nők lapja
„Jobban szeretem, amikor a vers mindennapi kenyér is” – Interjú Lackfi Jánossal
Lackfi János író, költő, műfordító, tűzoltó, katona, vadakat terelő juhász – olvasom most megjelent regénye, a Levágott fül borítóján. S valóban, nem ismerek nála sokszínűbb, játékosabb, sodróbb erejű kortárs alkotót. Még a háza kapuján is az áll: „Szóvihar Bt.” Vajon megpihen-e az ünnep közeledtén? Koronczay Lilla interjúja.
„Vérünkben van a vendéglátás” – A Schieszl család három évszázados gasztrokalandja Budakalászon
Budakalászon van egy pince, amely háromszáz éve a Schieszl családé. Üzemelt itt borkimérés, kocsma, étterem – ahogy a történelem épp hagyta. A vállalkozás apáról fiúra öröklődik, amint a vendéglátás szeretete, a sváb hagyományok és a folyamatos megújulás igénye is. Jónap Rita írása.
„Apu maga volt a szeretet…” – Rátonyi Hajni mesél édesapjáról, Rátonyi Róbertről
Rátonyi Róbert, az „operett koronázatlan királya”, a Csárdáskirálynő halhatatlan Bóni grófja a közönség kedvence volt, itthon és szinte mindenütt a világon. Neve örökre összeforrt a könnyűzenei műfaj történetével, de láthattuk remek prózai karakterszerepekben, filmekben, tévéműsorokban, és hallhattuk énekelni a rádióban is. Rátonyi Hajni mesélt Vadas Zsuzsának.
Honnan jön a karácsonyfa? A fenyőárusok birodalmában jártunk
Éveken át öntözik, permetezik, gondozzák a fát, hogy mi szenteste feldíszíthessük. Hetekig álldogálnak a hidegben, hogy kiszolgálják azokat, akik többméteres fenyőt keresnek, és meghallgassák azokat, akiknek egy ág is elég az ünnephez. A karácsony előtti találkozások főszereplője a fenyőárus. Pór Attila riportja.
Félszárnyú angyalok – A Mozgássérült Emberek Rehabilitációs Központjában jártunk
Micsoda abszurdum! Hogy még ők itt a szerencsések. Rengeteg sorstársuk irigykedik rájuk, hogy ők bekerülhettek ide, a budapesti MEREKbe (Mozgássérült Emberek Rehabilitációs Központja). Hogy nekik, sok súlyos mozgássérülttel ellentétben, nem egy szociális otthonban, egy idősek otthonában vagy az utcán kell várniuk a nem létező jövőt. Ők is annyi bajt, súlyt kaptak a nyakukba, amennyit a többség száz élet alatt sem, de köszönik, remekül vannak. Remekebbül, mint mi sokan. Dobray Sarolta riportja.
Elidőzni a béke házában – Közeli Mihályi Jeromossal, a Tihanyi Bencés Apátság vezetőjével
Olyan fiatalon választották a Tihanyi Bencés Apátság és a közösség elöljárójává, hogy a kora miatt egyetlen előírt feltételnek sem felelt meg. Ezért volt szükség kétharmados választási arányra. A feladat szép és nagy, hiszen a bencések csaknem ezer éve imádkoznak, munkálkodnak, keresik és teremtik meg a békét Tihanyban. Hulej Emese interjúja.
„Az időt nem érdemes sürgetni…” – Címlapinterjú Schell Judittal
Háromgyerekes családanya, színházban, filmekben és tévésorozatokban játszik, idén nyáron pedig kinevezték a Thália Színház művészeti vezetőjének. Schell Juditnak mintha minden az ölébe hullana, amit más nők sokszor még akkor sem tudnak elérni, ha foggal-körömmel akarják. Oravecz Éva Csilla interjúja.
Schäffer Erzsébet: A csipkéket lépő asszony története
Hová lettek a régi csipkék? A vékony cérnával, finom ujjakkal horgolt és varrott, harmatkönnyű terítők, fotelek díszei, polcok pókháló finomságú ékessége. S készítőik, akik mintákat álmodtak s körbehurkolták horgolótűikkel a délutánokat, kis meséket kacskaringózva a fehér és csontszín cérnákból. Hová lettek…? Schäffer Erzsébet írása.