én történetem
Isten patikusa
Éppen kútszerelésből jövök, közli velem a világ legtermészetesebb hangján Ági, miközben fáradtan lehuppan a belvárosi kávézó Thonet székére. Ez a jó a tanyasi életben, állapítja meg elégedetten, hogy az ember magára van utalva, így kénytelen lesz mindenhez érteni. Ő persze most nem tanyán él, hanem Kecskemét külterületén, Méntelken, onnan érkezett az interjú kedvéért Budapestre busszal, […]
Klein Csaba: „Nem lehetsz boldog, amíg nem tudod, ki vagy!”
Hallgatom, ahogy ez a szelíd, a negyvenes évei végén járó férfi az életét beárnyékoló szörnyű tragédiákról beszél, és egyre nő bennem a tisztelet. Hiszen sokan feleennyi sorscsapás súlya alatt összeroskadtak volna, ő ezzel szemben mindannyiszor felállt, sőt még másoknak is maradt ereje segíteni. Bár, nem tagadja, előfordult az elmúlt húsz év során, hogy kétségbeesésében majdnem […]
„Úgy kell alakítani, hogy jó legyen”
Mennyi holmi! Cipők. Az előszobában, a szobában is. Kisebbek, nagyobbak, hatalmasak. Kabátok. Ők a konyhában ülnek az asztal körül. Pókereznek. Négy kamasz. Zalán, Zétény, Csanád, Csepke. Tizenkilenc, tizenhét, tizenöt és tizenkét évesek. Keresem az arcukon az árnyakat, de nincsenek. Nyugodtak, mosolyognak. Játszanak. Juhász Boglárka áll felettük, vállát az ajtófélfának támasztja, sóhajt. Szeretet és fáradtság látszik […]
Akit megcsípett az utazóbogár – Dr. Scheili Eszter orvos, feleség, anya, kalandkereső
Fiatalon többször nyerte meg az országos karatebajnokságot, volt Európa-bajnok is, fuvolázott, versenyszerűen kosárlabdázott, atletizált. Eszter ma harminckét éves, orvos, szabadidejében fest, fotóz és növényeket nevel, de a többség onnan ismeri, hogy blogján, a Vanilia Travelsen beszámol az élményeiről. Férjet a dzsungelből Gyerekkorában Eszter sokat utazott a családjával, és a karateversenyeknek köszönhetően is számos európai nagyvárosban […]
Célok, túszok, játszmák
Egy – elmondása alapján – nyeszlett, szorongásokkal teli kisfiú ül otthon, a bátaszéki parasztházban. A konyhában zöldre festett sparhelt duruzsol. A kályha mellett a fiú kishúga melegszik. A kéményt a mestergerenda mellé építették – és ez azért baj, mert a gerenda lassan átforrósodik, és ahogy szikrát kap, meggyullad. Tűz üt ki a házban, ám a […]
Egy páratlan bájitalkeverő nő meséje
Titokzatosnak képzeltem, amint színes leplek örvénylenek körülötte, ahogyan gőzölgő üstje fölé hajol… Milyen ember lehet vajon az, aki hivatalból – mert ez a szakmája – nekifog egy kétszáz éves márka megújításának, amely ráadásul nemzeti kincs, hungarikum? Igazán ritka, hogy egy patinás cég kereskedelmi irányát, stratégiáját a háttérből ugyan, de annál inkább egy nő határozza meg. […]
„Nekem fújnom kell” – Berezvai Márta jazztrombitás
Budán tekerek, éppen ügyintézni megyek jó öreg, harmincnégy éves Csepel Marathonommal. A bevásárlóközpontnál rövid ideig a járdán hajtok – ezt nem lenne szabad –, és nemsokára elérném a biciklitárolót. De már előtte eltérít az útból a trombita hangja. És egy nő, aki fújja. Tündökölve csillog a szikrázó nyári napfényben a hangszer, és olyan vidáman szól, […]
Milliárdos a katedrán – Füzesi Attila
Tombol a kánikula, de hosszúnadrágot és inget veszek fel: megtisztelem vele az interjúalanyt. – Hát, ezért kár volt… Engem egyáltalán nem érdekel az ilyesmi – mosolyog Füzesi Attila. Rövid szárú farmer és póló van rajta. Pontosan tudja, hogy a tiszteletet nem hosszú szárakban és ujjakban mérik, hanem viselkedésben, habitusban, kiállásban. Éppen ezért nincsen fegyelmezési problémája […]
Egy-két-há, zumba! – Erzsébet az örömteli életre szavazott
Még a kézfogása is olyan, akár egy meleg ölelés, amivel nemcsak engem, egy kíváncsi idegent, de az egész életet a keblére vonja. A próbaterem most üres, a csoport nyári szünetet tart, ezért az irodában fogad. Betessékel, és a sarokban álló székhez vezet. Enyhén biceg. – Ha nem zumbázhatok, még a testem is jelez, olyankor mindenem […]