lányos apa
Ha töményebb macsó öntudat buzogna bennem, ezt biztosan rossznéven vettem volna, de őszintén szólva mosolyogtam, és megint csak az futott át rajtam, átmeneti korban élünk – az apaszerep változóban van. Még benne vagyunk a sűrűjében, ki tudja, mi forrja ki magát, töméntelen kényes kérdés és baljós lehetőség van, de a folyamat, úgy tűnik, visszafordíthatatlan. Aztán […]
A lányunkban bezzeg, mondhatnám, de nem „bezzeg”, magától működik a kétkedés, nem hozzánk képest valamilyen. Sokat lamentál a világon, a rendszeren, és még semmilyen gát nincs benne, hogy ne mondja el, mi bántja vagy érdekli, mit nem ért. Őszinte csodálkozás volt égkék szemében, amikor Békéscsabán, Péter barátoméknál megkínálták Kata lányuk maradék menzai levesével. Nem háborgott, […]
Bárcsak emlékeznék rá, nekem mikor lett rémisztő a sötét folyosó, miért gondoltam először arra, hogy akadnak a világban aggályos dolgok, ajtó mögött, ágy alatt, szekrényben lapulhatnak gonosz boszorkányok vagy egyéb gáttalanul kószáló lények, akik a ház mellett, az udvaron, a kerítés takarásában tartják a seprűjüket, és vadásznak a gyerekek nehéz pillanataira. Hanna számomra meglepően sokáig […]
Sajnos nincsenek emlékeim a fölfedezéseimről, a rácsodálkozásaimról, hogy mikor vettem észre, milyen pompás a világ. És azt sem tudom felidézni, valaha örültem-e magamnak, észrevettem-e valamely tulajdonságomat, és élveztem-e, hogy valamilyen vagyok. Persze más idők voltak, nem volt így dokumentálva, megfigyelve minden pillanatom. Valahogy mostanában sokat, sokfelől hallom ezt, mennyire megváltozott a gyereknevelés. Hogy „annakidején” nem […]
Túlaggódós, lelkizős és sajnos körülményes szülők vagyunk. Tudom fokozni, nehézkesek, lassúak, sok hibával, be nem tartott elvekkel, rigorózus, nagy elgondolásokkal, és persze tengernyi feladással, megengedéssel. Sajnos így tudjuk csinálni, erre vagyunk képesek, és közben persze szeretnénk fejlődni. Hogy jól vagy legalább jobban menjen. Igyekszünk megérteni, mások hogyan és mitől mások, tanulni tőlük, és ha jó […]
