nők lapja
Meghívom egy kávéra – A hazugság békés pocsolyája
– Nem kellene a gyerekeket becsapni! Pedig minden anya és apa részese annak az álszent játszmának, amelynek során elhitetik a lányaikkal, fiaikkal, hogy a hazugság bűn, és boldogabbak az őszinte kapcsolatok – mondja indulatosan a harminchárom éves Csenge, én pedig úgy ülök a kávézó kényelmetlen székén, mint a vádlottak padján – az összes szülő képviseletében. […]
Lackfi János: Békebeli családi történet
Zuglóban laktunk, négy gyerekkel, a negyedik emeleten. Lift nem volt. És persze ha elindultunk a kertbe vagy a játszótérre, mindig odalenn jutott eszébe valamelyik kicsinek, hogy pisilni kell. Vagy kakilni. Vagy fenn hagyta a kedvenc plüssét, nyihihí. Akkor mars neki négyemeletnyi lépcsőnek. Gyerekkel vagy nélküle. Minden nap lábnap. Negyvennyolc négyzetméteren éltünk hatan. Két turnusban vacsoráztunk, […]
X szerint a világ: Bán Zsófia
Vámos Miklós kérdése: Kedves Zsófi, te olyan szerencsés vagy, hogy két nyelvbe születtél bele. Ha kedved volna, talán írhatnál portugálul is. Vagy mégsem? Az biztos, hogy élőszóban gond nélkül váltogatod a kettőt. (Fültanúja voltam egy ízben.) Mit gondolsz, van-e ennek a körülménynek hatása az írásművészetedre? Ha igen, észreveheti-e a nagyon figyelmes olvasó? Te érzékeled-e néha? […]
„Kemény nő, lágy szívvel”
Ha nem lenne a pandémia, Sophie Marceau egy kerekasztal-interjúra átalakított párizsi hotelszobában fogadná az összesereglett újságírók kérdéseit, és nem csak fogadná, minden bizonnyal meg is válaszolná valamennyit számos nagy nemzetközi filmben kipróbált angolságával. A vírus sokadik hulláma meghiúsította ugyan a személyes találkozót, de az év így sem kezdődik Sophie Marceau nélkül. A francia film ikonikus […]
Nem lehet elég korán kezdeni! – Tavaszi fényvédelem
Hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy fényvédőre csak a rekkenő hőségben vagy a strandon van szükségünk, miközben egész évben bőrápolási rutinunk része kellene hogy legyen. Hogy miért? Meglepő, de igaz: a napsugarak nyolcvan százaléka még a borúsabb napokon is áthatol a felhőkön, sőt, az UVA sugarak az ablaküvegen keresztül is elérik bőrünket, pont olyan mértékben, mintha […]
Ahol a jövőnket őrzik – Magbunker a Spitzbergákon
Korunk kétségbeesett gondolkodói által gyakran hangoztatott elképzelés, hogy ha túlfeszítjük a húrt, és bolygónk már nem bír el vagy nem óhajt tovább elbírni velünk, a Föld egyszer csak lesöpri magáról az emberi civilizációt. Költői, illetve tudományos-fantasztikus filmekbe illő kép, ám van egy nagyon is valós vetülete, amit viszont a tudósok is alátámasztanak: ha így folytatjuk […]
A pusztai örökség őrzői
Lassan egy órája haladunk az Alföld kora tavaszi, foltvarrott szántói, legelői között, amikor lekanyarodunk az autópályáról, és a lapos tájra terült Kecskemétet kikerülve egy mellékútra térünk le. Errefelé ritkásan állnak az épületek, széles termőföldek választják el őket egymástól. A Pogány Tanyát messziről felismerem. A hosszúkás parasztházat és a generációk kincseit rejtő melléképületeket drótkerítés veszi körül, […]
„Közös művünk a mai harmónia” – Bordán Irén és lánya, Lili
Amikor felhívtalak benneteket, nevetve mondtátok, hogy négy női generáció van együtt a szentendrei házban. Ettől elolvadtam. Négy korszak, négy világ, mégis egy. Irén: Igen, ott volt a nyolcvanhét esztendős édesanyám, Lili, a lányom, Clio, a szépséges, boldog másfél éves unokám és én. Erő van e kvartettben. Különbözőség, folytonosság, gyökértől a legfiatalabb ágig… A kvartett élete […]
„Arra a bolygóra nem megyünk vissza” – Sipos Zsuzsanna Oscar-díjra jelölt berendező
Bevásárlás közben ért a hír, hogy jelöltek a legjobb berendező Oscar-díjára. Nem tudom, miért, de elnéztem az időpontot, hogy mikor fogják kihirdetni a jelöléseket. Tudtam, hogy aznap, ezért a legjobb barátommal meg is beszéltük, hogy fent maradunk, és ha jelölnek, táncolunk egy nagyot. Előtte meg társasozunk egyet, mert mindketten szeretünk játszani. Úgyhogy el is mentünk […]