Elbizonytalanodunk, hogy mi magunk vagyunk túl érzékenyek vagy tényleg mellőznek bennünket? Megbántottuk a másikat, esetleg rossz napja van? De akkor miért beszélget kedélyesen másokkal? Ilyen és ehhez hasonló kérdések feszítik azokat, akik mellőzve, kirekesztve érzik magukat.

Az elutasítás fájdalma

Ez a társas bizonytalanság, és a vele járó megbántottság meglepően általános. Az emberi agy rendkívül érzékeny a társas jelzésekre. Különösen azokat nagyítjuk fel, amelyek azt sugallják, hogy kiszorulunk egy beszélgetésből, lemaradunk valamiről vagy valaki már nem kíváncsi ránk.

A kutatások szerint a társas elutasítás ugyanazokat az agyterületeket aktiválja, mint a fizikai fájdalom.

Talán ezért tud a közöny néha még jobban fájni, mint egy nyílt elutasítás. Az egyértelmű visszautasítást le tudnánk zárni magunkban, még akkor is, ha bántó, viszont a homályos távolságtartás felemészt.

Kapcsolódó: A ghostingolás leggyakoribb okai

A személyiségünk is meghatározó: az elkerülő kötődési stílusú emberek hajlamosak távolságot tartani, amikor érzelmi közelség nyomását vagy elvárását érezik. Számukra a visszahúzódás az önvédelem egyik formája. Ráadásul nem mindenki erős a direkt kommunikációban. Az elkerülés bevett stratégia lett egy olyan kultúrában, ahol egyszerűbb felszívódni egy szó nélkül, mint kellemetlen beszélgetést kezdeményezni. Teljesen mindegy, hogy intim kapcsolatról vagy munkahelyi barátságról van szó – az ember szenved az elutasítástól.

(Kép: Getty Images)

Az eltűnés divatja

A ghostingolás (hirtelen felszívódás, eltűnés egy kapcsolatból) nem csak a párkapcsolatok terén létező dolog, hanem mindenféle emberi kapcsolódásnál előfordul. Amikor valaki nem válaszol világosan, hallgat, vagy egyszer csak eltűnik, az agyunk megpróbálja a kötődés utáni űrben negatív gondolatokkal megmagyarázni az eltűnés okát. Elkezdjük magunkat hibáztatni: biztos rosszat mondtunk, nem vagyunk elég érdekesek stb.

De valóban rólunk szól ez?

Anélkül, hogy a másikat elkezdenénk analizálni, inkább foglalkozzunk magunkkal, az érzéseinkkel, hogy kikerüljünk az önhibáztatás negatív spiráljából.

Néhány tanács, ha elutasítva érzed magad

1. Ne kezdj még jobban igyekezni!

Ha valaki már amúgy is távolodik, a túlzott igyekezet csak még fojtogatóbbá válhat számára – és számodra is fájdalmasabb lesz.

2. A tettek a fontosak, nem a kifogások

Aki valóban kíváncsi rád, az jelentkezik, érdeklődik: ír, kérdez, elérhető. Az érdeklődés nem bonyolult és nem feltétlen igényel sok időt a kapcsolattartás – ha jelen van a másik, érezni lehet.

3. Fordítsd a figyelmedet azokra, akik viszonozzák!

Sokkal jobb olyan kapcsolatokba energiát fektetni, ahol nem kell találgatnod, mit jelent a csend, mert nincs csend.

4. Engedd meg magadnak a határhúzást!

Ha valaki rendszeresen eltűnik, majd visszatér, majd megint eltűnik, jogod van azt mondani: „Ez így nekem nem jó.”
Óvd a saját lelki békédet!

5. Ne értékeld magadat a másik viselkedése alapján

A másik viselkedése elsősorban róla szól, az ő bizonytalanságáról, félelmeiről vagy kommunikációs hiányosságairól. Nem pedig arról, hogy veled bármi baj lenne. 

Ez is érdekelhet: Van, ami még a ghostingolásnál is rosszabb – Ez a lassú kivonulás

Kiemelt kép: Getty Images