nők lapja
„Apu maga volt a szeretet…” – Rátonyi Hajni mesél édesapjáról, Rátonyi Róbertről
Rátonyi Róbert, az „operett koronázatlan királya”, a Csárdáskirálynő halhatatlan Bóni grófja a közönség kedvence volt, itthon és szinte mindenütt a világon. Neve örökre összeforrt a könnyűzenei műfaj történetével, de láthattuk remek prózai karakterszerepekben, filmekben, tévéműsorokban, és hallhattuk énekelni a rádióban is. Rátonyi Hajni mesélt Vadas Zsuzsának.
Honnan jön a karácsonyfa? A fenyőárusok birodalmában jártunk
Éveken át öntözik, permetezik, gondozzák a fát, hogy mi szenteste feldíszíthessük. Hetekig álldogálnak a hidegben, hogy kiszolgálják azokat, akik többméteres fenyőt keresnek, és meghallgassák azokat, akiknek egy ág is elég az ünnephez. A karácsony előtti találkozások főszereplője a fenyőárus. Pór Attila riportja.
Félszárnyú angyalok – A Mozgássérült Emberek Rehabilitációs Központjában jártunk
Micsoda abszurdum! Hogy még ők itt a szerencsések. Rengeteg sorstársuk irigykedik rájuk, hogy ők bekerülhettek ide, a budapesti MEREKbe (Mozgássérült Emberek Rehabilitációs Központja). Hogy nekik, sok súlyos mozgássérülttel ellentétben, nem egy szociális otthonban, egy idősek otthonában vagy az utcán kell várniuk a nem létező jövőt. Ők is annyi bajt, súlyt kaptak a nyakukba, amennyit a többség száz élet alatt sem, de köszönik, remekül vannak. Remekebbül, mint mi sokan. Dobray Sarolta riportja.
Elidőzni a béke házában – Közeli Mihályi Jeromossal, a Tihanyi Bencés Apátság vezetőjével
Olyan fiatalon választották a Tihanyi Bencés Apátság és a közösség elöljárójává, hogy a kora miatt egyetlen előírt feltételnek sem felelt meg. Ezért volt szükség kétharmados választási arányra. A feladat szép és nagy, hiszen a bencések csaknem ezer éve imádkoznak, munkálkodnak, keresik és teremtik meg a békét Tihanyban. Hulej Emese interjúja.
„Az időt nem érdemes sürgetni…” – Címlapinterjú Schell Judittal
Háromgyerekes családanya, színházban, filmekben és tévésorozatokban játszik, idén nyáron pedig kinevezték a Thália Színház művészeti vezetőjének. Schell Juditnak mintha minden az ölébe hullana, amit más nők sokszor még akkor sem tudnak elérni, ha foggal-körömmel akarják. Oravecz Éva Csilla interjúja.
Schäffer Erzsébet: A csipkéket lépő asszony története
Hová lettek a régi csipkék? A vékony cérnával, finom ujjakkal horgolt és varrott, harmatkönnyű terítők, fotelek díszei, polcok pókháló finomságú ékessége. S készítőik, akik mintákat álmodtak s körbehurkolták horgolótűikkel a délutánokat, kis meséket kacskaringózva a fehér és csontszín cérnákból. Hová lettek…? Schäffer Erzsébet írása.
Csillagórák – Rész Levente élettörténete
Rész Levente inkább a munkájáról beszélne, mint önmagáról, arról, hogy mélyinterjúkat készít hajléktalanná vált emberekkel, és ez mekkora megtiszteltetés számára. Kevesen éreznénk így, de szerinte ezek igazi csillagórák, amikor valaki, akár már az első beszélgetéskor is sorskérdéseket fogalmaz meg, és életútjának a legfontosabb kérdéseiről beszél. Ezúttal azonban én kérdezem, neki kell vallania arról, hogyan lett egy vérbeli pesti srácból segítő foglalkozású szakember. Rist Lilla írása.
Ahol nehéz a szív – A Baptista Szeretetszolgálat gyerekhospice-házában, a Tábithában jártunk
Réka. Borostyán. Emike. A nevük egy-egy kőre festve állít emléket annak, hogy itt haltak meg a Baptista Szeretetszolgálat gyermekhospice-házában, a Tábithában. Fogalmazhatunk egyszerűen, mert ez az a hely, ahol a halál nem tabu, és nem is kudarc. Miközben a hangsúly mégis az életen van. Élhetővé tenni az utolsó napokat, ha egy beteg gyerek esetében gyógyításra már nincs lehetőség. Sok kő van itt, sok névvel, egy maroknyi jó ember vigyáz rájuk. Szigeti Hajni riportja.