Bár azt gondolnánk, hogy a pályájukon sikeres, magas beosztásban dolgozó nők elégedettek a teljesítményükkel, a tapasztalatok azt mutatják, hogy ez korántsem igaz. Úgy tűnik, a legrátermettebb nők is önbizalomhiányban szenvednek, és gyakran félnek attól, hogy kiderül, valójában nem azok, akiknek hiszik őket.

92 szorongo fonok

A szakirodalom imposztor (magyarul szélhámos)-szindrómának nevezi azt a jelenséget, amikor az egyébként jó képességű, okos és tehetségek emberek csalónak érzik magukat, és sikereiket nem képesek megélni, illetve azokat a véletlennek vagy az emberek megtévesztésének tulajdonítják. A jelenséget 1978-ban írta le Pauline Rose Clance és Suzanne Imes, akik az akadémiai világban jól teljesítő nők furcsa, irracionálisnak tűnő önbizalomhiányát kezdték kutatni.

Észrevették, hogy a jelenség nagyobb százalékban nőket érint, és elsősorban a magasabb beosztásban dolgozó, értelmiségi, vagy tudományos pályán tevékenykedők körében gyakori. Az imposztor- szindrómások csapdában érzik magukat, mivel nemcsak alkalmatlannak gondolják magukat, de közben (vagy épp emiatt) megugorhatatlanul magas mércét állítanak önmaguk elé, és hajlamosak úgy gondolkodni, hogy ha nem tudnak mindent, akkor semmit sem tudnak. Gyakran jellemzi őket a teljesítménykényszer és a maximalizmus, és elvárják maguktól, hogy mindig és mindenhol tökéletesek legyenek. Mivel ennek nem tudnak megfelelni, így tulajdonképpen sosem elégedettek magukkal, és a sikereiket sem tudják megélni.

Rettegés a lebukástól

Klári (42) évek óta divízióvezetőként dolgozik egy vállalatnál. Bár a beosztottjai és a vezetői is elégedettek a teljesítményével, ő mégis gyakran szorong attól, hogy kiderül, nem alkalmas a vezetői feladatok ellátására. „Amikor egy sikeres pályázat után kineveztek a divízió vezetőjének, az öröm csak egy pillanatig tartott. Aztán hirtelen az az érzésem támadt, hogy a főnökeim csak valami fatális véletlen folytán választhattak erre a posztra – meséli Klári. – A jelenség nem volt ismeretlen számomra, szinte minden kisebb-nagyobb kihívás előtt erőteljesen eluralkodik rajtam ez az érzés. Azt tudtam magamról, hogy lelkiismeretesen végzem a munkám, de ez nekem alapnak tűnt, és nem értettem, vajon mit látnak bennem, és miért pont engem választottak.

Ha többet szeretnél megtudni az imposztor-szindrómáról, lapozd fel a Nők Lapja Psziché 2. számát!

Szöveg: Sudár Györgyi

Fotó: Thinkstock

Tudtad, hogy a legtöbb cikkünk fizetőkapu mögött van?

Regisztrálj, és nézz meg
5 előfizetői tartalmat
ingyen!