• Egy tízéves kutatás 127 000 ember életmódját vizsgálta meg.
• Öt életmódszokás megjósolhatja, ki szorul majd idősotthonra.
• Az egészséges életmód akár 30%-kal csökkenti annak kockázatát, hogy képtelenek leszünk az önellátásra.

A Sydney-i Egyetem kutatói több mint százhuszonhétezer, hatvan év feletti ember életmódját követték nyomon több mint egy évtizeden át. A vizsgálat öt jól ismert szokásra fókuszált: a dohányzásra, a fizikai inaktivitásra, az ülve töltött időre, az alvásidőre és az étrend minőségére.

A tanulmány világosan fogalmaz: az életmódbeli tényezők, különösen a dohányzás, a mozgásszegény életmód és a túl sok ülés önállóan is növelik annak esélyét, hogy valaki idősek otthonába kerüljön. Az egészségesebb életvitel ezzel szemben akár harminc százalékkal is csökkentheti ennek esélyét. 

Fontos leszögezni, hogy nem feltétlenül az idősotthonokkal van baj. Ideális esetben ezek az intézmények gondoskodó, biztonságos környezetet nyújtanak azoknak, akik valóban rászorulnak. Itthon azonban az ellátórendszer alulfinanszírozott, a várólisták hosszúak, és sokan kényszerből kerülnek intézménybe. A probléma tehát nem maga az otthon, hanem az, ha már nem tudunk önállóan élni, ha másokra vagyunk utalva testileg, mentálisan vagy anyagilag.

Életmódszokások vizsgálata

A kutatók három csoportba sorolták a kutatási résztvevőket – alacsony, közepes és magas kockázatú  csoportokba – a 2006 és 2009 között kitöltött kérdőívek alapján, majd több mint tíz éven át követték őket. A résztvevők mintegy tizennyolc százaléka került idősek otthonába a követési időszak alatt.

A legnagyobb rizikót a dohányzás, a mozgásszegény élet és a hosszú ülve töltött idő jelentette, míg az étrend minősége önmagában nem bizonyult független kockázati tényezőnek – ám más rossz szokásokkal kombinálva már kimutathatóan rontotta az esélyeket.

Az úgynevezett „magas kockázatú” csoport tagjai negyvenhárom százalékkal nagyobb valószínűséggel kerültek bentlakásos intézménybe, mint a legkedvezőbb életmódot folytató társaik. Miközben

azok, akik nem dohányoztak, rendszeresen mozogtak és kerülték a tartós ülőmunkát, harminc százalékkal kisebb eséllyel szorultak külső gondozásra.

Ki azok a fiatal idősek?

A kutatók szerint az eredmények nemcsak az időseket érintik, hanem az úgynevezett „fiatal időseket”, vagyis a hatvan és hatvannégy év közöttieket is. A legnagyobb különbség ugyanis ebben a korcsoportban mutatkozott, ami arra utal, hogy a megelőzés sokkal korábban kezdődik, mint azt korábban gondolták.

Érdekes megállapítás az is, hogy még azok az idősek is profitáltak a jobb életmódból, akik már valamilyen fizikai korlátozottsággal éltek. A kutatás tehát nemcsak megelőzésről, hanem arról is szól, hogy a szokások megváltoztatása bármely életkorban képes javítani az életminőséget és kitolni az önállóság határait.

A fiatal idősek rengeteget tehetnek egy hosszú és egészséges életért (Fotó: Getty Images)

Korábbi kutatások

A mostani eredmény jól illeszkedik a korábbi nemzetközi megfigyelésekhez. Már a kétezres évek közepén készült amerikai és európai tanulmányok kimutatták, hogy a dohányzás, a cukorbetegség, a magas vérnyomás és a mozgásszegény életmód mind hozzájárul ahhoz, hogy valaki idősebb korára intézményes ellátásra szoruljon.

Az elmúlt évek kutatásai mindehhez két további tényezőt is hozzáadtak: a szociális elszigeteltséget és a mentális egészség romlását. Azok az idősek, akik magányosan élnek, vagy akiknek kevés a társas kapcsolatuk, korábban és gyakrabban szorulnak külső segítségre.

A depresszió és a kognitív hanyatlás nemcsak az önellátást nehezíti, hanem a fizikai aktivitás csökkenésén keresztül is fokozza a függőséget.

Bár az életmód kulcsszerepű, a környezet és a társadalmi háttér sem hagyható figyelmen kívül. Az, hogy valaki mennyit mozog, mennyire egészségesen étkezik, vagy hogy mennyire aktív társaságban, nagyban függ attól is, milyen körülmények között él.

Ha a lakókörnyezet nem biztonságos, ha nincs közösségi tér, park, vagy gyalogosbarát infrastruktúra, az aktivitás fenntartása sokkal nehezebb. A kutatás tehát a társadalmi felelősségre is rámutat. Az egészségesebb, aktívabb idősödéshez támogató környezetre, közösségi hálózatra és hozzáférhető programokra is szükség van.

Ne halogassuk, hogy jól éljünk!

A szerzők szerint a legfontosabb tanulság, hogy az életmódbeli változtatásokat nem szabad az időskorra halasztani. Már ötven-hatvan éves korban érdemes odafigyelni a mozgásra, a dohányzás elhagyására, a pihenés minőségére és a társas kapcsolatok ápolására. Mindez nemcsak a fizikai egészséget őrzi meg, hanem a mentális rugalmasságot is. Az összkép biztató: még azok, akik már krónikus betegségekkel vagy enyhe funkcionális korlátozottsággal élnek, is képesek profitálni a kedvező életmódból.

A kutatás arra figyelmeztet, hogy az idősotthonba kerülés nem lutri, hanem nagyban függ attól, hogyan élünk évtizedeken át. A genetika osztja lapjainkat, de az már rajtunk múlik, hogyan játsszuk ki őket. 

Kapcsolódó: Ilyenek a mindennapom egy idősotthonban

Kiemelt kép: Getty Images