- Egy Bloom nevű francia nonprofit szervezet 148 tonhalkonzervet vásárolt és vizsgált meg több európai országban.
- Az eredmények szerint valamennyi termékben higanyszennyeződést találtak.
- Mennyi halat fogyaszthatunk biztonságosan?
A Bloom elemzése alapján a tesztelt konzervek 57 százaléka meghaladta a halak többségére vonatkozó legszigorúbb higanyhatárértéket, amely 0,3 milligramm kilogrammonként. Bár a tonhal esetében jelenleg magasabb, 1 mg/kg-os uniós határérték van érvényben, a szervezet szerint a szabályozás túl megengedő, és nem tükrözi kellőképpen az egészségügyi kockázatokat.
A vizsgálat szerint a Lidl üzleteiben forgalmazott két termék higanykoncentrációja 0,16, illetve 0,21 mg/kg volt, vagyis jóval a szigorúbb ajánlás alatt maradt. Ezzel szemben több termék lényegesen magasabb értékeket mutatott.
A legnagyobb koncentrációt egy párizsi Carrefour City üzletben vásárolt Petit Navire tonhalkonzervben mérték, amely 3,9 mg/kg higanyt tartalmazott. Ez nemcsak a 0,3 mg/kg-os ajánlott szintet haladja meg többszörösen, hanem közel négyszerese a tonhalra vonatkozó jelenlegi uniós határértéknek is. A vizsgálat szerint három, Franciaországban forgalmazott konzerv még az 1 mg/kg-os szabályozási küszöböt is túllépte.
A Bloom márkák szerinti eredménylistáján a Carrefour (sárgaúszójú tonhal natúr lében) és a Nixe (sárgaúszójú tonhal extra szűz olívaolajban) teljesített a legjobban a Franciaországban tesztelt minták közül. A jobbak között végzett továbbá a Rio Mare tonhalpástétoma és az Edeka olívaolajos tonhalfiléje, míg a legrosszabbnak a Petit Navire natúr leves tonhalkoznerve bizonyult.
Az itthon is népszerű Calvo is jól teljesített Valenciában, de a Madridban kapható tonhalkonzervükben kicsivel a határérték feletti volt a higanytartalom.
A tonhal természeténél fogva kockázatosabb
A szakértők szerint a higanyszennyezettség mértéke több tényezőtől függ. Xavier Lefebvre, a Francia Nemzeti Fogyasztóvédelmi Intézet mezőgazdasági és élelmiszeripari mérnöke szerint számít a halfaj, a halászati terület, valamint az állat életkora is. Minél idősebb egy állat, annál több ideje van a környezetből származó higany felhalmozására.
A halfogyasztásban is fontos mértékletességre törekedni. (Forrás: Unsplash/Ignat Kushnarev)
A tonhal ebből a szempontból kiváltképp rizikós. Az apró halakkal és puhatestűekkel táplálkozó, nagyobb testű ragadozó halfajok természetes módon több szennyező anyagot és nehézfémet halmozhatnak fel a szervezetükben, mint a kisebb és rövidebb életű szardínia vagy a szardella. Az EU ezért állapított meg magasabb határértéket a nagytestű halak esetén.
Kapcsolódó: Fókuszban a halak – Kell tartanunk tőlük?
A vizsgálat nyomán fellángolt a vita a biztonsági előírásokról. A Bloom célja, hogy a tonhalra vonatkozó higanyhatárértéket csökkentsék, és igazítsák a többi halfaj esetében alkalmazott 0,3 mg/kg-os szinthez. A környezetvédelmi szervezet szerint emellett több ellenőrzésre és átláthatóbb vizsgálati rendszerre is szükség lenne.
A gyártók ugyanakkor hangsúlyozzák, hogy rendszeresen végeznek laboratóriumi ellenőrzéseket. A Petit Navire közleménye szerint saját vizsgálataik átlagosan 0,2–0,3 mg/kg közötti higanyszintet mutattak ki, ami jóval a jelenleg érvényes uniós határérték alatt marad.
A vita odáig fajult, hogy 2025-ben több francia nagyváros is levette a tonhalat az iskolai menzák étlapjáról, amíg nem születik szigorúbb szabályozás a higanyszennyezés kérdésében, mondván: a gyermekek egészségének védelme mindennél fontosabb.
Amit tehetünk: mértékkel fogyasszunk halféléket
A szakértők egyetértenek abban, hogy a tonhal továbbra is értékes fehérjeforrás lehet, amiről nem érdemes lemondani, ugyanakkor fontos, hogy ebben is mértékletességre törekedjünk. A kisebb tengeri halfajok – például a szardínia vagy a szardella – általában kevesebb higanyt tartalmaznak, így kedvezőbb választásnak bizonyulnak azok számára, akik csökkenteni szeretnék a nehézfémek bevitelét.
A higany természetes és emberi tevékenységből származó forrásokból egyaránt bekerülhet a szervezetünkbe. Az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság (EFSA) szerint a lakosság metil-higany-terhelésének legfontosabb forrását a halak és más tengeri eredetű élelmiszerek jelentik.
A koncentráció fajonként eltérhet, és általában a tápláléklánc csúcsán álló ragadozó halakban a legmagasabb. Bár az átlagos fogyasztók többsége nem lépi túl az ajánlott heti beviteli értéket, a nagy mennyiségben halat fogyasztók akár többszörösen is meghaladhatják azt. A szakértők szerint a várandós nők és a magzatok számítanak a legveszélyeztetettebb csoportnak.
A higanyvegyületek súlyos egészségügyi kockázatot jelenthetnek. A metil-higany:
- különösen az idegrendszert károsíthatja,
- fejlődési rendellenességeket okozhat a magzatoknál és gyermekeknél,
- felnőttek körében a szív- és érrendszerre is negatív hatással lehet,
- a szervezetben felhalmozódhat, képes bejutni a szőrtüszőbe, átjutni a placentán és a vér-agy gáton is,
- akik belélegzik, lenyelik, vagy a bőrükön keresztül érintkeznek a különböző higanyvegyületekkel, neurológiai és viselkedési rendellenességeket mutathatnak. A tünetek közé tartozik a remegés, az álmatlanság, a memóriavesztés, a fejfájás és a veseelégtelenség is.
Az FDA (az Egyesült Államok Élelmiszer- és Gyógyszerügyi Hivatala) javasolja, hogy terhes nők és kisgyerekek egyáltalán ne fogyasszanak nyers halat, és hőkezelve is csak azokat a fajokat válasszák, amelyek a legkevesebb higanyt tartalmazzák. Terhes vagy szoptató anyák és a 12 éves vagy annál fiatalabb gyerek esetén heti 0,2 kg, alacsony higanytartalmú halhús fogyasztása javasolt, míg egy átlagos, gyereket nem váró felnőtt hetente legfeljebb 0,3 kg halat ehet biztonságosan.
Ez is érdekelhet: Ez a legegészségesebb hal – mégis mindenki a többi fajtát veszi
Kiemelt kép: Getty Images
Kövesd a NőkLapja.hu-t a Google hírekben!