Rubik úr, mit gondol, kutatónak, felfedezőnek, alkotónak születik vagy válik valaki?

Aki annak születik, az is kemény, fanatikus, céltudatos munkával és nagy adag szerencsével lehet sikeres. Valamint elképzelhető, hogy másként fogja fel érzékszerveivel, gondolataival, ideáival a világot, mint a többiek. Kicsit érdeklődőbb, kíváncsibb.

Ezt a különös érdeklődést, kíváncsiságot mikor kezdi el észlelni az ember?

Gyerekként mindenki így kezdi, csak egy idő után elfelejti, és elfogadja a dolgokat úgy, ahogyan kapja…

A felnőttek ostoba válaszait, a kényelmet?
Pedig a lényeget általában nem a válaszokból értjük meg, hanem ha odafigyelünk, a történésekből, a dolgok egymás utáni alakulásából. Összefüggéseket keresünk abban a nagy összevisszaságban, ami körülöttünk van, és ha valaki elég kitartó, akkor talál is kapcsolatokat. Szerintem a legfontosabb az, hogy az ember jelen legyen, lásson a szemével, érezzen a bőrével, emelje meg azt a valamit, hogy milyen súlya van, nézze meg, el lehet-e törni, hajlik-e, vagy kemény, és így tovább.

Megéljen, átéljen…

Tapasztalatot szerezzen. A tapasztalás az, amiben hiszek. Sajnos, manapság nagyon sok mindent már párlatban, tisztítva, fertőtlenítve kapunk, és részben ez teszi az embereket sérülékennyé. Kis adagban sem kapjuk meg mindazt a veszélyt és problémát a természetből, ami benne van, hanem egy steril környezetben növünk föl, ahol mindentől meg vagyunk védve, éppen ezért nagyon védtelenné válunk. Én abban hiszek, hogy a gyerekeket sem kell mindentől megóvni. Fontos, hogy megtanulják, mi a jó és mi a rossz, és mik a dolgok következményei. 

Hogyan, mikor vész el a gyermeki érdeklődés?