irodalom
Lackfi János: Békebeli családi történet
Zuglóban laktunk, négy gyerekkel, a negyedik emeleten. Lift nem volt. És persze ha elindultunk a kertbe vagy a játszótérre, mindig odalenn jutott eszébe valamelyik kicsinek, hogy pisilni kell. Vagy kakilni. Vagy fenn hagyta a kedvenc plüssét, nyihihí. Akkor mars neki négyemeletnyi lépcsőnek. Gyerekkel vagy nélküle. Minden nap lábnap. Negyvennyolc négyzetméteren éltünk hatan. Két turnusban vacsoráztunk, […]
Szabó T. Anna: A hívás
Kérem vissza az édesanyámat! Ezzel a mondattal ébredek minden reggel. Pedig megígértem neki a halála napján (nem tudott már reagálni), hogy nem lesz baj, elmehet nyugodtan. Megígértem, hogy tartom magam. Nem tudtam, hogy ez kemény ígéret, szinte átok: annyira igyekszem azóta is úgy élni, ahogy ő szeretné – örömben –, hogy egyáltalán nem bírok sírni. […]
Dragomán György: Ikrek
– Azt tudod, hogy a házatok még mindig üresen áll? – Erzsi néni már a harmadik elköszönés után fordult vissza és tette fel a kérdést, Zita fél lába már a kocsiban volt, úgy kérdezett vissza. – Mit tetszett mondani? Erzsi néni közlelebb lépett: – Nem költöztek be az új lakók – mondta. Zita csizmasarka az […]
Grecsó Krisztián: Zajtalan szeretet
A csongrádi Tisza árterében embermagas cölöpökön ülnek a nyaralók. Némelyik olyan, mintha elgémberedett volna, és soha többé nem tudna feltápászkodni, a másik meg akárha csak leguggolt volna, futáshoz készülne. Időről időre korzóztam arrafelé, a gáton túli „nyaraló-városban”, ahol akad hivalkodó gazdagság, hol értik a bűnt, meg kiszolgált, téliesített bungaló is, ahol ismerik a vágyat, a […]
Lackfi János : A kőszemű asszony unokája
Éltem én tizenötmillió éve? A bécsi Természettudományi Múzeum tárlójában egy csiga mászik az örökkévalóság felé. Pont ennyi idős. Tizenötmillió évesen nyilván nem fáj a háta. A nyugdíjfolyósítás is abbamaradt. A régi osztálytársak közül senki sem él. Unokái meg dédunokái is őskövületek. Nem őt vádolják azzal, hogy őskövület. A Mitrella viennensis bevándorló csiga. A Bécs helyén […]
Dragomán György: Intarzia
Dénes a negyvennegyedik születésnapjának reggelén negyed kilencig bírta ki, hogy ne menjen be a dolgozószobába, ne álljon meg az antik íróasztal előtt, ne vegye elő a tetején álló régi rézmozsárból a levélfiók kulcsát. Tudta, mi lesz, az lesz, hogy ki fogja nyitni a fiókot, hiába tervezett csendes, magányos, nyugodt offline születésnapot, mégiscsak elő fogja venni […]
Odze György: Napfényes hálószoba
Margit komoly nő volt, harmincéves korára már szállodaigazgató-helyettes, amikor Dani megkapta az állást New Yorkba, az Amtex Biztosítóhoz. Margit szerette a munkáját, de örült neki, hogy kimennek, az ő szakmájában könnyű lesz ott is állást találni, persze, kell majd egy kis idő, de nem vagyok türelmetlen, mondta, és az is természetes, hogy egy kis időre […]