riport
Riport egy édesanyáról, aki 24 órában ápolja otthon beteg gyermekét
Kisbabák. Ébren átkínlódott éjjelek, koszos pelenkák, holtfáradtság, 0–24. Egy év, nagyjából, és tudni lehet, hogy vége lesz, hamar. Farkas Krisztának 15 éve nincs vége, és senki sem mondja, hogy valaha vége lesz. Ennyi idős Ágoston, az ő halmozottan sérült, tolószékbe kötött, szavak nélkül élő fia, akit teljesen egyedül ápol otthon. Akinek gyakorlatilag odaadta az életét. Az államtól nettó 52 800 forint kiemelt ápolási díj jár ezért. És Kriszta csak egy a sok közül. Dobray Sarolta riportja.
Támogatott támogatók – A kunbaracsi Kákás 287 tanyára látogattunk
Úgy tűnik, újraéled a magyar tanyavilág. Például a Duna–Tisza közén, Lajosmizsétől kicsit délnyugatra. Akad ott olyan tanya is, ahol nehéz megmondani, hányan élnek, akkora a mozgás. A kunbaracsi Kákás 287 Bíró Csaba és Trepák Cecília tanyája is ettől különleges. Árvai Magdolna riportja.
Találkozások a TantraSzigeten – Szívnyitogató kurzuson jártunk
Ez az a hely, ahol a párok zavartalanul egymásra figyelhetnek. Nem mintha otthon ezt nem tehetnék meg, sokan mégsem teszik. Elsodorja őket az élet. Vagy valami más hibádzik? A tantra eszközöket nyújt a szembesüléshez és elakadásaink feloldásához. A négyhétvégés kurzus nyitó szeánszára érkeztünk. Koronczay Lilla riportja.
Egy valóra vált álom – Zarándoklat Csíksomlyóra
...önmaga ellen vétkeznék, ki e gyönyörű havasi táj megnézését elmulasztaná – írta Orbán Balázs, „a legnagyobb székely” száz évvel ezelőtt a Székelyföldről. Ez volt az a mondat, ami meggyőzött, hogy neki kell vágnom a hosszú útnak. Meg persze a Csíksomlyói Búcsú. Egyszer az életben látni akartam. Most, hogy hazatérve havasi mézet csurgatok a kávémba, már tudom: nem utoljára jártam ott. Koronczay Lilla riportja.
Másként akartunk élni… – Egy nap a Kisberényi Közösség tagjaival
Nem barátok, nem üzletfelek, de nem is csupán szomszédok. Leginkább szövetségesek. A közös cél terelte és tartja össze őket. Az, hogy a jobb, az igazibb élet alatt nagyon hasonlót értenek. Növénytermesztést, állattartást, tiszta élelmiszert, testi egészséget és lelki gyarapodást. Hulej Emese riportja.
Egy másképp jó suli – Egy nap a kőbányai Zrínyi Miklós Gimnáziumban
Átlagos, lakótelepi külső, betonfalak, nagy üvegtáblák. A tízemeletesek között megbúvó épület egyáltalán nem ígér semmi különlegeset. Pedig Kőbányán a Zrínyi Miklós Gimnázium a legjobb iskolák közé tartozik. Igaz, nem azért, mert innen veszik fel a legtöbb diákot az egyetemre vagy főiskolára, hanem azért, mert itt fejlődnek a legtöbbet a gyerekek – önmagukhoz képest! Rist Lilla riportja.
Kiút a drogból? – Tinédzser rehabilitáció Fejér megyében
Gyerek drogelvonó. Kimondani is abszurd. A ráckeresztúri tinirehabon 14–18 éves srácok töltenek nagyjából fél évet, közülük többen 10–11 éves koruk óta masszív drogfüggők. Szegény és gazdag családok gyerekei egyaránt... „Hülye kis drogosok” – sziszegik rájuk sokan a kinti felnőttek közül. Pedig a legkevésbé sem az ő hibájuk. Sőt. Dobray Sarolta riportja.
Rejtett kincsek – Női sorsok Pakisztánból
A MOL női ösztöndíjjal és hídépítéssel segítette Pakisztánt, ahol a legszegényebb régiókban több száz iskolát robbantottak fel a tálibok, csak hogy a lányok ne tanulhassanak, és ahol a fegyveres kíséret sem garancia arra, hogy az embert nem rabolják el. Pór Attila riportja.
Egy oltári nő – A nagy nap az esküvőszervező szemszögéből
„Amit ma láttok, az a jéghegy csúcsa” – mondja Varga-Kovács Tímea, és sorolja is, hány hónappal korábban kezdődött az egyeztetés, a kóstolás, a válogatás azért, hogy tökéletes legyen a rendezvény, amit ma esküvőnek nevezünk. A kezében több példányban kinyomtatott forgatókönyv, 9.20-tól indul, és hajnali egyig tart. Megyünk vele. Szigeti Hajni riportja.