Pszichológus: 10 jel, hogy boldogtalanságfüggőséged van, és észre sem veszed

• Hajlamosak vagyunk ragaszkodni a fájdalmas érzelmi mintákhoz, amit szemléletesen akár boldogtalanságfüggőségnek is nevezhetnénk.
• A megszokott rossz sokszor biztonságosabbnak tűnik, mint az ismeretlen jó.
• Az önszabotázs mögött gyakran szégyen, alacsony önértékelés, korábbi trauma vagy a csalódástól való félelem áll.

Képzeljük el, hogy hosszú hónapok munkája után végre megkapjuk az előléptetést. Az első pillanatban örülünk, de hamarosan bekapcsol egy belső hang: biztosan rájönnek majd, hogy nem vagyunk elég jók. Ettől kezdve halogatni kezdünk, nem készülünk fel rendesen a fontos megbeszélésre, vagy minden apró hibát annak bizonyítékaként értelmezünk, hogy a siker csak tévedés volt.

Hasonló történhet a párkapcsolatainkban is. A kaotikus, érzelmileg bizonytalan kapcsolatok után találkozunk valakivel, aki figyelmes, megbízható és nem játszmázik. Az első hetek után azonban unatkozni kezdünk, hibákat keresünk benne, vagy kiprovokálunk egy veszekedést. Nem azért, mert boldogtalanok szeretnénk lenni, hanem mert a nyugalom idegenebb számunkra, mint a konfliktus.

Kívülről mindez úgy tűnhet, mintha valaki következetesen a rosszat választaná, mintha függő lenne a boldogtalanságtól. Belülről azonban gyakran egy régi védekezési mechanizmus működik ilyenkor.

Lehetünk valóban függők a boldogtalanságtól?

A rövid válasz az, hogy nem úgy, ahogyan az alkoholtól, a nikotintól vagy más szerektől válhatunk függővé. A boldogtalanságfüggőség nem önálló pszichiátriai diagnózis, ezért a kifejezést inkább szemléletes metaforaként érdemes használni.

Attól még maga a jelenség létezhet. Ha éveken át csalódásra számítottunk, folyamatosan kritizáltuk magunkat, vagy konfliktusok között éltünk, ez az érzelmi közeg válhat ismerőssé. Az ismerős pedig nem feltétlenül kellemes, de legalább kiszámítható. 

Dr. David Sack pszichológus szerint az ilyen ember kívülről úgy tűnhet, mintha a szenvedést választaná. Valójában – ahogy a Psychology Today-nek írt cikkében is fogalmazott – azonban ahhoz az érzelmi környezethez tér vissza, amelyben már megtanult tájékozódni és túlélni. Egy békés életszakasz éppen ezért szorongást is kelthet benne: folyamatosan várja, mikor történik végre valami rossz.

A fájdalmas, de ismerős működésmódhoz való visszatérést traumakutatások is leírták. Erős stressz idején különösen hajlamosak lehetünk korábbi viselkedésmintáinkhoz nyúlni, még akkor is, ha azok ismételten ártanak nekünk.

A boldogságban mindig van valami kockázatos

A boldogság egyik ritkán emlegetett tulajdonsága, hogy sebezhetővé tesz. Ha megszeretünk valakit, elveszíthetjük. Ha fontos lesz számunkra egy munka, kudarcot vallhatunk benne, vagy ha megengedjük magunknak a reményt, csalódhatunk.

A pszichológus szerint vannak, akik érzelmileg már azelőtt kilépnek a jó helyzetből, hogy bármi rossz történt volna. Így megőrizhetik a kontroll illúzióját. Ha mi szakítunk először, nem hagyhatnak el, ha nem készülünk fel teljesen, a kudarc nem azt bizonyítja, hogy nincs meg a képességünk. Ha nem örülünk igazán, a veszteség talán kevésbé fog fájni.

Az önszabotázs tehát sok esetben nem önmagunk tudatos büntetése, hanem védekezés. A módszer rövid távon enyhítheti a szorongást, hosszabb távon viszont pontosan attól foszt meg bennünket, amire vágyunk.

A pszichológiában önakadályozásnak nevezik azt a stratégiát, amikor előre olyan körülményeket teremtünk, amelyekre később ráfoghatjuk az esetleges kudarcot. Ilyen lehet a halogatás, a felkészületlenség vagy az elérhető célok következetes kerülése. Így védhetjük az önértékelésünket, miközben ténylegesen rontjuk a siker esélyét.

Ez is érdekelhet: Mi történik ha függővé válunk az álmodozástól? Mennyi álmodozás még az egészséges?

Miért érezhetjük úgy, hogy nem érdemeljük meg a jót?

A boldogság elutasítása mögött gyakran mély szégyen húzódik. Aki gyerekként azt tanulta meg, hogy a szeretetet ki kell érdemelni, a pihenés lustaság, a hibák pedig elfogadhatatlanok, felnőttként is gyanakodva fogadhatja a feltétel nélküli elfogadást.

Előfordulhat, hogy valaki csak akkor érzi magát értékesnek, ha szenved, küzd vagy folyamatosan teljesít. Másokban bűntudat támad, amikor jól érzik magukat, különösen akkor, ha a környezetükben valaki nehézségekkel küzd.

Létezik a boldogságtól való félelemként leírt jelenség is. Az érintettek nem feltétlenül magát a kellemes érzést utasítják el, hanem attól tartanak, hogy az örömnek ára lesz. Úgy érezhetik, hogy ha túlságosan boldogok, hamarosan valami rossz történik. Kutatások szerint ez a félelem összefügghet a boldogtalan gyerekkor élményével, a perfekcionizmussal, a magánnyal és bizonyos kulturális hiedelmekkel.

Ezek lehetnek az önszabotázs jelei

Több oka is lehet, miért szabotáljuk a saját boldogságunkat (Forrás: Getty Images)

Nem minden rossz döntés mögött áll mély lelki minta, és egy-egy nehéz időszak sem jelenti azt, hogy függünk a boldogtalanságtól. Érdemes azonban elgondolkodnunk, ha rendszeresen az alábbiakat tapasztaljuk:

• Amikor jól alakul az életünk, rögtön azt várjuk, hogy valami baj történjen.
• Egy siker után nem örömöt, hanem szorongást vagy bűntudatot érzünk.
• Folyamatosan kisebbítjük a saját eredményeinket.
• Fontos feladatokat addig halogatunk, amíg valóban veszélybe kerül a siker.
• Nyugodt párkapcsolatban unatkozunk, a kiszámíthatatlan emberekhez viszont erősen vonzódunk.
• Hibát keresünk azokban, akik következetesen jól bánnak velünk.
• Elérhető célokat tűzünk ki, de közvetlenül a megvalósításuk előtt feladjuk őket.
• Nehezen fogadunk el dicséretet, segítséget vagy szeretetet.
• Úgy érezzük, csak akkor vagyunk értékesek, ha küzdünk.
• Ugyanazokat a fájdalmas helyzeteket ismételjük, bár mindig megfogadjuk, hogy legközelebb másként döntünk.

Az önszabotázs különösen megtévesztő, mert gyakran észszerű magyarázatot találunk rá. Nem félünk, csak realisták vagyunk. Nem halogatunk, csak még nem érkezett el a megfelelő pillanat, és nem menekülünk az intimitástól, csupán túl magasak az elvárásaink.

Minden boldogtalanság önszabotázs?

Fontos különbséget tennünk a visszatérő viselkedési minta és a mentális betegség között. A depresszióval vagy szorongásos zavarral élő ember nem azért szenved, mert a boldogtalanságot választotta, és állapotát nem tudja pusztán pozitív gondolatokkal megszüntetni.

Szintén veszélyes lenne minden nehéz élethelyzetért az érintettet hibáztatni. Az anyagi bizonytalanság, a gyász, a betegség, a bántalmazás vagy a tartós túlterheltség valós külső körülmény, nem pedig hibás gondolkodás következménye.

A boldogság nem egyszerű döntés. Bizonyos reakcióinkon és szokásainkon változtathatunk, de nem irányíthatunk minden körülményt, és nem kell szégyellnünk magunkat azért, mert segítség nélkül nem tudunk kijutni egy nehéz állapotból.

Így szakíthatjuk meg a boldogtalanság körét

Az első lépés nem az, hogy mindenáron boldognak próbáljuk érezni magunkat. Sokkal hasznosabb, ha kíváncsian megfigyeljük, mi történik bennünk akkor, amikor valami jó közeledik.

Érdemes megkérdeznünk magunktól: mitől félek ebben a helyzetben? Mi történhet, ha valóban sikerül? Azt is hasznos lehet megfigyelnünk, hogy kinek a hangján szólal meg bennünk a gondolat, hogy nem vagyunk elég jók. Tények igazolják a rossz előérzetemet, vagy egy korábbi tapasztalat ismétlődik? Mit tennék most, ha nem kellene előre megvédenem magam a csalódástól?

Segíthet, ha nem hatalmas változásokkal kezdünk. Gyakorolhatjuk, hogy egy dicséretet mentegetőzés nélkül elfogadunk. Nem beszéljük le magunkat azonnal egy lehetőségről. Egy kellemes napon nem kezdünk kényszeresen problémákat keresni, hanem megpróbáljuk elviselni, hogy pillanatnyilag minden rendben van.

Ez elsőre furcsán hangozhat, de annak, aki évekig készenléti állapotban élt, a nyugalmat is tanulnia kell.

Ha a minta újra és újra tönkreteszi a kapcsolatainkat, akadályozza a munkánkat, vagy tartós szorongás, reménytelenség és önértékelési nehézség kíséri, érdemes pszichológus segítségét kérni. A terápia biztonságos közegben segíthet felismerni, honnan erednek a régi védekezési módok, és hogyan lehet helyettük újakat kialakítani.

Nem kell minden pillanatban boldognak lennünk. A cél nem az állandó öröm, hanem az, hogy amikor valami jó történik velünk, ne kelljen rögtön elmenekülnünk előle.

Kapcsolódó: Kicselezheted a kémiát? Ezt kell tenned a boldogságért!

Fotó: Unsplash