyabb lehet a jóllakottságérzet szabályozásában kulcsszerepet játszó leptin, valamint az alvás-ébrenlét ciklust irányító melatonin szintje, ami egyszerre nehezítheti az éhségérzet szabályozását és a pihentető, megszakítás nélküli alvást. A kutatók emellett összefüggést találtak a kórkép és a krónikus stressz, a szorongás, a depresszió és a cirkadián ritmus felborulása között is.
Ilyenkor az alvást, az étvágyat és a hangulatot szabályozó folyamatok kölcsönösen hatnak egymásra: a nyugtalan éjszakák fokozzák az éhségérzetet, a stressz erősítheti az evés iránti késztetést, az éjszakai étkezések pedig tovább ronthatják a pihenés minőségét, aminek hosszabb távon a szervezet is megfizetheti az árát – például 2-es típusú cukorbetegség, elhízás, alvási apnoé és hangulatzavarok formájában.
Kiket érinthet az éjszakai evés szindróma?
Tévhit, hogy az éjszakai evés szindróma kizárólag túlsúlyos embereknél fordul elő. Bár az elhízással élők körében valóban gyakoribb, a normál testsúlyú, sőt kifejezetten vékony embereket is érintheti, nemtől függetlenül.
Kapcsolódó: Ezek a természetes étvágycsökkentők finomak, egészégesek, és még a fogyásban is segítenek
A kockázatot növelhetik a pszichiátriai betegségek, illetve az azokra szedett gyógyszerek, amelyek adott esetben az étvágy szabályozására is hatással lehetnek. Bár a fiatalabb felnőttek körében gyakoribb, a problémát nem érdemes az életkori sajátosságok számlájára írni, tulajdonképpen bárki érintett lehet, akinél bármilyen okból kifolyólag tartósan felborul az alvás, az étkezés és a stresszkezelés kényes egyensúlya.
Van kiút az ördögi körből
A jó hír az, hogy az éjszakai evés szindróma kezelhető. Mivel összetett, fizikai és mentális tényezők egyaránt szerepet játszhatnak a kialakulásában, a kezelés több területre is kiterjedhet: egyszerre célozhatja az étkezési szokások rendezését, az alvásminőség javítását, a stressz csökkentését, valamint az esetleges – pszichés, hormonális vagy anyagcsere-eredetű – háttérproblémák feltárását.
Az éjszakai hűtőnyitogatás nem feltétlenül az akaratgyengeség jele, hanem egy valódi, kezelhető állapot, amit minél hamarabb csípünk el, annál kisebb eséllyel okoz tartós problémákat. Ha valaki újra és újra ugyanazzal a mintázattal találja szemben magát, érdemes mihamarabb szakemberhez fordulnia. A segítségkérés nem szégyen, a megfelelő szakmai támogatás sokat javíthat a tüneteken és az életminőségen.
Ez is érdekelhet: Nem tudsz leállni az esti nassolással? Mutatjuk a megoldást!
Kiemelt kép: Getty Images
Kövesd a NőkLapja.hu-t a Google hírekben!