1988: Pótolni az otthon melegét II. – A diakónia szellemében

Hogyan működött egy átlagos állami szociális otthon a rendszerváltás előtt Magyarországon? És mi tett olyan jó benyomást a Nők Lapja újságírójára, amikor ellátogatott egy egyházi fenntartású intézménybe?

Otthon a családdal vagy szociális otthonban? Hol lesz nagyobb biztonságban az idős rokon, szülő – és hol veszi körbe több törődés vagy szükséges szakmai ápolás? Biztos, hogy minden esetre igazak a sztereotípiák, hogy a család csak szerető gondoskodó lehet, az idősek otthonába „dugott” élet pedig csak szenvedés?
Mónus Miklós 1988-ban két részes riportban járta körül, milyen volt az idősgondozás helyzete a Kádár-korszak végén. Az első részben elkeseredett családtaggal, idősekkel és egy akkor kiemelkedő szociális otthon vezetőjével beszélgetett. A második részben ellátogatott egy olyan állami otthonba, ami a korban átlagosnak számított. Majd felkeresett egyházi kezdeményezésű otthonokat is. Ugyan nem mondja ki, de egyértelmű, melyik tett rá jobb benyomást.

Mónus Miklós: Pótolni az otthon melegét II. rész – A diakónia szellemében, Nők Lapja, 1988/39. 

Naponta megyek el a Batthyány tér felé siet­ve, a Fő utcai Szociális Otthon előtt. Elszomorí­tók a rácsos, zárt ablakok. Egyszer láttam csak nyitva az egyiket, öregasszonyok lestek bentről kifelé, sóvár szemekkel nézték az eltrappoló lá­bakat, az orruk alá pufogó autókat. A hatalmas ház kívülről igen rossz állapotban van, omlik ró­la a vakolat, s az ajtaja mellett mindig kint a tábla: „Ápolónőt, takarítót felveszünk”. Dr. Jó­zsef Péter, a Szociális és Egészségügyi Miniszté­rium osztályvezetője szerint a szociális otthonok között a Fő utcai a leginkább tipikus, színvonalát tekintve átlagos.
Milyen belülről? A padlózat műanyaggal bo­rított, a falakon festmények lenyomatai; kínos tisztaság mindenütt. Csak a vastag, nehéz étel­szag zavar.
Váncza Erzsébet igazgató úgy fogad, mint ré­gen látott kedves ismerőst, pedig az „utcáról”, bejelentkezés nélkül jöttem. Ismeri a tájékozta­tás szabályait, a sajtótörvényt, de be kell tar­tania a rá nézve kötelező belső utasítást, misze­rint a sajtó emberével hivatalos minőségben csak a Fővárosi Tanács engedélyével beszélgethet. A több mint száz alkalmazottért és több száz gon­dozottért felelős igazgató végül is megkapja a felhatalmazást.

Tovább olvasnál?
Ha érdekel a cikk folytatása, fizess elő csak 300 forintért, vagy regisztrálj, és 5 előfizetői tartalmat megnyitunk neked!
Ízelítő a cikk tartalmából
Milyen volt egy átlagos állami idősek otthona a rendszerváltás előtt?
Hogyan pótolja az egyház a hiányzó anyagi hozzájárulást?
Miért lepődött meg annyira az újságíró, mikor eljutott egy református gyülekezethez?
Próbáld ki most kedvezményesen!