közeli
„Az emberek az idejükkel fizetnek”
Augusztusban azt írta a blogján, hogy nincs gazdasági válság. Ez most is igaz? Problémák mindig vannak, de hogy honnantól lehet a helyzetet válságnak hívni, az érdekes kérdés. A gazdasági válság hosszan tartó folyamat, ami a gazdaság teljesítményének összeesésével, magas munkanélküliségi rátával és egyéb súlyos deficitekkel jár. Jelenleg ez nem áll fenn. Az európai gazdaság csupán […]
Nádas Péter 80 – „Az emberábrázolás nagy felelősség”
„Helyezkedjen el kényelmesen!” – ültet le Nádas Péter, és nagy, sárga párnát tesz mögém. Az asztalra mutat, a felesége sütötte szezámos stanglival kínál, aztán megkérdezi: „Kávét vagy teát készíthetek?” Frissessége, figyelme, fesztelensége lenyűgöz. Ma van a születésnapja. Stockholmban átveszi a Berman Irodalmi Díjat a Világló részletekért, előre is gratulálok! Nincs ünnep, születésem napja ismeretlen. Dátumot […]
Újratervezésben
Nemrég az egyik Facebook-bejegyzésedben a fellépések előtti szorongásról írtál. Mikor tör rád, és meddig tart? Hullámokban jön, és gyakorlatilag bármikor végigfuthat a hátamon a hideg, ha eszembe jut, hogy ki kell állnom a közönség elé. A fellépés előtti héten nő a nyomás, a színpadra lépés előtti percek pedig olyan súlyosak, hogy úgy érzem, nem élem […]
Vásáry Tamás – Egy cseppnyi maradandóság
Bennem nagyon mély nyomot hagyott, hogy halála előtt két nappal drága barátom, Haumann Péter felhívott, hogy szerezzem meg egy ötven évvel ezelőtti zongoraverseny-felvételedet, amelyen Chopin versenyét játszottad. A temetésére akarta ezt. Azóta is töprengek, hogy mi lehetett ebben a felvételben, ami ennyire megfogta, amire szerette volna, hogy elkísérje az életen túlra? Mi ragadhatta meg akkori […]
Kilencven év – A beszélgetőtárs: Vitray Tamás
Engem egészen megdöbbentettek az utóbbi időkben, immár kilencvenéves korod felé készült kis magánvideóid, amelyek olyan kérdéseket feszegetnek, mint hogy egyáltalán meddig érvényes az ember, meddig kell helytállni, illetve meddig élhetünk úgy, hogy életkorunknak nem engedünk befolyást. Miért foglalkoztatnak most téged ezek a kérdések? Én nem vettem észre, hogy mostanában komolyan kezdenék ezekkel foglalkozni. Miközben meg […]
Nincsenek tabuk – Dr. Benkovics Júlia szülész, nőgyógyász
A posztokat olvasva szembesültem azzal, mennyire más lett a szülészet, nőgyógyászat azóta, hogy én anya lettem. Az elmúlt húsz évben óriásit változott a rutin, illetve az orvos és páciens közötti viszony. Az előző generáció orvosi rendszerében a hálapénz szakmai és emberi szervezőerővel bírt. Nemritkán orvosi döntéseket torzított az anyagi érdek, a szakmai protokollok gyakori hiánya […]
Az a fontos, amit másoknak adsz – Náray Tamás
Debreceniként jólesett ráismerni sok debreceni helyszínre Anyám szerint című könyvében. Szabó Magda jutott eszembe, nemcsak a városról, hanem a mindkettejük életében meghatározó, biztonságot adó szülő-gyerek viszonyról is. Én most már így idős koromra hajlamos vagyok azt gondolni, hogy a debreceni gyerekkor sok innen származó ember életének meghatározó eleme. Érzésem szerint a debreceni felnövekedés több irodalmi […]
„Gördülünk tovább” – Látogatóban Bukta Imre képzőművésznél
Mezőszemere közepes méretű község a Bükk lábánál, az M3-as autópálya Alföld felé eső oldalán. Itt látogattuk meg a képzőművészt egy még kifejezetten forró nyárvégi napon. A levegő szinte izzott a kiégett táj felett, és egész Mezőszemere a házakba hátrált a negyven fok elől. Ami most zajlik, az ökológia katasztrófa – mondja Bukta Imre a háza […]
Molnár Piroska: „Nem mindig a látványos siker a siker”
A Facebook-oldaladon látok két gyönyörű fotót. Az egyiken egy kacér, sugárzóan fiatal nő, aki hetyke bájjal néz szembe a jövővel, a másikon pedig egy bölcs, az életbe beletörődő, sorsát elfogadó asszony… Hatalmas életút, hatalmas drámák, robusztus sikerek, nekiveselkedések… Igen. Valaha fiatal, kihívó voltam, most pedig betöltöm a hetvenhetet októberben, úgyhogy ez a két kép reálisan […]