publicisztika
Jónap Rita: Kockás ingem előveszem
Ez a kép jut eszembe, amikor a lányom iskolájához készülődve a kockás ingem keresem, hogy a többi szülővel és a diákokkal együtt a szimpátiámról biztosítsam a tanárokat. Én sem hiszem el, és az én nyelvem hegyén is feltorlódnak az indulatszavak. Régen nem kellett szimpatizálni a pedagógusokkal, sőt a fiatalok gyakran ellenséget láttak bennük, hiszen mégiscsak […]
Bus István: Cindy Crawford és a megkent kenyér
Amikor Cindy Crawford a smaragdzöld szófán közelebb hajolt hozzám egy fotó erejéig, Miki, a fotós felnevetett. „Ne ugorj el előle, hajolj te is közelebb!” – mondta. Persze ő könnyen beszélt: nem ő volt az agyvérzés határán, nem neki indultak el kövér izzadságcseppek a homlokán, és nem neki fagyott az arcára az idióta vigyor, hanem nekem. […]
Szegő András: Távolból csodálom
Igazgatók díszbeszédei, osztályfőnökök figyelemfelkeltő szónoklatai, hogy eddig lehettünk lusta disznók, de idéntől vége a lógásnak, szélhámoskodásnak, mert az életnek tanulunk, és az közeledik, mint a sebesvonat, majd valamelyik stréber osztálytársunk lángoló szavakkal elmondja Ady Üzenet egykori iskolámba című valóban zseniális versét, és mi akkor még nem értünk belőle semmit. Az iskolakezdés formális, ünnepélyes, szertartásos része. […]
Hulej Emese: Készülődés
Na, ebből elég! – állt fel a konyhaasztal mellől, és erélyes kézzel összehajtogatta az újságot. Gyuszi hordja neki ezeket a lapokat Pestről, azt mondja, jobb, ha több oldalról tájékozódik. Nem kell neki ahhoz újság, hogy lássa, megnehezedik az élet. A gáz, a villany ára az egekig szökik, és ezek az árak a boltban…! A tej […]
Horváth Cecília: Ha péntek, akkor palacsinta
A palacsinta volt a kedvencem, a túrós-citromos, a diós-lekváros, de legfőképpen a kakaós, középre egy jó széles sáv, és már tekerem is, a fogam alatt foszlik a puha tészta, roppan a cukor, elönt a boldogság a talpamtól a fejem búbjáig. Kifigyelhették ezt a nagy átszellemülést, mert alighogy megkezdtem az első osztályt, Nagymama kijelentette, hogy minden […]
Dobray Sarolta: Keresem
Keresem a nőt, aki 2022. június 11-én, délután 3 órakor a Vörösmarty téren velem szemben ült. Amikor aznap hazaértem, lerogytam a sötét szobában, cipőstől, mosatlan kézzel, bambán bámulva magam elé, mint aki szellemet látott. Azon gondolkodtam, hogyan fogom megtalálni. Aztán felálltam, és mint valami elveszett kincs után, kutatni kezdtem, lázasan, már szinte részegen. Benéztem az […]
Bus István: Férfibánat
Amikor reggel felkelek, öntudatlanul, robot-üzemmódban kivánszorgok a fürdőszobába, az arcomba lögybölök némi vizet, fogat mosok, felrántom magamra a széken hagyott nadrágomat és pólómat, és öt perc múlva az ajtóban állok, hogy elfuvarozzam a kislányomat az iskolába. Családom nőtagjainak a reggeli előkészületek ennek az időnek a sokszorosát igénylik. Ruhaválasztásom a leírtakon felül is rém egyszerű: ha […]
Hulej Emese: A tenger ajándéka
Hány óra lehet? A hasára gördült, előkotorta az óráját a strandtáska zsebéből. Fél három. Indulhatnak a fagyiért. Felült a napozóágyon, szemével a partot pásztázta, hol lehet a gyerek. Te jó ég, már megint a távcső van nála, megint a hajókat figyeli. – Misiiii! – kiáltott, a fiú visszaintett, indult felfelé. – Nem unod, ilyen messziről […]
Bus István: Ki ez a lány?
Viszem a gyereket kedden meg csütörtökön. Viszem táncra, ahol egy órácskát elvan, aztán újra megyek érte, és hozom haza. Minden héten kétszer ellavírozok a szűk utcácskákon, a gyerek kiugrik az autóból, én meg bámulok hosszan utána. Ha vége, akkor meg kapkodva szedi a lábát, tépné fel a kocsiajtót, de a zár rendszerint be van ragadva. […]