Milyen volt 1992-ben Franciaországban letelepedni?

Fantasztikusnak tűnt, egy igazi világvárosba csöppentem, ahol minden csillog. Lenyűgöztek az utcák, a boltok, az a forgatag! Érkezésem másnapján úgy éreztem, enyém a világ, és meg kell ismernem az egész várost. A Bastille-tól nem messze laktunk, ott felszálltam a 67-es buszra, és bebuszoztam Párizst. A legszebb részeken mentünk keresztül, egészen az Eiffel-toronyig. Óriási élmény volt, azóta is ajánlom mindenkinek, mert felesleges városnéző buszra költeni, amikor ez a járat másfél óra alatt alig több mint egy euróért ugyanazt tudja. Napokig ebből a kirándulásomból töltekeztem, és kicsit már jobban átláttam a fővárost.

Előtte milyen kép élt benned a franciákról?

Nem volt konkrét elképzelésem, annyit tudtam, hogy szeretem a sanzonokat, a filmjeiket, és hogy mindenki annyira elegáns. A franciáknak viszont látatlanban is megvolt a véleményük a magyarokról, akadt néhány kellemetlen élményem. Nagyon keveset tudtak akkor rólunk, az egész kelet-európai térséget keverték. Azt gondolták, magyar lány csak azért megy Nyugat-Európába, mert férjet akar fogni. Ma már jobban ismerik Magyarországot, sokan járnak ide nyaralni, értékelik a szép városokat, a finom ételeket és a gyönyörű nőket. A férfiak külön örülnek, hogy a magyar lányok nyáron milyen sokat megmutatnak a testükből.

Mi a helyzet azzal a képpel, ami a mi fejünkben él róluk, hogy mindenki elegáns, jól öltözött, vékony?

Ez pontosan így van. És milyen érdekes, hogy a francia a világ egyik legjobb konyhája, egészen kivételes az éttermek és a cukrászdák színvonala, fontos számukra az étkezés, mégis kifejezetten vékonyak maradnak. A francia nők sokat költenek magukra, ők nemcsak elolvassák, amit a magazinokban írnak, hanem meg is fogadják: kipróbálnak mindenféle kezelést, szérumot, a legújabb mozgásformákat. Az étkezésük is nagyon más; ritkán fogyasztanak húst, krumplit és rizst, viszont sokkal-sokkal több zöldség kerül a tányérjukra. Ez nem azt jelenti, hogy mindent megtagadnak maguktól, mert nézem a teraszokon ebédelő fiatal nőket, akik a könnyű ebédjük után szívbaj nélkül megesznek egy nagy süteményt is, én meg irigykedem, mert ha én ezt csinálnám, már nem férnék be az ajtón. Azt hiszem, a titok valahol az egyensúlyban rejlik.

És honnan az a magabiztosság, amivel a ruháikat válogatják?

Itt mindenki rengeteget foglalkozik magával, a megjelenésével. Akkor is, ha van három gyereke. Teljesen természetes, hogy reggel anyuka felöltözteti a kicsiket, és utána apuka viszi el őket óvodába, iskolába, így anyukának van ideje szépen felöltözni, sminkelni. Nagyon inspiráló látni, mennyire igényesek. Ma már én sem mennék ki az utcára rúzs nélkül, ezt biztos, hogy itt tanultam, ahogy azt is, hogy bátrabban öltözködjek. Nem akarják a nők nagykabát vagy bő ruha alá rejteni az elrejtenivalót, hanem felvállalják magukat. Ehhez az is hozzájárul, hogy elképesztő a választék. Ha végigsétálsz Párizson, mindenhol ruhaboltokat látsz, az összes pénztárcához lehet találni csinos, minőségi darabokat. De az igényesség a férfiakra is jellemző, törődnek magukkal, fontos nekik, hogy néznek ki, ki nem mennének az utcára tréningnadrágban. Anyósomat és apósomat az elmúlt harminc évben egyszer sem láttam otthoni ruhában.

Említetted a dolgozó anyákat. Ezek szerint Franciaországban a munka jól megfér a magánélettel.

Nagyon sok nőnek van teljes állása három-négy gyerek mellett is, itt nincs évekig tartó gyes, a többség pár hónap után visszatér a munkába. Ez elősegíti azt, hogy a nők dinamikusak és nem hagyják el magukat, pedig tudjuk, hogy rettentően fárasztó a munkahelyen és otthon is egyszerre helytállni. De a társadalom megteremti ehhez a feltételeket.

Hogyan lehet megoldani azt, hogy egy féléves gyerek mellől elmenjenek dolgozni?

Rengeteg a bébiszitter és a magánóvoda, bölcsőde. Franciaországban sok gyerek születik, ebben valószínűleg szerepet játszik a családtámogatási rendszer is, például az adóból levonható, ha bébiszittert alkalmaz valaki.

Mit gondolsz az oktatásról?

Sok a csoportmunka, gyakran kell prezentálni, és a legjobb benne, hogy a gyerekeket önálló gondolkodásra szoktatják, fontos, hogy a diák el tudjon mélyülni egy-egy témában, képes legyen mérlegelni. Viszont kevésbé figyelnek az egyéni különbségekre, nincs idő arra, hogy a lemaradókat felzárkóztassák.