Sarah Ferguson azért látogatott Magyarországra, mert nemrég megjelent első regénye, A szív iránytűje, amelyet személyesen szeretett volna bemutatni a magyaroknak. De nem érte be ennyivel. Ittléte során ellátogatott a Heim Pál Gyermekkórházba is. És nemcsak fotózkodni ment, hanem összegyűjtött magának néhány megoldandó feladatot, és már el is kezdett dolgozni rajtuk. Ferguson a tettek embere, jótékonysági szervezete, a Sarah’s Trust most elsősorban ukrán menekültek megsegítésével foglalkozik. A hercegné számos jótékonysági projektben vesz részt, közben könyveket ír, YouTube-csatornát működtet, filmez, műsort vezet, szervezetek élére áll. Felsorolni is lehetetlen, mi mindenben van benne. Mielőtt személyesen találkozhattam vele, átfutott az agyamon, hogy te jó ég, nem is tudom, mi a protokoll, hogyan kell viselkednem! Aztán egyszer csak megjelent, és annyira természetes és magával ragadó volt, hogy el is felejtettem, egy hercegnével ülök szemben. Az interjú végén azzal búcsúzott el, hogy következő regényei valamelyikében az egyik karaktert a kislányomról nevezi el. Protokollról szó sem volt.

Ha elolvassuk Sarah Ferguson életrajzát, az a benyomásunk támadhat, hogy ez nem is egy, hanem legalább három-négy ember eddigi élete összesűrítve. Legalábbis nekem ez volt az első gondolatom. 

Örülök, hogy észrevette ezt. Ha visszatekintek, azt látom, hogy mindig túlteljesítettem, annyira akartam, hogy szeressenek. Küzdöttem, hogy az lehessek, akinek mások akartak látni. És azt hiszem, ez egészen addig így volt, amíg meg nem írtam a regényemet. Néha magam is meglepődöm, hogy ezt tényleg mind megcsináltam. Egész életemben rengeteget dolgoztam. És bár büszke vagyok erre, azért tudom, hogy ez sok. Időnként elképesztő tempót diktálok, de közben élvezem az életet, és ez rendkívüli dolog. De most úgy érzem, egy percre meg kell állnom, és köszönetet kell mondanom magamnak. Köszönöm, Sarah!

Jogosan merül fel a kérdés, mégis mikor írta meg A szív iránytűjét.

Lady Margaretről már vagy húsz éve szerettem volna írni. A pandémia alatt végre volt rá időm. Mindennap hagytam magam elveszni a történetében. És közben rájöttem, a regényírás olyan kikapcsolódás, amellyel a nőknek gyakrabban kellene foglalkozniuk. Amikor az ember elmesél egy történetet, kiszakad a valóságból. Az első és a második világháborúban a nők naplót, emlékiratokat írtak. És szerelmes regényeket olvastak, mert a férjük, a kedvesük a fronton harcolt, és ők ebbe menekültek. De én úgy gondolom, tévedés azt hinni, hogy a romantikus irodalom csak nőknek való. Szerintem nem! A romantikus irodalom gyönyörű, és a férfiak is lehetnek romantikusak. Bárki és bármi lehet az. Az is, hogy most itt ülünk a Gresham-palotában, a csodálatos ólomüveg ablakok alatt.

Egy több száz oldalas regényt nem könnyű létrehozni. Van valamilyen különleges módszere az alkotásra? 

Nem esik nehezemre az írás, hiszen ennek köszönhetően találtam rá a hivatásomra hatvankét évesen. Ugyanis ez a hivatásom. Az a feladatom, hogy történeteket vessek papírra. Tegnap reggel, mielőtt Budapestre jöttem, lenyűgöző jelenetnek voltam tanúja a reptéren. Egy fiatal nőt láttam, aki valamit kötött. Azonnal írtam egy fejezetet a következő könyvembe. Hennynek neveztem el a nőt, és a történetem szerint egy kis cipőcskét köt a gyerekének – aki aztán meghal. Mégis jó vége lesz, mert a nő végül örökbe fogad egy babát, és a cipőcske, amit az első gyerekének szánt, az övé lesz. 

A regény főhősét az egyik felmenőjéről mintázta, de többször elmondta, hogy önmagából is nagyon sokat adott a karakternek. Ez könnyítette vagy nehezítette a mesélést?

Ami azt illeti, létfontosságú, hogy beletettem önmagamat is. Lady Margaretről, akinek öt fivére volt, soha nem írtak semmit. A testvéreit mindenki ismerte,
ő pedig csak egy mellőzött lánytestvér volt. Nekem ez sosem tetszett. Semmit nem tudunk az életéről. Úgyhogy felhasználtam a sajátomat.

A babacipőcskés történetből ítélve tele van új ötletekkel. Szerzőként mire számíthatunk öntől a közeljövőben?

Nem hagytam sok időt a Lady Margaretről szóló regény elolvasására, ugyanis márciusban már jön is a következő rész, amely a húgáról, Lady Maryről szól. Jövőre pedig megjelenik a Lenny című könyvem, az teljesen más lesz, inkább detektívregény.

Ma délelőtt egy gyermekkórházban járt, holnap órákon keresztül dedikálni fog. Úgy tűnik, lételeme, hogy találkozzon, kapcsolatot teremtsen az emberekkel.