A csontritkulás nem az a fajta probléma, amibe szó nélkül bele kell törődnünk. Nagyon is sokat tehetünk azért, hogy minél tovább megőrizzük mozgékonyságunkat, erőnket. Ehhez azonban először is látnunk kell, jelenleg milyen sűrűségűek a csontjaink és tudatában kell lennünk a kezdődő betegség korai jeleinek is.
A csontritkulás korai jelei
Folyamatosan figyeljünk oda a testünk állapotára, s ha ezeket a tüneteket tapasztaljuk, forduljunk orvoshoz:
- Megmagyarázhatatlan hát- és nyakfájdalom: az ülőmunka az izmainkat, porckorongjainkat sem kíméli, így teljes kivizsgálásra van szükség, hogy megállapítsák a fájdalom forrását. Csontritkulás esetén kompressziós törést vagy összeesett gerinccsigolyát is találhatnak. Ennek egyik tünete lehet a légszomj is.
- Rossz testtartás: ha azt vesszük észre, hogy elkezdtük ferdén tartani magunkat vagy görbébb a hátunk, akkor ne csak a porckorongokat, csigolyákat nézessük meg, de a csontsűrűséget is.
- Törékeny körmök: ha nincs elég kalcium és kollagén a szervezetünkben, az a körmeinken is meglátszik. Töredeznek, fénytelenek, lassan növekszenek, elszíneződések, sávok tarkítják őket, ez pedig a csontritkulás jele lehet.
- Fájó has: sokaknál azért alakul ki csontritkulás, mert bélrendszeri probléma nehezíti a tápanyagok felszívódását. Ha sokat puffadunk, emésztési gondjaink vannak, gyakran fáj a hasunk, lehet, hogy gyulladásos bélbetegség vagy cöliákia áll a háttérben, amit csontjaink érdekében is helyre kell hozni.
- Fogászati problémák: egy idő után normális, hogy sokat tömött fogainkat elveszítjük. A mérték viszont nem mindegy. Az állkapocs csontjának ritkulása gyakran okoz fogvesztést, ezért a fogorvos után induljunk csontsűrűséget méretni.
- Gyengébb fogás: a szorítóerőnk messze nem csak az izmainkon, erőnkön múlik, a csontjainkról is árulkodik. Ha gyengült, szükségünk lesz kivizsgálásra.
- Súly- és magasságvesztés: nemcsak a gyerekeket érdemes rendszeresen megmérni, de magunkat is. A magasságvesztés szinte egyértelműen utalhat a csontritkulásra, ezért pár havonta álljunk oda a fal mellé vagy kérjük meg az orvosunkat, hogy mérje meg a magasságunkat. A megmagyarázhatatlan fogyás szintén tünet lehet.

A csontritkulás tüneteinek ismerete nem elég: az igazi eredményt az orvosi vizsgálatok adják (Fotó: Getty Images)
Az alábbi állapotok hajlamosíthatnak a csontritkulásra
- Menopauza: a csontvesztés igazi beindulása ekkora tehető, oka pedig a hormonális változásokban keresendő. A nők a menopauzát követő tíz évben csonttömegük akár 20 százalékát is elveszthetik. Akinél korábban a családban jelent meg csontritkulás vagy a korai jeleket tapasztalja, kérhet hormonpótlást, ami rendezi a problémát, sőt akár a megelőzésben is nagy szerepet játszhat.
- Rossz étkezési szokások: ha nem eszünk elég kalciumot és nem pótoljuk a D-vitamint a szürke hónapokban, bizony hamar kialakulhat a csontritkulás. A fehérjebevitelre is érdemes odafigyelni.
- Mellrák: a csontritkulás és a törések gyakoribbak azoknál a nőknél, akiket mellrákkal kezeltek, részben azért, mert a kór leküzdése során sokaknál korai menopauza alakul ki.
- Fizikai aktivitás hiánya: minél kevesebbet mozgunk, annál gyengébbek lesznek az izmaink és a csontjaink is. Sportolni még alacsonyabb csontsűrűséggel is érdemes, lehetőleg kerülve minden balesetveszélyes mutatványt.
- Testalkat: minél vékonyabb valaki, annál vékonyabbak a csontjai is, így megnő a törések kockázata. A vizsgálatok szerint bár a magasabb BMI egy sor egészségügyi kockázatot jelent, érdekes módon megvéd a csontritkulástól.
- Dohányzás és alkoholfogyasztás: mindegyik káros szenvedély összekapcsolható az alacsonyabb csontsűrűséggel. Az alkohol kifejezetten el is vonhatja a kalciumot a csontokból.
- Nem: a nőknél négyszer nagyobb eséllyel alakul ki csontritkulás, mint a férfiaknál. Az 50 év feletti nők fele és a férfiak egynegyede szenved csonttörést csontritkulás miatt.
- Gyógyszerek: a szteroidok, az epilepszia elleni gyógyszerek, a gyomorsavcsökkentők, a cukorbetegség elleni szerek, a hormongyógyszerek és az antidepresszánsok is hajlamosíthatnak a csontritkulásra.
Ezek a vizsgálatok mutatják ki a csontritkulást
Ha arra gyanakszunk, hogy vesztettünk a csontjaink tömegéből, először is érdemes vérvétellel megnézni, milyen a vese- és pajzsmirigyműködésünk, illetve mennyi kalcium- és D-vitamin található a testünkben. Emellett méressük meg a csontsűrűségünket is, minimum 1-3 évente, de
ha menopauzában vagyunk vagy a rokonainknál is előfordult csontritkulás, akkor évente.
Ennek során az oszteológus röntgennel vizsgálja a combcsont, a gerinc vagy az alkarcsont területén a csont ásványianyag-tartalmát. A kvantitatív CT vagy kvalitatív ultrahangvizsgálat a csontok mésztartalmáról ad pontos visszajelzést.
40 éves kor felett már figyeljünk a csontjainkra: tippek a megelőzéshez.
Kiemelt kép: Getty Images