beköszöntő
Hajrá! – Akovács Éva beköszöntője a Nők Lapjából
A távmunka nem segített mindezen, összefolynak a határok, mintha két helyen szeretnénk egyszerre teljesíteni. Az egyébként is ingatag lábakon álló „énidő” elillant. Felértékelődött a szabadidőnk, szinte luxus, amikor semmit nem kell csinálnunk. Talán ismerős az érzés anyaként, ha egyedül maradunk olykor a lakásban, szívdobogva tervezgetjük, mivel is töltsük a pár óra nyugalmat. Olvashatnánk, alhatnánk… Aztán persze […]
Csak betűk – Akovács Éva beköszöntője a Nők Lapjából
Amikor az olvasást népszerűsítő kampányunkat készítettük, íróink, munkatársaink azt a feladatot kapták, hogy folytassák kamera előtt a mondatot: „Nekem az olvasás…”. Persze mentem én is, hogy elmondjam a mondat második felét. Ami egyáltalán nem olyan könnyű. Mert hogyan foglaljam össze pár szóval, mit jelent nekem egy könyv? Azt a semmihez sem hasonlító érzést, amikor az […]
Amit továbbviszünk – Akovács Éva beköszöntője az új Nők Lapjából
Először csak jelmezek készültek, királylány, hercegnő, aztána nyolcvanas évek végén, hála a Burda térképszerű mellékleteinek, kamaszként igazán menő dolgokat kaptunk. A varrótudománya sosem avult el, aki megtanulja, annak mindig menni fog felhajtani, bevenni, átalakítani. Majd sok éven át nem kellett a varrógép, hiszen a rendszerváltás után megérkeztek hozzánk is az olcsóbb, könnyen beszerezhető ruhák; ki […]
Hogy volt? – Akovács Éva beköszöntője az új Nők Lapjából
A helyzet idilli volt, a roppant édes hatévesek a padra könyökölve hallgatták a mondanivalómat, a napfényben rezgő krétapor romantikus ködében éreztem, hogy ez a legszebb hivatás a világon, az első padban ülő kisfiú szinte meg is emelkedett, hogy jobban figyeljen… Aztán feltartotta a kezét. Intettem neki, mondja bátran, hisz mi tehetné elégedettebbé a pedagógust, mint […]
Válni vagy maradni? – Akovács Éva beköszöntője az új Nők Lapjából
Gyerekkorom kedvenc mesekönyveiben, és a kamaszéveimben nagy mennyiségben fogyasztott delfinesekben, a csíkosokban és pöttyösökben szinte soha nem esett szó válásról. Az Álarcosbál, a Születésnap, A francia kislány… egyik sem olyan történet, amelyben a szülők szétmennek. Veszteségek, bánat persze van, olyan is, hogy valakit egy szülő nevel, de hogy egy gyerek végignézze, hogy apa elköltözik, és […]
Kortalanul – Akovács Éva beköszöntője az új Nők Lapjából
Mikor érezte magát utoljára igazán szépnek? Olyan megállíthatatlanul, győztesen magabiztosan, egyértelműen szépnek? Megnyugtató, ha a válasz nem egy sok évvel ezelőtti emlék. Nézem a gyerekem, miközben elégedetten szemléli magát a tükörben, egészen közelről, aprólékosan tanulmányozva a szeme színét, pilláit és babásan szeplős arcát, majd távolabb lépve ellenőrzi, hogy libben a haja, milyen a mosolya, és […]
Határok – Akovács Éva beköszöntője az új Nők Lapjából
Mikor nevetett utoljára egy jót, úgy szívből, igazán? Emlékszik, mi váltotta ki? Egy vicc, egy jó sztori, vagy a káröröm? Vonzódunk a jó humorú, az életet könnyedebben vevő emberekhez, de humorosnak lenni nem volt mindig egyértelműen menő dolog. Arisztotelész például kimondottan elítélte a humort, mert szerinte nem volt más, mint egy másik embert lenézése. Később […]
Segítsük egymást! – Akovács Éva beköszöntője az új Nők Lapjából
Jó lesz még ez, hidd el, mondta a nagymamám, és precíz mozdulatokkal simította a papírzacskót, amiből kiettük a cukros brióst. Megfordította, áthúzta a másik oldalát is, aztán a sarkokat összeillesztve hajtogatta kicsire, és elégedetten tette fel a polcra, ahol már ott sorakozott számtalan, élére hajtott zacskócska. Amik persze mind jók lesznek valamire. Ez az ősz […]
Vezérdallam – Horváth Cecília beköszöntője az új Nők Lapjából
Recsegő-ropogó hangon szólal meg a tánczene, mint egy régi lemez. Visz az andalító melódia, elképzelem, ahogy egy gyönyörű nő a szoknyáját felcsippentve forog egy férfi karján, körbe-körbe a bálteremben. Valakinek a valósága ez? Vagy valakinek az álma? Ilyen szép csak egy emlék lehet. Ami mélyen belénk ivódott, azt a képzeletünk tovább színezi, hozzátold, megtölti jelentőséggel. […]