magyarok a nagyvilágban
„Háromlakinak tartom magam” – Kun Árpád, Norvégiában élő író
Norvégiában tudják önről, hogy itthon elismert író és költő? Van, aki tudja, van, aki nem, de számomra ez egyáltalán nem fontos. Ezt a fajta kettősséget már a soproni gimnáziumi éveim alatt megtapasztaltam. Abban a közegben senkit sem érdekelt az irodalom, csak akkor találkoztam az író barátaimmal, amikor a fővárosba utaztam. Egy dán orvos barátunk, akivel […]
Egy év a farmon – Cserediákként Amerikában
–Nándi mindig is Amerika-rajongó volt, gyakran mondogatta, hogy szeretne ott élni, ott tanulni egy ideig – kezdi az édesanya, Pölösné Hudák Dóra. – Tavaly tavasszal ébredtünk rá, hogy kis híján kifutottunk az időből, mert hamarosan nagykorú lesz. Megtaláltuk a YFU nemzetközi szervezetet, amely a világ sok-sok országába szervez cserediákokat, méghozzá nagy körültekintéssel. Miután a családi […]
„Ma már én sem mennék ki az utcára rúzs nélkül!” – Milyen az élet a francia fővárosban?
Milyen volt 1992-ben Franciaországban letelepedni? Fantasztikusnak tűnt, egy igazi világvárosba csöppentem, ahol minden csillog. Lenyűgöztek az utcák, a boltok, az a forgatag! Érkezésem másnapján úgy éreztem, enyém a világ, és meg kell ismernem az egész várost. A Bastille-tól nem messze laktunk, ott felszálltam a 67-es buszra, és bebuszoztam Párizst. A legszebb részeken mentünk keresztül, egészen […]
Hétköznapi élet egy nem hétköznapi városban – Halmai Krisztina Hangcsouban
Milyen volt az első benyomásod Kínáról? Vegyes. Amikor megérkeztünk, nagyon erős volt a kulturális sokk, és a nyelvi korlátok is nehezítették a helyzetet. Kevesen tudnak angolul, mi pedig nem beszéltük a mandarint, de szerencsére mindenhol akadnak segítőkész emberek. Próbáltam magam ahhoz a jó tanácshoz tartani, hogy ürítsem ki az elmém, ne legyenek elvárásaim Kínával kapcsolatban. […]
Cserháti Tamara – Magyar szépség – keleti ízekkel
Az az ember benyomása, mintha Az Ezeregyéjszaka meséiből léptél volna elő. Egyáltalán nem lep meg, hogy közel-keleti ízekbe kóstolhatunk bele a receptjeid segítségével. De azért egy kicsit mégis… Sokan azt hiszik, Izraelben élek, pedig nem. Győrben nőttem fel, és most Budapesten élek a családommal. De mivel a férjem izraeli, sokat járunk a hazájába, és engem […]
Életöröm és hagyomány
– Nincs bennem semmi különös – mondja rögtön, amikor az online térben találkozunk, ahová ő Görögországból jelentkezik be. – Teljesen természetesen alakult így az életem – szabadkozik. Pedig valóban nem volt logikus, hogy bölcsészdiplomával a zsebében ekként fordul majd a sorsa. A szülei is bölcsészek voltak, édesapja filozófus, édesanyja jogász, jó tanuló jó kislányként pedig […]
Gyovai Helén, a szegedi olasz mamma – Kalandozások, kacarászások és kámpicsorodások – Itáliában
A könyveidet és a blogodat olvasva, törvényszerűnek érzem, hogy a nyitottságod, érdeklődésed meg humorod Itáliába vezérelt. És magával sodort a szerelem! Elvarázsoltuk egymást Robertóval, aki több mint tíz éve a férjem, és én szerelmesen követtem a hazájába. Bár az is tény, hogy Itália már gyerekkoromban elbűvölt. Néptáncosként részt vehettem egy Olaszországban rendezett nemzetközi néptáncfesztiválon a […]
„Az álmunkat éljük” – Egy magyar család Sumba szigetén
–Olyasmit kerestem, ami végre megragadja a képzeletemet – válaszol kérdésemre a derűs, negyvenes férfi, amikor videón felhívom őket. Budapesten délután egy óra van, az indonéz szigeten este hét. A család szemlátomást fáradt, nemrég érkeztek haza a bevásárlásból, és most tengerparti házukban pihennek. Amíg beszélgetünk, szöszi kislányuk a mamája fülét rágja, hogy készítsen neki jégkását. A […]
Merni kell kapcsolódni! – Önkéntesként Spanyolországban
Hogyan kerültél külföldre? Eszembe jutott, hogy az egyik barátnőm néhány éve külföldön töltött egy évet az ESC (Európai Szolidaritási Testület) szervezésében. Tizennyolc és harminc év közötti fiatalok vállalhatnak így önkéntes munkát Európa országaiban, maximum egy évre. Fizetik az oda-vissza utat és a szállást, valamint átlagosan havi háromszáz eurót, ami nem sok, de nem is kevés. […]