riport
Szeretetből jövőt építeni – Miért lettem nevelőszülő?
Tímea, Ági és Melinda nem munkának tekintik önként vállalt feladatukat, hanem hivatásnak. Bár ők hárman a nevelőszülőség meglehetősen különböző formáit űzik, ha leültetnénk őket egy asztalhoz, a lényegi dolgokban valószínűleg mind egyetértenének. Olyan sűrű mindennapokat élnek, hogy ha kettő lenne belőlük, akkor sem gyakran dőlhetnének hátra, de mint mondják, ez nem is az ő stílusuk. […]
Hihetetlen, de ezt a megerőltető munkát 82 százalékban nők végezték 1972-ben
Lehet, hogy a jövő társadalmának vetített szöveg lesz a napilapja és a tájékoztatás őskoraként emlegetik majd azt az időt, amikor kilincsre kézbesítették még az újságokat, ráadásul hajnalban. Egyelőre, csak Budapesten több mint 1200 ember kel fel reggel 3-kor és megy az elosztóhelyekre, gördülő táskába rak 30, olykor 40 kiló újságot és viszi az előfizető lakásajtajáig. […]
Fagyasztott paradicsom ‒ Figurák a jégpályáról
„A régi, csinnadrattás katonabanda, sajnos, eltűnt a jégről. A helyét gramofon tölti be, a korcsolyázók legnagyobb panaszára nagyon kevés lemezzel, úgyhogy majdnem mindig ugyanazokra az operettslágerekre kénytelenek táncolni” ‒ folytatta száz éve a riporter. Ehhez képest ma a Műjégpályán pontban reggel kilenckor felcsendül a diszkózene, hogy aztán egész nap szóljon majd. ‒ Azt hittem, valami […]
1992: „Gyesen voltam Londonban” – Magyar asszonyok külföldön
A hölgy előkelő(sködő), finomnak álcázott, amúgy semmi különös. Az ürességet cinizmussal, a keserűséget poénkodással palástolja. Eleinte nem szeretjük egymást, talán utáljuk is. Fölénnyel kezdi, könnyekkel zárja a beszélgetést. – Maga nem élt évekig külföldön, nem tudhatja, micsoda poklot járnak az asszonyok a férjek önzése, uralkodásvágya miatt. A férfiak kora reggel eltűnnek, késő este térnek haza. […]
Kincsek papíron – Az Országos Széchényi Könyvtár Kézirattára
Édes jó Jézuska…! – így kezdődik a levél, amelyet egy Ilonka nevű kislány írt a századfordulón. A kis Tanner Ilona, ismert nevén Török Sophie, felnőve Babits Mihály felesége lett. Az ő kéziratos hagyatékával dolgozik éppen Méry Tünde. Az asztalon két ceruza, kis kerek pecsét és sok félbehajtott karton, amelyeknek itt pallium a nevük. Ezekbe rendezik […]
Az ő örömük a mi örömünk
Viss aprócska zsákfalu a végeken. Az út mentén szürke tarló, ködbe meredő csupasz fák, életnek semmi nyoma. Ahogy közeledünk, nő bennem a szorongás: mit találunk ott, ahová igyekszünk? Húsz kilométerre Sárospataktól végre ráfordulunk a bekötő útra. Óriási hófehér kereszt, mint valami figyelmeztető ujj, alatta sziklatömbökből kirakva: Viss. Megérkeztünk hát. A temető után pillantjuk meg a […]
Valódi pofonok – Amazonok a szorítóban
A pankrátorgála fél hatkor indul, de már fél négykor hosszú sor kígyózik az újpesti sportcsarnok előtt. Bent a nézőtér melletti standokon a bunyósok arcával díszített pólóktól a poszterekig minden kapható. ‒ 2010-ben, az első gálán még rettenetesen amatőrök voltunk ‒ idézi fel a Hungarian Championship Wrestling elnöke, Turger Dávid, aki Renegade művésznéven harcol. ‒ Három […]
Szecesszió, szocializmus, szeretet – Mesél a búcsúzó Gellért szálló
A Danubius Hotel Gellért bizonytalan időre bezárta kapuit a vendégek előtt, hogy az elkövetkező években újjáépülhessen. De mielőtt a város végső búcsút vett a múlt századi miliőtől, ellátogattunk a százhárom éves szállodába, hogy kiderítsük, hogyan lophatta be magát minden megújulásra váró hibájával együtt sokunk szívébe. Egy ajtó bezárul Az utolsó napokban nagy a sürgés-forgás, mindenki […]
Rock and roll Kaposváron – Összezárva a Tankcsapdával
„Nagy esők jönnek, és elindulok, elmegyek innen messze / A 67-es úton várhatsz rám dideregve” – felcsendül az autóban a Republic együttes slágere, mert Fejes Tamás, a Tankcsapda dobosa ráhajt a padka recéire. A 67-es úton járunk, Kaposvár felé, és itt van a híres zenélő aszfalt: ha a kocsi kereke a kitüremkedéseken gurul, a kasztni […]