Átölel a természet – Mit tud az erdőterápia?

Jóleső érzés kiszabadulni megszokott környezetünkből, és elindulni egy erdei ösvényen, és már az is, ha egy városi parkban fák között sétálhatunk. Ilyenkor a mozgás és a friss levegő jól hat a szervezetre, és a zöld szín nyugtató, kedélyjavító hatása is azonnal érezhető. Sok egyéb mellett ezeket a hatásokat használja ki az erdőterápia, de nem spontán módon, hanem előre megtervezetten, tudatosan. Ennek a módszernek Japánban komoly múltja van, de kontinensünkön még gyerekcipőben jár.

– A nyugati országokban az erdőterápiának nincs hagyománya, pedig az erdőkhöz a mi kultúránkban is kapcsolódnak asszociációk. A mesékből például­ eszünkbe jutnak a sűrű, sötét erdők, ahol boszorkányok, erdei útonállók és ártó lények élnek, a tisztásokon pedig jó tündérek. Ez a fajta gondolkodás középkori örökség. Úgy hívjuk, mágikus, animisztikus gondolkodás, és azt értjük alatta, hogy egyes természeti jelenségeket, dolgokat és tárgyakat lélekkel, egyfajta varázserővel ruházunk fel.

Ez a gondolkodásmód a 18. századig általánosságban is jellemző volt az emberiségre az európai területeken, az emberek kortól függetlenül azt feltételezték, hogy a fáknak lelkük van, és az vagy jó, vagy rossz. Ez a gondolat számtalan irodalmi műben és fantasytörténetben megjelenik, a fák azokban is szereplők, ahogyan az erdő is mint csapat – mondja prof. Dúll Andrea környezetpszichológus, egyetemi tanár, az ELTE PPK Ember–Környezet Tranzakció Intézetének igazgatója.

Miért hat ránk ilyen erősen az erdő?

Az erdő a pszichére azért is különlegesen hat, mert a ma embere az erdőségekre szó szerint rácsodálkozik.

– Az erdő mint bonyolultabb ökológiai szisztéma eltávolodott a mindennapjainktól. Egybefüggő erdőségeket ma már alig látunk, a hétköznapokon inkább csak facsoportokkal, parkokkal találkozunk. Vagy ha látunk is erdőt, az nagyrészt telepített, egyenes sorú. Lebecsülni persze ezt sem szabad, mert ha kismértékben is, de ennek is van olyan jellegű hatása, mint a nagy erdőknek.

A környezetpszichológiai kutatásokból az látszik, még a szobanövények is hatnak ránk, nyomokban azok is ki tudnak váltani olyan hatást, mint a természetes környezet, például az erdők. Evolúciós okok miatt minden természeti elemnek van olyan potenciálja, ami valamilyen szinten ki tudja váltani a természetélményt, és hatni tud az idegrendszerre. Ezt a koronavírus-járvány idején nagyon jól láttuk, akkor a kertek és a szobanövények egyaránt segítették a mentális egészség megőrzését – teszi hozzá szakértőnk.

Az erdőterápiát széles körben lehet alkalmazni a mentális állapot általános javítására (Forrás: Priscilla Du Preez/Unsplash)

Arról, hogy a fákhoz és facsoportokhoz való hozzáállásunk evolúciósan meghatározott, izgalmas, nemzetközi kutatások szólnak. Ezekből derül ki, hogy tudat alatt mindig mérlegeljük, hogy a fák törzsének és lombkoronájának aránya kedvez-e a túlélésünknek. Bár erre régóta nincs szükségünk, azokat a fákat preferáljuk, amelyekre viszonylag könnyen fel tudunk mászni, de azért elég magasan vannak ahhoz, hogy mások ne kövessenek bennünket egyszerűen.

A lombkoronát is akkor tartjuk szimpatikusnak, ha mi lelátunk róla, de amúgy takar, és így mások nem látnak bennünket. Akármelyik kontinensen is éljünk, a leginkább azokhoz a fákhoz vonzódunk, amelyekből evolúciósan jöttünk: a szubtrópusi tájakon lévő, viszonylag lapos vagy kerek, jól átlátható koronájú, optimális törzs-korona arányú fákhoz. Ez az egyik legerősebb bizonyíték arra, hogy honnan származik az emberiség.

Az erdő emberen túli léptéke

Az erdőnek az is terápiás hatást ad, hogy olyan léptékű, amiben nem evidens, hogy eligazodunk. Van benne rejtélyesség, ám a fákkal való kapcsolat erőt ad ahhoz is, hogy kitaláljunk belőle. Ez egyfajta énerősítő hatás.

– Nem véletlen, hogy az erdőterápiát mindig kísérővel vagy terapeutával végzik, ami lehetővé teszi, hogy kihozzák belőle a maximumot. Kicsit akár veszélyessé is lehet tenni az egyes helyzeteket, és picit magukra lehet hagyni az embereket. Az erdő áttekinthetetlensége, emberen túlmutató léptéke így mutatkozik meg legjobban. Így lesz egyértelmű, hogy az erdő olyan organizmus, ami nem az emberről szól, hanem a fák és egyéb növények, állatok ökoszisztémájáról.

Ehhez jön hozzá, hogy mit tudunk a fákról, azok szerepéről. Például hogy fontosak az oxigénegyensúly fenntartásához, a levegő tisztaságához, hogy lakóhelyet adnak a madaraknak, rovaroknak, egyéb állatoknak. Tehát hogy az erdő nemcsak egy egység, hanem egy élőhely is. A fatörzseknek az évgyűrűk miatt külön szimbolikájuk van, azok leképezik a fejlődést, a változást. A fejlődés potenciálját már a kis fák is jelzik, mert tudjuk, nagyra fognak nőni, sok mindent túl fognak élni.

A fák reagálnak az évszakokra is, és képesek leképezni a világ változásait, körforgásait azáltal, hogy kora tavasszal kirügyeznek, majd harso­góan zöld erdőt alkotnak, ami után sárgásabbak lesznek, megkopnak – mondja prof. Dúll Andrea.

Ezek a szín- és textúrabeli változások úgynevezett ambiens ingerek, amelyek az erdőben körbevesznek bennünket, de nem, vagy csak nagyon nehezen tudatosulnak. Ezek közé tartoznak az illatok és az olyan akusztikus ingerek is, mint a lombsusogás vagy egy méhecske zümmögése. Azért fontosak ezek, mert intenzíven emlékeztetnek bennünket a természeti lény mivoltunkra. Olyan ősi rétegeket mozdítanak meg, amelyek erdőfürdővé teszik az erdei jelenlétet, eközben mély, idegrendszeri struktúrák mozdulnak meg, áthuzalozva az agy egész működését.

Csodálatos, de nem csodaszer

Mint a legtöbb terápia, önmagában az erdőterápia sem csodaszer. Tehát nem mondhatjuk, hogy akinek bármi baja van, az menjen el az erdőbe sétálni, és attól egyből jobban lesz. De ettől függetlenül menjen el, mert az mentálhigiéniásan nagyon jó – bármelyik évszakban. Arra viszont figyelni kell, hogy amikor komolyabb mentális problémáról vagy pszichiátriai betegségről van szó, akkor mindenképpen szakemberre van szükség. Ilyenkor már nem erdőterápiáról, hanem erdő-pszichoterápiáról beszélünk.

– Ezt a kettőt el kell egymástól választani, mert míg az előbbit széles körben lehet alkalmazni a mentális állapot általános javítására, és vezetheti coach,­ vagy éppen erre kiképzett szociá­lis munkás is, addig erdő-pszichoterápiát csak specifikus képzettséggel rendelkező pszichológus tarthat. Tehát aki depressziós, vagy egyéb pszichés problémája van, annak fontos ilyen diplomával rendelkező szakemberhez fordulnia, és az ő iránymutatását követni.

Ilyenkor az erdő-pszichoterápia az idegrendszer átfürdetésével működhet egyfajta alapterápiaként, ami kaput nyit specifikus beavatkozásoknak. Kombinációban, háttérként, használható egy erdei séta az anamnézis felvételénél, vagy klasszikus, célzott mediációnál is – magyarázza a környezetpszichológus.

Addikciók, azaz függőségek utókezelésében szintén helye lehet az erdőterápiának, és általában a növény- és állatterápiáknak, kertterápiának is (utóbbinak az egyik hatásmechanizmusa a kerti munka terápiás hatása). Az akut és krónikus stresszt szintén csökkenti az erdőterápia, ahogy szakértőnk fogalmaz: ilyen helyzetekben szinte receptre kellene azt felírni. Jó hír, hogy ilyenkor már az is segít, ha valaki naponta hét-nyolc percet természeti környezetben tölt.

Illusztráció: Getty Images