• Nem a zsír, nem a cukor, de legalább annyit árt, mint ezek. 
• Miért visszük túlzásba? 
• Így lehet leszokni róla anélkül, hogy lemondásnak élnénk meg. 

Amikor az egészségtelen táplálkozás kerül szóba, szinte automatikusan a zsír és a cukor kerülnek a vádlottak padjára. Ezek persze valóban támadhatók is: hizlalnak, megemelik a vércukorszintet, és régóta rossz a sajtójuk. Csakhogy a tudomány egyre következetesebben mutat rá arra, hogy létezik egy összetevő, amely önmagában nem ad energiát, nem édes és nem zsíros, mégis komoly károkat okoz a szervezetben. Ráadásul szinte mindenki rendszeresen és túlzó mértékben fogyasztja.

Ez a só, pontosabban a nátrium.

Mi a baj a sóval? 

A sóval kapcsolatban az egyik legnagyobb tévedés, hogy kizárólag a vérnyomás emelésével kötjük össze. Pedig a nátrium jóval összetettebb hatást gyakorol a szervezetre. Megváltoztatja a folyadékháztartást, fokozza az erek terhelését, és hosszú távon hozzájárul az érfalak merevedéséhez is. Ennek következménye nemcsak a hipertónia, hanem a szív- és érrendszeri betegségek, a stroke és a veseműködés romlása is lehet.

A kutatások szerint a túl sok só fogyasztása emellett összefüggésbe hozható a gyomorrák kockázatának növekedésével, a vesék fokozott terhelésével, valamint a csontritkulás kialakulásával is, mivel elősegíti a kalcium kiürülését a szervezetből. Egyre több adat utal arra is, hogy a krónikus, alacsony szintű gyulladásos folyamatok hátterében szintén szerepet játszhat a túlzott nátriumbevitel.

A túlzóan sós ételek károsak az egészségre (Fotó: Getty Images)

Mivel viszünk be túl sok sót?

Különösen alattomos, hogy a só nagy része nem ott kerül az ételbe, ahol gondolnánk. Nem a sószóró a fő bűnös, hanem a mindennap fogyasztott, alapélelmiszernek hitt termékek. A kenyér, a péksütemények, a sajtok, a felvágottak és a készételek gyakran úgy tartalmaznak jelentős mennyiségű sót, hogy az ízük egyáltalán nem tűnik sósnak. Egyetlen átlagos ebéd könnyedén fedezheti – vagy akár meg is haladhatja – az ajánlott napi mennyiséget.

Azért esszük mégis, mert a só kiváló ízfokozó. Kerekebbé, teljesebbé teszi az ízeket, és gyors elégedettségérzetet ad. Minél többet fogyasztunk belőle, annál inkább hozzászokik az ízérzékelésünk, és annál kevésbé érezzük intenzívnek. Ez egy önmagát erősítő folyamat: egy idő után a visszafogottabb ízek üresnek, jellegtelennek tűnnek, pedig valójában csak újra kellene tanulnunk őket.

Így szokjunk le a sok sóról

A só csökkentése nem látványos, nem trendi, és nem hoz azonnali hatást. Az ízérzékelés átállása időt igényel, de a szervezet meglepően gyorsan alkalmazkodik. Néhány hét alatt olyan ételek válnak karakteressé, amelyeket korábban unalmasnak gondoltunk. A természetes alapanyagok, a fűszerek, a savas ízek fokozatosan visszanyerik a szerepüket, és a só elveszíti központi jelentőségét.

A zsír és a cukor látványos ellenségek, könnyű rájuk mutogatni. A só ezzel szemben csendben dolgozik. Nem okoz azonnali rosszullétet, nem érezzük rögtön a hatását, és éppen ezért hajlamosak vagyunk alábecsülni. Hosszú távon azonban olyan terheket ró a szervezetre, amelyek árát évekkel később fizetjük meg. Talán éppen ezért veszélyesebb, mint gondolnánk.

Kapcsolódó: 41 százalékkal növeli a gyomorrák esélyét a túlzott sófogyasztás

Kiemelt kép: Getty Images